John Cure a Gonosz új arca után nagy kedvencem lett, de a Hontalan lelkek című thrillerével kicsit csalódást okozott. Amikor megtudtam, hogy jön az új története, ami ráadásul sci-fi, egyből felkaptam a fejem, mert nem tudtam mit várhatok tőle ebben a műfajban, de mivel minden érdekel, ami a földönkívüliekkel kapcsolatos, nagyon vártam, hogy olvashassam a könyvét.
Műfaj: sci-fi, thriller, misztikus
Oldalszám: 464
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2016
ISBN: 9786155668128
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1980-ban
Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú
állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére –
furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre
megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes
halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon
három öltönyös férfi elviszi magával…
2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.
Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.
Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?
És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?
A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.
Történetünk eleinte több szálon fut, néha kitekintést enged a múltba, aztán a jelenben találja magát az olvasó, amíg a múltban történt események végül összekapcsolódnak a jelen szálaival, és a regényt kezükben tartók belecsöppennek egy aprólékosan kidolgozott, akcióval és sok-sok érdekességgel tarkított történetbe.
Az író sok szereplőt mozgat a regényben, de mindez nem zavaró, hisz eleinte a múltban mesél pár szereplőről: az emlékeit veszett különleges Simonról, és nevelőjéről Andrásról, akik csakhamar apa-fia kapcsolatba kerülnek egymással. Mindez az idill addig tart, amíg a fiút el nem viszik, de sajnos nem nevelőszülőkhöz. Ám hogy kik vitték el, az rejtély, viszont Andrást nem hagyja nyugodni a dolog, így életét arra teszi, hogy megtalálja a gyereket.
Ettől a résztől búcsúzva a történet a jelenbe röpíti az olvasót, ahol megismerheti a további szereplőket, úgy mint az újságíró Szofit és barátját Marcellt, akik közt bonyolult kapcsolat van, hisz mindketten többet akarnak egymástól, de valahogy nem mernek lépni. Nem is csodálkozom, hisz Marcell nem épp egy álomférfi, igazi kandúr, aki csajról-csajra ugrál, mert hát ő ilyen fékevesztett Casanova, amivel cseppet sem kedveltette meg magát, sőt engem baromira felháborított a hozzáállása. Viszont oltárit röhögtem rajta, amikor elérkeztem a történet egyik nagy csattanójához, ami Nórával kapcsolatos. Hogy ki az a Nóra? Ha elolvassátok a könyvet, megtudjátok. *picit gonoszan kacag
Marcell nem lett kedvenc szereplőm, de néhány dologról mint az Istenhit vagy migráció, nagyon érdekesen beszélt, és ezeket a megnyilvánulásait szerettem. Az sem elhanyagolható, hogy legtöbbször a poénjait is bírtam, úgyhogy ő eléggé kettős érzéseket váltott ki belőlem. Havernője Szofi, sokkal szimpatikusabb volt. A kíváncsi, rátermett újságíró, nagyon bejött. De sokkal több fókuszt érdemelt volna a lány, mert úgy éreztem, Marcell legtöbbször elvitte előle a showt, pedig volt benne spiritusz. Kicsit háttérbe szorulva éreztem őt, pedig az elején nagyon jól kezdte, amikor az égen felcsendültek az Apokalipszis Harsonái.
A regény rengeteg érdekességet tartogat. Marcell értelmes megnyilvánulásai elgondolkodtatóak voltak, de itt van nekünk a sci-fi rész is, az űrlényekkel foglalkozó fejezetek. Hisz minden erre épül.
Kevesen tudják rólam a környezetemben, mennyire foglalkoztatnak az űrlények. Mert butaság azt hinni, hogy csak a földi emberek léteznek a világmindenségben. Megannyi rejtély és izgalom, aminek egy pici részét ez a regény is tartalmazza. Dobogó szívvel olvastam az Apokalipszis Harsonáiról, később pedig utána is néztem, hogy mit találok még a témáról. Kíváncsian követtem az Éberlények lépéseit, és figyelmesen hallgattam a fekete esernyős férfit, aki nem egyszer elgondolkodtatott az emberiségről, és magáról az Univerzumról. Mind nagyon érdekes volt, főleg úgy belegondolva, hogy ez a sok minden, amit a könyv nyújtott, talán nem is mind csak fikció.
Összesítés: érdekes és izgalmas történet, nyomokban előforduló akcióval, veszélyes űrlényekkel, jó karakterekkel.
Nem mondom, hogy minden ínyemre volt ebben a sztoriban, mert a rend őreire való hosszabb kikacsintások nélkül tudtam volna élni, valamint néha olyan érzésem volt, mintha néhány részlet írás közben jutott volna Cure eszébe, hogy beleszője a történetbe. Gondolok itt Szofi és a pap esetére, ami sokkal jobban, hatásosabban működött volna, ha a múlt eme sötét foltja, párbeszédek során derül ki. De az érdekfeszítő információk és elgondolkodtató részletek sikeresen ellensúlyozták a negatívumokat.
A legtöbb szereplő leginkább csak integetett a képzeletbeli top kedvenceim listámnak, mert aki néha jól beszélt jellemre nem jött be, másra pedig kevésbé fókuszált az író, pedig lett volna még mit kihozni a karakterből. Viszont van valaki, akinek sikerült felkerülni a listámra, az pedig a címszereplő fekete esernyős férfi, akiben minden megvolt, ami egy jó karakterhez kell: bátorság, nagyszerű személyiség, rengeteg érdekesség.
8/10
"Ki lehet, aki ennyire feltűnő akar lenni, és közben szinte mégis elfelejtik? Ki az, aki csak beszélget kötetlenül, és mégis megtud mindent, amire szüksége van?"2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.
Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.
Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?
És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?
A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.
Marcell nem lett kedvenc szereplőm, de néhány dologról mint az Istenhit vagy migráció, nagyon érdekesen beszélt, és ezeket a megnyilvánulásait szerettem. Az sem elhanyagolható, hogy legtöbbször a poénjait is bírtam, úgyhogy ő eléggé kettős érzéseket váltott ki belőlem. Havernője Szofi, sokkal szimpatikusabb volt. A kíváncsi, rátermett újságíró, nagyon bejött. De sokkal több fókuszt érdemelt volna a lány, mert úgy éreztem, Marcell legtöbbször elvitte előle a showt, pedig volt benne spiritusz. Kicsit háttérbe szorulva éreztem őt, pedig az elején nagyon jól kezdte, amikor az égen felcsendültek az Apokalipszis Harsonái.
A regény rengeteg érdekességet tartogat. Marcell értelmes megnyilvánulásai elgondolkodtatóak voltak, de itt van nekünk a sci-fi rész is, az űrlényekkel foglalkozó fejezetek. Hisz minden erre épül.Kevesen tudják rólam a környezetemben, mennyire foglalkoztatnak az űrlények. Mert butaság azt hinni, hogy csak a földi emberek léteznek a világmindenségben. Megannyi rejtély és izgalom, aminek egy pici részét ez a regény is tartalmazza. Dobogó szívvel olvastam az Apokalipszis Harsonáiról, később pedig utána is néztem, hogy mit találok még a témáról. Kíváncsian követtem az Éberlények lépéseit, és figyelmesen hallgattam a fekete esernyős férfit, aki nem egyszer elgondolkodtatott az emberiségről, és magáról az Univerzumról. Mind nagyon érdekes volt, főleg úgy belegondolva, hogy ez a sok minden, amit a könyv nyújtott, talán nem is mind csak fikció.
Összesítés: érdekes és izgalmas történet, nyomokban előforduló akcióval, veszélyes űrlényekkel, jó karakterekkel.
Nem mondom, hogy minden ínyemre volt ebben a sztoriban, mert a rend őreire való hosszabb kikacsintások nélkül tudtam volna élni, valamint néha olyan érzésem volt, mintha néhány részlet írás közben jutott volna Cure eszébe, hogy beleszője a történetbe. Gondolok itt Szofi és a pap esetére, ami sokkal jobban, hatásosabban működött volna, ha a múlt eme sötét foltja, párbeszédek során derül ki. De az érdekfeszítő információk és elgondolkodtató részletek sikeresen ellensúlyozták a negatívumokat.
A legtöbb szereplő leginkább csak integetett a képzeletbeli top kedvenceim listámnak, mert aki néha jól beszélt jellemre nem jött be, másra pedig kevésbé fókuszált az író, pedig lett volna még mit kihozni a karakterből. Viszont van valaki, akinek sikerült felkerülni a listámra, az pedig a címszereplő fekete esernyős férfi, akiben minden megvolt, ami egy jó karakterhez kell: bátorság, nagyszerű személyiség, rengeteg érdekesség.
8/10
A könyvet köszönöm John Cure-nak és a Mogul Kiadónak!
"A migráns kifejezést a kormány a propagandában használja. Nagyon tudatosan összemossa a migrációt a terrorizmussal.
– De miért?
– Gondolom, mert abban a szóban nincs benne a valódi tartalom, hogy ezek az emberek valami elől és valahonnan menekülnek. Az esetleg kelthet együttérzést az emberekben. A migráns szó kevésbé. Valószínűleg arra próbálnak rámenni, hogy a félelmet minél jobban elültessék a lakosok szívében, mert a félelemmel élő ember könnyebben irányítható. A félelem táptalaja lesz a gyűlöletnek és az uszításnak."
"Füstöt fújt a levegőbe, miközben marta a lelkét, hogy megint túl gyáva kimondani, amit igazán szeretne. Megmondani Szofinak, hogy az ő lelkük minden életben egymást keresi, és most ebben a leszületésben vannak olyan szerencsések, hogy meg is találták egymást. Nem értette a saját reakcióit, amit minden egyes alkalommal adott. Nem értette, miért bénítja meg ennyire, ha kettőjükről van szó."
"– Te nem Álmodó vagy. De akkor ki vagy te?
– Nekik az életet jelentő segítség vagyok, neked viszont a végzeted leszek."
"Intelligens és dörzsölt lények vadásznak rájuk, akiknek a lételeme a sötétség, a különleges bioenergiák használata épp úgy, ahogy a rejtőzés és csapdák állítása. Kiszámíthatatlanok, és amikor úgy tűnik, nyugalom van, ők lehet, hogy egy lépéssel már előttük járnak. Mindezt a fekete esernyős férfi jól tudta, ahogy azt is, hogy nem szabad sokáig rejtőzködniük."
"Ha a nagyhatalmak bevallják, hogy az Univerzumban egyáltalán nem vagyunk egyedül, akkor az újra rajzolja a világpolitikai térképet, és átírja a jelenlegi erőviszonyokat is. Az ősidőkre visszanyúló titkok pedig a lehető legbiztonságosabb helyen a Vatikán falai közt pihennek, az emberiség valós történelmével együtt."
"Egy ember csak akkor lehet igazán boldog, ha a lelke mélyén megőriz valamit abból a gyerekből, aki valamikor volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése