Josh Malerman: Madarak a dobozban

     Emlékszem, amikor megjelent Josh Malerman-től a Madarak a dobozban. Rengetegen rákattantak a regényre, össze-vissza dicsérték, ezzel pedig elültették a bogarat a fülemben... én is elakartam olvasni a könyvet, átakartam élni azt parázós hangulatot, amit előttem sok más olvasótársam. Aztán egy nap kézbe vettem a könyvet, elkezdtem olvasni, és... 

Kiadó: Fumax
Műfaj: posztapokalpitikus, thriller
Oldalszám: 262
Eredeti cím: Bird Box
Kötés: puhatáblás
Fordító: Rusznyák Csaba
Megjelenés: 2015 (eredeti megjelenés: 2014)
ISBN: 9786155514203

    Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

... az első szótól az utolsóig a torkomba költözött a szívem, az adrenalin csak úgy száguldozott bennem. Alig vártam hogy reggel legyen és a feladataim előtt még olvashassak pár fejezetet. Annyira lekötött a cselekmény, a rejtély amibe beburkolózott az egész történet, hogy azt el sem tudom mondani. Csak az értheti miről beszélek, aki elolvasta a könyvet, és olyan érzés kerítette hatalmába, mint engem olvasás alatt.

"És mitől fél jobban? A lehetőségtől, hogy egy lény kerül a látómezejébe? Vagy a színek forgatagának felfoghatatlan robbanásától?
Hogyan festhet a világ manapság? Fel fogod egyáltalán ismerni?
Talán szürke? Mi van, ha megőrültek a fák? A virágok, a nádak, az ég? Mi van, ha az egész világ megőrült? Ha harcban áll önmagával? Megtagadhatja a Föld a saját óceánjait? Megerősödött a szél. Talán látott valamit? Talán a szél is megtébolyodott?"

Elképzeltem magam ebben a kitalált világban. Azt, hogy kint lehet valami, ami miatt az emberek tömeges öngyilkosságot követnek el. Elképzeltem, mennyire rettegnék egy ilyen világban, ahol a kíváncsiság is hajtana, hogy vajon mi járkálhat odakint, ami őrületet és halált vált ki az emberekből. Aztán elképzeltem azt is, hogy egy egyszerű szemfedő megmentheti az életemet.

"Egy világban, ahol nem nyithatod ki a szemed, nem egy szemfedő a legtöbb, amiben reménykedhetsz?"

Egy dolog tuti: nem tudnék életben maradni egy ilyen új, ismeretlennel teli, veszélyes világban. Ahol néha a legnagyobb ellenség nem is a kint sétálgató ismeretlen lények, hanem a négy fal közé befogadott emberi szörnyetegek.

"AZ EMBER MAGA A LÉNY, AMELYTŐL RETTEG"

Elég rövid kis könyvecske, de minden betűje a helyén volt, pont annyira részletgazdag a cselekmény, amennyire szükség volt rá. Ugráltunk az időben, hol kaptam a jelenből egy adagot, hol a múltról mesélt az író, de mindezt olyan kielégítően, hogy én csak annyit tudok mondani: perfecto. És mindehhez kaptam egy olyan főszereplőt Malorie személyében, aki bátorságban vetekedik Sarah Connor-al. Elképesztő karakter, még ha sokszor nem is kedveltem igazán mogorva stílusa miatt, de egy olyan világban amiben kénytelen volt nevelni két gyereket, nem csoda, hogy meg kellett keményítenie a szívét.

"– Nem hagyhatunk fel a próbálkozással."

A történet sokáig egy házban játszódott, ahol Malorie több emberrel élt együtt. Elég ideig időztem a kis csapattal, hogy lássam, Tom mennyi reményt próbált táplálni az emberekbe. De ez néha nem volt elég, és idővel felütötte fejét a kétségbeesés, pánik. Ilyenkor gondolkoztam el azon, hogy én mit tennék a szereplők helyében: igyekeznék tovább élni az életem, miközben kerülget a szívinfarktus, vagy inkább hajamat és a szemfedőmet tépve rohannék ki az utcára, hogy megnézzem mi folyik odakint, ezzel pedig biztosítanám magamnak a halált. Huh, hát nem tudom, de inkább hagyjuk is ezt a gondolatmenetet.

 "Hogy várhatja el a gyerekektől, hogy merjenek olyan ragyogót álmodni, mint a csillagok, ha egyszer fel sem tekinthetnek rájuk?"

Összesítés: Malerman meggyőzött. Ilyen jó könyvet már rég olvastam, ami ilyen tökéletes dózisban adná a feszültséget. Iszonyú jól megírta ezt a regényt, még ha látom is, hogy akadnak benne durván felturbózott részek (vakon vezetés, szülés), de ha ehhez egy olyan talpraesett és bátor karaktert tesz meg főszereplővé mint Malorie, akkor elhiszem neki, hogy minden tett és cselekmény valósághű lehet.

Annyira tetszik a borító, mint amennyire magával ragadt a történet. De bármennyire szerettem ezt az egész őrületet, nem tudnék elképzelni egy folytatást, mert számomra így volt kerek egész a történet.

Amikor megfordult a fejemben, hogy ez a könyv tökéletes alapanyag egy filmhez, akkor szembejött velem a hír, hogy bizony lesz belőle adaptáció, méghozzá az egyik kedvenc színésznőmmel, Sandra Bullock-al a főszerepben. *.*

10/10   

Az olvasás lehetőségét köszönöm a Fumax kiadónak!