Újabb évnek mondhatunk búcsút, mit mondjak, mozgalmas volt számomra ez a 2016. Először is csatlakoztam a Kildara csapatához, aztán a Mogul Kiadó bloggereihez is, nemrég pedig előolvasó lettem. Amint látjátok, sok megtiszteltetésben volt részem, amiért hálás is vagyok! :)
Remélem mindannyiótoknak jól telt ez az év, és mosollyal az arcotokon köszöntitek az új esztendőt. :)
Mielőtt koccintanánk a boldog jövőre, tartsatok velem egy kis évösszegző mustrára, ahol virtuálisan kiosztom a magam kis Oszkár és Arany Málna díjait.
- Kedvenc film:
Idén a nagypofájú fenegyerek volt nálam a tuti befutó. Nagy meglepetést okozott a film, aminek története egyszerű mint a faék, a készítők mégis olyan jó ráérzéssel dolgoztak az alapanyaggal, amivel sikerült egy maradandó élményt nyújtaniuk. Minden klappolt ebben a filmben: a zenék, a képi világ, a történetvezetés (ami ide-oda ugrált, mégis tökéletesen működött), de a csúcs az egész filmben a címszereplő Deadpool volt, aki morbid humorával vitte a prímet. Az sem elhanyagolható, hogy a történetben volt drámai és romantikus vonal is, amit ugyancsak jól kezeltek a készítők, de mindez nem jöhetett volna létre Ryan Reynolds remek játéka nélkül, aki csak úgy fürdött a szerepben.
- Legrosszabb film:
Ez a 2012-es "alkotás" akkor került nálunk terítékre, amikor elfogyasztottuk Steven Spielberg A cápa mozifilmjeinek első három részét, és keresgéltünk valami hasonló szintű sztorit. A Csalétek egy top10-es listán szerepelt valamelyik portálon, méghozzá elég előkelő helyen, amit máig nem értek, mert ez a film rettenet. A CGI cápák nagyon művik, a vágás fájdalmasan rossz, a forgatókönyvben akkora bakik vannak, hogy az embernek megfájdul a feje - ékes példa erre az elején az egyik főszereplő öccsének haláltusája, akiért máris megy a segítség. Szegény csórikámnak már javában nyammog a lábán a cápa, mire a segítő elkapja az áldozat pólóját, magához húzza, és meggyőzően azt mondja "kiviszlek innen", de minden hiába, egy másodperc múlva szegény gyerek a tenger fenekén végzi. Tudjátok, mindez még nem is esne olyan rosszul, de a színészek olyan meggyőzően játszottak, hogy fájt látnom őket egy ilyen gagyi Zs-kategóriás horrorban. Sharni Vinson (Step Up3), Phoebe Tonkin (Vámpírnaplók, The Oroginals), Xavier Samuel (Alkonyat: Napfogyatkozás), Julian McMahon (Bűbájos boszorkák, Kés/alatt).
- Kedvenc sorozat:
Sok sorozatot láttam idén, de ha arra gondolok melyiket válasszam kedvencnek, egyből a két pincérlány jut eszembe.
Egy energiaelszívó munkanap végén, mindig tökéletes kikapcsolódást nyújtott ez a vígjáték. Igaz nem minden résztől voltam elragadtatva, és sokszor volt fárasztó a túlzásba vitt szexista és Kim Kardashian viccek, de összességében jóleső ez a kis sorozat. A cselekmény néha döcögősen halad előre, nem bánnám ha a következő évad eseménydúsabb lenne, de a jópofa szereplők, helyzetkomikumok és a poénok többsége miatt nálam ez a sorozat, barmi nyerő.
- Legrosszabb sorozat:
A kedvenc The Walking Dead spinn-off sorozatához nagy reményeket fűztem, mindhiába. Amikor már kezdett izgalmas lenni, és legalább nyomokban hozta a TWD érzést, jött egy éles váltás, és unalomba fulladt az egész játékidő. Ettől a szériától nem vártam nagy zombihenteléseket, a TWD-ben is leginkább a karakterdrámákat szeretem, de a FTWD minden téren unalmas volt.
- Kedvenc színész és színésznő:
A színősznő Harley Quinn szerepével abszolút meggyőzött, azonnal kedvencemmé vált. Láttam több filmben is, azokban is hozta az elvárhatót, de az Öngyilkos osztagban nyújtott alakításával lépett elő kedvencemmé.
Alig várom, hogy újra magára öltse Quinn jelmezét, és a többi DC rosszlánnyal galádkodjon a mozivásznon.
*erősen reménykedik egy jó forgatókönyvíróban
Ryan Reynolds
Az idei kedvenc sztárok képregénykarakterek megformálása miatt lopták be magukat a szívembe. Látjátok, a DC őrült nőszemélye után, a Marvel mókás hentelőjét életre keltő, Ryan Reynolds kapja meg tőlem a kedvenc színésznek járó kék szalagot. :)
- Kedvenc könyv:
Nem panaszkodom, olvastam idén pár jó könyvet, de mind közül Rachel Gibson Hokisok sorozatának első kötete volt számomra a legkedvesebb. A történet aranyos is, vicces is, meg vannak benne arcpirító jelenetek, összességében nagyon szerettem. A regényről készült bejegyzésemben olvashatjátok, mennyire lelkesedtem érte.
- Legnagyobb csalódás:
Ennek a könyvnek egyetlen alkotóeleme működik, és az a borító. Na jó, az alapsztori sem hülyeség, de a kidolgozása szereplőstől és szerelmi háromszögestől borzalmas élményt nyújtott.
- Kedvenc könyves karakterek:
Fern Taylor - Arctalan szerelem
A könyv elolvasása után tudtam, hogy ez a lány lesz az idei kategóriagyőztes. Fern-nek nagy szíve van, bájos, kedves, megbízható, imád olvasni, és nem utolsó sorban remek barát, valamint mindent megtenne a szeretteiért. Szerintem mindenki szeretne egy ilyen megbízható barátot mint a vörös hajú leányzó, én biztos nem vetném meg a társaságát.
Simon - A fekete esernyős férfi
Kedvenc könyves pasim idén Simon lett, aki különleges képességeivel felruházva védelmezi az emberiséget a csúf idegenektől, akiknek nagy élvezettel porolja el a hátsóját. Ez a karakter nem csak bátorságával, rátermettségével és harctudásával vívta ki eme dicső címet, hanem éles eszével, érdekes világlátásával és megnyerő személyiségével.
- Legirritálóbb könyvkarakterek:
Violet Eden - Embrace - Elhívás
Violet az a fajta szereplő, aki még az ostobábbnál is ostoba. Hiába manipulálták szerencsétlen fejét sorozata első részében, a drágaság azonnal elsüllyedt a szememben. Csak. Mert. Olyan idegesítően hülye.
Jack Homa - Hontalan lelkek
Drága Homa seriff is lecsúszott a ranglétra legaljára. Az ő bűne csak annyi, hogy normális nyomozás helyett jobban szeret pipáját szopogatva és sajnálkozva fészkelődni túlsúlyától meggyötört székében, miközben városkája lakóit brutálisan tizedeli egy elvetemült misztikus gyilkos. Nagyon bosszantó a vén fószer.
Tedros - Jók és Rosszak Iskolája
Juj! Majdnem elfelejtettem megemlíteni a mesék legnagyobb antihősét: a balfék, önző, irritáló szőke herceg Tedrost, aki még egy kecskét sem érdemel a segge alá, nemhogy fehér lovat.
- Kedvenc könyves páros:
A Vámpírakadémia első részében még nem szerettem igazán ezt a duót. Még a másodikban sem. A harmadikban már kezdtek érdekesebbek lenni. Viszont a negyedik könyvben nyújtották a legtöbbet, akkor váltak igazán kiforrottá, annyira, hogy idén ők lettek a kedvenc párosom. Nagyon sokat fejlődtek, könyvről-könyvre váltak egyre szimpatikusabbá, erősebb jellemmé. Méltó követői az eddigi kategóriagyőztes kedvenceimnek.
Nem tudom kihagyni a felsorolásból Amy Harmon: Arctalan szerelem című regényének szereplőit Fernt és Bailey-t, akiket nagyon hamar megszerettem. Különleges kapcsolat az övék. Unokatesók és legjobb barátok, tökéletesen kiegészítik egymást. Igazán értékes karakterek.
- Kedvenc könyvborító:
Embrace - Elhívás, Szent Domonkos kertje
Úgy tűnik az idei legemlékezetesebb könyvem a Violet Eden krónikák első része, mert így vagy úgy, de több kategóriában is győzött. Leginkább negatívban, de amint látjátok, most kap egy kis dicshimnuszt, de csakis a borító, mert lássuk be, az csodaszép. Méltó a győzelemre, ahogy Sipos Gergő első nagyregényének borítója is, amire kellemes ránézni, egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a borítóba. Nagyon tetszik a kép, ami akár lehetne nyomasztó is, de az égen ragyogó csillagkép hatalmas pluszt ad az egésznek, és az összhatás egyszerűen meseszép.
- Legrondább könyvborító:
Véreskü
Az eddig olvasott Vámpírakadémia részek könyvborítóért sem voltam oda, de ez kivételesen csúnya. Nem is értem, hogy jön ez a fekete gót csaj (vagy fiú, nem is tudom megmondani) a történethez. Olyan, mintha random személyt photoshoppoltak volna a borítóra. Élőszereplők nélkül jobban néznének ki a könyvborítók.
- Kedvenc író/írónő:
Richelle Mead
Mert ez a nő azon kevés írók közé tartozik, aki a sorozatában a sokadik rész után is tudott újat mutatni. Más környezetbe rakta főszereplőit, elvette a humort, de helyettesítette remek cselekményvezetéssel, fordulatokkal, izgalmasabb karakterekkel, és nagyon jó karakterfejlődéssel.
Erre a címre esélyesek voltak még:
- Kleinheincz Csilla - a gyönyör írói stílusáért
- Amy Harmon - fantasztikus karakterábrázolása miatt
- Brittainy C. Cherry - mert Tristan (Lebegés) fejezetei megríkattak
- Sophie Jackson - történetei érzelemgazdagságáért
Idén végre sikerült férfiírót is dobogóra állítani, méghozzá nem mást, mint a magyar szerzőt, John Cure-t. Eddig három könyvet olvastam tőle, igaz nem mindegyiket szerettem maradéktalanul, de az érdekes alaptörténetei miatt (és ahogy azokat kidolgozza, csűri-csavarja a cselekményt), valamint a sok izgalmas karakteréért megérdemli, hogy a legjobbak közt legyen.
- Kedvenc énekes/énekesnő/együttes:
Idén sajnos nagyon sok hírességnek mondtunk búcsút, de engem legjobban a fiatal énekesnő, Christina Grimmie halálhíre rázott meg a legjobban. Kivételes tehetség volt, gyönyörű hanggal és kedves kisugárzással. Csak úgy áradt belőle a szeretet, látszott, mennyire odavolt a zenéért, és minden egyes dalával elvarázsolta közönségét.
Egyszerűen odavagyok ezért a kiváló bandáért! Ha még nem ismeritek őket, azonnal keressetek rájuk, és hallgassátok őket! Állati jól zenélnek, belevaló rock-banda, az énekesnő Lzzy Hale énekhangja pedig fantasztikus.
- Kedvenc dal:
Duke Dumont - Ocean Drive
Az első hallásra megszerettem, nagyon fülbemászó muzsika. A klip hangulata is tetszik, de a lényeg, a dallam és az énekhang együttese miatt ez a dal lett az idei tutibefutó.
Esélyesek voltak még:
- Kehlani - Gangsta
- Halestorm - Unapogoletic
- Egy megmosolyogtató kép/videó:
És végül de nem utolsósorban, itt egy jópofa állatos képecske. Az a tekintet. :D
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis összegzőt, remélem sok ilyennel tudok még szolgálni a jövőben. :) Kívánom, hogy kellemesen teljen a Szilveszter, és legyen Boldog az Új Évetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése