Újabb esztendőt tudhatunk a hátunk mögött, és újabb kihívásokkal nézhetünk szembe a jövőben. :)
A tavalyi év is elég mozgalmas volt, de az idei még több meglepetést tartogatott számomra. Jövőre meg aztán felköthetem a gatyám.
Tavaly csatlakoztam a Kildara csapatához, akikkel azóta megszűnt a kapcsolatom; rájöttem, nem nekem való a csapatmunka. A Mogul kiadós előolvasó "karrierem" sem úgy alakult ahogy elképzeltem, de nem bánom, mert ahelyett, hogy sok olyan regényt kellett volna elolvasnom ami nem igazán az én világom, inkább választottam egy írónőt, név szerint Leda D'Rasit, akinek a Boszorkánydinasztia sorozatát, több más bloggerrel együtt nyomon követem és szorgalmasan olvasgatom. Ez az erotikus-romantikus-urban fantasy-s világ áll hozzám a kiadó kínálatából a legközelebb.
Aztán itt állok életem legnagyobb feladata előtt, mert nemsokára egy kisfiú anyukája leszek, akinek határtalanul örülök, és nagyon várom, hogy megérkezzen a családba. :)
Amint látjátok, nem volt unalmas ez az év, bár a blog kicsit belassult 2017-ben, jövőre meg nem is tudom mire lesz időm, de azért szeretném továbbra is folytatni a blogolást, olvasni a jobbnál jobb könyveket, és a bejegyzéseimmel szórakoztatni titeket. Addig is nézzük, kik voltak az idei szerettem-nem szerettem listám dobogósai.
- Kedvenc film:
Arrival - ÉrkezésBevallom, elég nagy fejtörést okozott nekem ez az idei lista, főleg ami a filmeket illeti, mert nem túl sokat láttam. Eddig úgy volt, hogy a jó öreg Rozsomák harmadik szólófilmjét hirdetem ki az év legjobbjának, mert a Logan című képregény-adaptáció pont olyan szuperhősös film volt, amilyet gyakrabban is készíthetne az álomgyár. De nemrég megtekintettem egy jó ideje kiszemelt filmet, ami szintén adaptáció (Ted Chiang: Életed története és más novellák), amiben Amy Adams olyan jól alakított, hogy eszembe juttatta, Lios Lane-es szereplései előtt miért is szerettem meg annyira.
A film játékideje alatt nemcsak a színészek remekeltek, hanem a hangulatos zenei aláfestés, a szépséges fényképezés, de maga a történet is nagyon jó, és ahogy az egész tálalva van, az nagyon, nagyon jó. Van benne egy jó adag dráma, ami a film utolsó perceiben kerekedik ki igazán, annyira, hogy igencsak nehéz volt elrejteni a kibuggyanó könnyeimet.
Ha tehetitek, nézzétek meg, nem lesz elpocsékolt idő a rászánt két óra.
- Legrosszabb film:
Pókember - Hazatérés
Idén néztem meg a Harry Potter univerzum legújabb agyszüleményét, a Legendás állatok és megfigyelésük címet viselő unalmas valamit. A film végén egyből eldöntöttem, hogy az lesz az idei nagy csalódás győztes, de aztán jött a legújabb Pókember alkotás, amit már a Marvel univerzum részének szántak. Hát mit mondjak... a Hazatérés nemcsak unalmas volt, de részben idegesítő is, ezért hipp-hopp letolta a negatív trónról a pokémonokat gyűjtő Ash-t... vagyis a bűvös fenevadakat és bestiákat őrző Göthe-t.
Az új Póki film egyik nagy hátránya számomra a mindenféle etnikumot felsorakoztató szereplőgárda. Ne higgyétek, hogy rasszista vagyok, de fura volt egy szőke srác után kapni egy latin-amerikai Flash Thompsont, vagy vörös hajú helyett egy göndörfrizkós, csokibaba MJ-t. De Tom Holland mellett mindannyian eltörpülnek. Ez a srác hatalmas vicc. A Polgárháborúban bírtam a karakterét, de a saját filmjében annyira kis degenerált görényke, aki inkább volt szánalmas, minthogy együtt érezzen vele a néző. Hősként is gyerekcipőben járt, hát nekem abszolút nem jött be mint Pókember, nemhogy mint Peter Parker. Emellett a történetvezetés sem akkora kunszt, mondjuk a Michael Keaton alakította főgonosz jó volt, ennyi pozitívum a film javára írható. De Tony Stark szerepeltetése beleerőltetettnek tűnt, talán kellett egy húzónév, hogy már csak miatta is beüljenek a moziba a nézők? Nem tudom, lehet, nekem viszont nem jött be. Ahogy Amerika Kapitány bohóckodós cameoja sem, azt máig nem tudom hova tenni.
- Kedvenc sorozat:
Vámpírnaplók
Nem túl sok sorozatot nézek: jóformán A zöld íjász, A holnap legendái, The Walking Dead azok, amiket követek. Tavaly láttam az Outlander első évadát, ami annyira tetszett (az utolsó részeket kivéve), hogy úgy gondoltam, Claire és Jamie közös történetét jelölöm az idei kedvencnek (már belenéztem a második évadba is), de aztán eszembe jutott, nyáron melyik sorozatra voltam igazán rákattanva. Bizony, a Vámpírnaplókra, amit a hatodik évadtól eredeti szinkronnal néztem, mert a magyar csatorna nem vette meg az utolsó három évadot. Nem néztem végig a nyolcadik évadot, mert közben valamelyik tévétársaság felkarolta a szériát és újból magyar szinkronnal adják a sorozatot, így most a hatodikat nézem megint, és jólesik. Bírom ezt a vámpíros világot, a Salvatore tesókat, Caroline jellemfejlődését, és amióta nincs benne Elena és a vele járó sok szerelmi nyűg, sokkal jobb és érdekesebb a történetvezetés.
- Legrosszabb sorozat:
Penny Dreadful
Erre a sorozatra jó ideje kíváncsi voltam. Borzongatós hangulatúnak mondták, klassz szereplőgárdával és színészi játékkal. Aláírom, ezek igazak. De a történetvezetés annyira fura volt, meg a szereplők is, hogy az első évad felénél inkább kaszáltam a sorozatot, és azóta sem érzek kényszert a folytatásra.
- Kedvenc színész és színésznő:
Gal Gadot és Ben Affleck
A Batman v. Superman filmben feltűnő Gal Gadot által életre keltett Wonder Woman karaktere első látásra lenyűgözött. Nagyon jó női karakter, a szólófilmjében pedig tovább remekelt. Más filmekben is láttam a színésznőt, de Diana Prince szerepe mintha csak rá lenne szabva. Nagyon jól áll neki, ahogy Ben Affleck is kiemelkedően jól hozta Bruce Wayne vagy Batman szerepét (afelett most inkább szemet hunyok, hogy az Igazság Ligájában kissé lebutították a hőst). Ezekkel a szuperhősös alakításokkal sikerült meggyőzniük, így idén ők lettek a kedvenc színészeim.
- Kedvenc könyv:
Benyák Zoltán jött, látott és győzött! Első könyvem a szerzőtől, ami annyira a hatása alá vont, hogy a könyv első fejezetétől kedvenc lett A nagy illúzió, és szerencsére ez a rajongás kitartott az utolsó mondatig.
Mondjuk a főszereplő nem lett kedvencem, de a története magával ragadott, ahogy az író stílusa is, és persze nem utolsó sorban a regény borítója.
- Legnagyobb csalódás:
- Kedvenc könyves karakterek:
Alapból nagyon megrázó olvasmány Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek regénye, viszont az egyik szereplő élettörténete már önmagában szíven ütött. A szóban forgó személy egy tizenöt éves lány, Emilia, aki gyermekévei alatt többet szenvedett, mint egy nyugdíjas egész életében. Az írónő nem kímélte, de a lányban mindig ott volt a kedvesség és a remény, amivel egyből a szívembe lopta magát.
- Legirritálóbb könyvkarakterek:
Anasztázia - A zöld szemű kígyó
Nemrég olvastam Pusztai Andrea Bizánc sorozatának első (A sárkányölő) és második (A zöld szemű kígyó) részét, ami elég érdekes volt, de erről majd a könyvekkel foglalkozó posztban fogok bővebben írni. A lényeg, hogy a főszereplő Anasztázia a második részben sajnos annyira fura lett, hogy totál eltaszította magát tőlem. Nagyon nem jön be a mostani énje; valódi, kétszínű kígyó lett a valamikori kedves karakterből.
- Kedvenc könyves páros:
Idén Leda D'Rasi Lidércfény regényének főszereplő párosa lett a favoritom. Ők a boszi Una és a lidérc Litch, akik a romantikus regények kliséjének megfelelően először utálták egymást, majd szerelembe estek. Nem mondom, okoztak pár hajmeresztő pillanatot, de összességében nagyon szerettem róluk olvasni. A civakodásaik mindent vitt, de amikor rájöttek mennyire összetartoznak, azok voltak az igazán édes pillanatok.
- Kedvenc könyvborító:
Partials - Részben ember, Legdrágább mostohabátyám, Ikrek hava
Idén is az utamba került néhány kivételesen szép könyvborító.
A Részben ember úgy ahogy van nagyon jól néz ki, a Legdrágább mostohabátyám borítója meg hát na... tetszik az összeállítás. Jól festenek a tetkók. :D Az Ikrek hava az a könyv, amit nem olvastam, de első látásra megszerettem a borítóját, annyira szép, így gondoltam feldobom a listára.
- Legrondább könyvborító:
Tudom, szidom ezt a könyvet, de mit tegyek, ha kívül-belül pocsék? A könyv értékelésénél megjegyeztem, hogy a háttér még szép is, csak a leány néz ki nagyon rusnyán rajta, akit némi hajvágás után másoltak az első rész borítójáról a második részre. Inkább rá se rakták volna szerencsétlent, akkor legalább a borító érne valamit.
- Kedvenc író/írónő:
Benyák Zoltántól nemcsak A nagy illúzió lett kedvenc, hanem ő maga is, mint író.
Az írói stílusa nagyon bejön! Szívesen olvasnék tőle a jövőben is, és nemcsak a stílus miatt, hanem a fantáziadús történetvezetése miatt is. Aki még nem olvasott tőle semmit, az sürgősen pótolja, megéri.
- Kedvenc énekes/énekesnő/együttes:
Azt hiszem ezt a kategóriát inkább át kellett volna írnom kedvenc előadóra, mert a következő úriember se nem énekes, se nem egy együttes frontembere. Aki az idei zenés címet megnyerte, az nem más, mint egy román lemezlovas, DJ Sava, akinek dalait évek óta hallgatom. Iszonyú jó bulislágereket nyomat, legutóbbi kedvencem az Irina Rimes-al közös I Loved You című dal.
- Kedvenc dal:
Pápai Joci - Origo
Bizony, az idei favorit muzsikám az Euroviziós Dalversenyt megjárt Origo lett, Pápai Jocitól. Tudom, hogy bosszantóan a csapból is ez folyik még mindig, és azt is, hogy mennyi paródiát ihletett meg, de akkor is szuper ez a sláger. Tetszik benne a szöveg, Joci hangja nagyon jó, de ami igazán megfogott az a hegedű játéka és a dal ritmusa.
- Egy megmosolyogtató kép/videó:
Én most ezt csak úgy itt hagyom. :)
Végül szeretném megköszönni, hogy idén is velem tartottatok, remélem jövőre is találkozunk. :)
Legyen nagyon szép a jövő év számotokra, és őszintén kívánom, teljesüljön minden álmotok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése