Oly sok évvel ezelőtt olvastam egy nagyon klassz disztópiát, Lissa Price-tól A testbérlőket. Nagyon izgalmas ifjúsági regény volt, minden egyes sorát faltam, főleg a csavarok miatt vált kedvencemmé. Nagyon vártam a folytatást, de amikor megláttam a kiadó milyen összetákolt borítót dobott a második kötetre, aztán meg azt olvastam, hogy a fordítás finoman szólva is borzalmasra sikerült, elbátortalanodtam, és egész mostanáig halogattam, hogy folytassam a sorozatot.
Sorozat: A testbérlők #2
Műfaj: disztópia, ifjúsági
Oldalszám: 272
Eredeti cím: Enders
Kötés: puhatáblás
Fordító: Török Krisztina
Megjelenés: 2013
ISBN: 9786155272479
Callie Woodland rendkívüli lány: nem elég, hogy
tökéletes szépség, de a fejében egyedülálló chip lapul. Ő az egyetlen
Több FelHasználós Donor, vagyis egyszerre többen is belekerülhetnek a
testébe, és irányíthatják őt. De még így sem olyan egyszerű Callie
Woodlandet irányítani, mert aki valami gonoszságra akarja kényszeríteni,
az előbb-utóbb rajtaveszt. Legyen bármilyen ravasz vagy bármilyen
kegyetlen.
Callie Woodland rendkívüli lány: szép, okos és talpraesett, aki nem hagyja, hogy a gyengéket kihasználják, és nem lankad addig, amíg a szerettei biztonságba nem kerülnek ebben a spóraháborúk, ínség és egyenlőtlenségek sújtotta új világban.
Callie Woodland rendkívüli lány, akinek talán sikerül visszaszereznie még a saját testét is.
A könyv elég vékonyka, olyan mintha sebtiben írta volna meg az írónő. Az első rész kidolgozott és érdekes volt, de a folytatás csak egymásra dobált betűk halmaza, amiben a talpraesett főszereplőt idegesítő tyúkká változtatta, a mellette domborító srácokat pedig papírmasé karakterekké - Michael, ő jaj. Ja, és a bandából hipp-hopp kirúgta Blake-et, helyette behozta Hydent, aki mindig mindenkor jó helyen volt és szuperokos. Az egyetlen valamire való vele kapcsolatban az egyik nagy csavar, amit most értelemszerűen nem lövök le.
A testbérlőkben is volt szerelmi háromszög, amit eleve utálok, de már megszoktam, hogy a YA-k eme csodás elem nélkül semmit sem érnek. Viszont amit itt szerelmi háromszög néven kaptam, az vicc kategória. Máig nem tudom, hova rakjam azt az érzelmi káoszt, ami a Leszámolásban szerepelt. Annyi biztos, ha lenne harmadik rész, ott a három már huszonéves díszpinty szendvicsbe rakná magát éjszakánként.
A karaktereket valahogy sikerült brutálisan lebutítani, ami nagyon nem jött be. Haragszok is emiatt az írónőre, de talán a fordítóra még inkább, mert ha gyenge lábakon is billegett a sztori, azért még elviselhető volt. Ám a fordítás... na az tényleg brutálisan fos kategória!
A mai fiatalok olyan szlengeket használva beszélnek, hogy néha nehéz kibogozni, mit is akarnak közölni. Viszont ebben a történetben egy felnőtt fordító olyan borzalmasan adta vissza a tinik mondanivalóit és gondolatait, hogy égett a fejem mérgemben - még akkor is, amikor volt is értelme annak, amit mondtak.
Összesítés: gagyi borító, gyenge történetvezetés, eddig király, ám most lebutított karakterek, valamint rémségesen pocsék, ótvar, sz@r fordítás.
Ez a sorozat olyan volt mint egy égen feltűnő meteorit: jött a bámulatos fény az első résszel, aztán a másodikkal kihunyt, eltűnt, maradt a feketeség. Egy ilyen jó sorozatot hogy lehetett ennyire elrontani? Az egy dolog, hogy az írónő sem büszkélkedhet ezzel a résszel, de még el is menne a sztori szódával, csak a fordítás olyan nagy lapát trutyit rakott rá, hogy inkább igyekszem elfelejteni ezt a részt, és inkább csak az első könyv okozta kedves emlékekre gondolok.
1/10
Callie Woodland rendkívüli lány: szép, okos és talpraesett, aki nem hagyja, hogy a gyengéket kihasználják, és nem lankad addig, amíg a szerettei biztonságba nem kerülnek ebben a spóraháborúk, ínség és egyenlőtlenségek sújtotta új világban.
Callie Woodland rendkívüli lány, akinek talán sikerül visszaszereznie még a saját testét is.
"Ne bízz senkiben, csakis önmagadban! Mondta nagyon lassan, majd hosszú szünetet tartott, és hozzátette: És azt is fenntartásokkal fogadd!"Nemcsak az ócska borító (aminek háttere amúgy nagyon szép, csak a csaj ronda, pedig az első borítóról van átemelve), de már a fülszöveg sincs ínyemre. Annyiszor elhangzik benne Callie rendkívülisége és szépsége, hogy ugyanolyan elmebaj kerülget, mint amikor Julie Kagawa Vastündérek sorozatánál kismilliószor feltűnik Meghan Chase neve. De még ha ez lenne a legnagyobb baj!
"Kéz a kézben gyalogoltunk a jövőnk elébe, hogy saját kezünkkel alakítsuk a sorsunk."
A testbérlőkben is volt szerelmi háromszög, amit eleve utálok, de már megszoktam, hogy a YA-k eme csodás elem nélkül semmit sem érnek. Viszont amit itt szerelmi háromszög néven kaptam, az vicc kategória. Máig nem tudom, hova rakjam azt az érzelmi káoszt, ami a Leszámolásban szerepelt. Annyi biztos, ha lenne harmadik rész, ott a három már huszonéves díszpinty szendvicsbe rakná magát éjszakánként.
A karaktereket valahogy sikerült brutálisan lebutítani, ami nagyon nem jött be. Haragszok is emiatt az írónőre, de talán a fordítóra még inkább, mert ha gyenge lábakon is billegett a sztori, azért még elviselhető volt. Ám a fordítás... na az tényleg brutálisan fos kategória!
A mai fiatalok olyan szlengeket használva beszélnek, hogy néha nehéz kibogozni, mit is akarnak közölni. Viszont ebben a történetben egy felnőtt fordító olyan borzalmasan adta vissza a tinik mondanivalóit és gondolatait, hogy égett a fejem mérgemben - még akkor is, amikor volt is értelme annak, amit mondtak.
"– Figyelj, egyet tutira megtanultam ebben az egész testbankos históriában: a külső totálisan túl van lihegve. A szépség nem valami holósztár szint, hanem a belső értékek. Hogy önmagad tudjál lenni. Mert a külső az változik, de önmagadból csak egy van."Legszívesebben elsírtam volna magam olvasás közben. Egyrészt a gyatra történetvezetés, másrészt a pocsék fordítás miatt. Egyetlen egy bekezdés volt csak, ami normálisan le volt fordítva, látnotok kellett volna, ujjongtam. El sem hittem, amit látok. De ez sem tartott sokáig, mert Török Krisztina ismét lendületbe jött, és kinyírta az agysejtjeimet a menő fordításával, ahol most kapaszkodjatok meg, még a vénségek is szlengesen beszéltek.
Összesítés: gagyi borító, gyenge történetvezetés, eddig király, ám most lebutított karakterek, valamint rémségesen pocsék, ótvar, sz@r fordítás.
Ez a sorozat olyan volt mint egy égen feltűnő meteorit: jött a bámulatos fény az első résszel, aztán a másodikkal kihunyt, eltűnt, maradt a feketeség. Egy ilyen jó sorozatot hogy lehetett ennyire elrontani? Az egy dolog, hogy az írónő sem büszkélkedhet ezzel a résszel, de még el is menne a sztori szódával, csak a fordítás olyan nagy lapát trutyit rakott rá, hogy inkább igyekszem elfelejteni ezt a részt, és inkább csak az első könyv okozta kedves emlékekre gondolok.
1/10
A könyvet köszönöm a Kildarának és az Agave kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése