Könyvek - amiket kaptam #6

     Sziasztok!

Milyen poszttal is indíthatnám az új évet a blogon? Mit szólnátok egy könyvmustrához?

A következő regények nagy részét a Kildarának, és természetesen a szerzőknek/kiadóknak köszönhetem, valamint @Chriss-nek, aki szorgosan gyűjtögette és vigyázta az én kis kincseimet, ameddig végre sikerült találkoznunk, és át nem adta őket. De nem is húzom tovább a szót, lássuk a felhozatalt.

     Rachel Gibsont lassan két éve ismerem, amióta az Athenaeum kiadónak köszönhetően megkaptam a Hokisok sorozat harmadik részét. Kedves kis romantikus történet, azóta az eddig magyarul megjelent többi részt is elolvastam, de a negyedik kötetből saját példányom is van.

A kiadás nagyon tetszik, a (nemtudomahelyesmegnevezéstbocsi) kartonszerű  szamárfülezett borítótípus pont a kedvencem, bár a borítókép nem jön be igazán, viszont a többihez képest ez néz ki a legtűrhetőbben.
A könyv címének érdekes, olyan kis tapadós a tapintása, és a fény is szépen megtörik rajta, amitől az eredeti kék szín lilás beütésű lesz.

     Ömlesztve mutatom meg nektek a General Press kiadótól kapott Monica McCarty regényeket,  A Felföld rettegett fiai sorozat első négy részét. Jól néznek ki, ugye? Az első három könyv még a régi keménytáblás, ujjlenyomat kedvelő védőborítós verzió, a negyedik viszont már megújult stílusban került a boltokba, de sokkal szebb borítóval.
A Vipera promójakor találkoztam először a sorozattal, pofátlanul el is kértem az akkori négy részt, és őszintén mondom, ezek a történetek nagyon jók. Mindegyik kötetben más páros szerelmi történetével ismerkedhetünk meg... uh azért bevallom, A Sólyom szerintem gyengécske lett, de a többi sztori klassz.

     Újabb romantikus történet, megint csak a GP-től, ami jelenkori románcot mutat be, némi krimis beütéssel. Ez a regény az 576 oldalt jegyző Engem láss, a nyálkönyvek atyjától, Nicholas Sparks-tól.
Azt hiszem Könyvfesztiválon szerezték be nekem ezt a regényt a kildarás csajok, amikor a bloggerek szabadon választhattak egy ajándékkönyvet a kiadó kínálatából. Akkor ez volt az egyik legújabb megjelenés, és mivel tudják, hogy romantika fan vagyok, gondolták örülnék neki. Nem vagyok meghülyülve, persze, hogy örültem! Amúgy a kiadás szép, mutatós a borító, külsőre és belsőre is igényes, de a sztori az eléggé túlírt.

     Amy Harmon érzelemgazdag Arctalan szerelem című történetét a Twister Media kiadónak köszönhetem, aminél szerencsére megmaradt az eredeti borító. Nagyon tetszik ez a borítókép, a rajta látható lány tökéletesen megtestesíti az egyik főszereplőt, Fernt. Tetszenek a színek, a csaj szeme gyönyörű. Mindent összevetve jól fest a könyv, a történet pedig nagyon-nagyon jó.    

     Másik két új darabom Soman Chainani nagy sikerű történetének, a Jók és Rosszak Iskolája sorozat első két része. Szerintem egyvalamiben tökéletesen egyetérthetünk, mégpedig abban, hogy ezek a fantasy-k nagyon szép borítókat kaptak. Plusz a címer dombornyomásos, amitől még királyabb az összhatás. A külsőért odavagyok, de a belső tartalom már más tészta. Mondjuk a lapokon található illusztrációk vagányak, némelyikük nagyon jóra sikerült, de miattuk itt-ott kicsit megcsúszott a szöveg. A sztori viszont jó, bár vannak betegségei: például Tedrost kilőném az űrbe, a csajok néha túlontúl nyafognak, és egyes jeleneteket a szerkesztő helyében úgy kihúztam volna, mint a sicc.

      A Hontalan lelkek horrorsztorit magától az írótól, Jonh Cure-tól kaptam. Szép kis dedikált példány, polcom egyik ékessége. :) Bár a sztoriért annyira nem haltam... Viszont a borító borzongató... de nem tudom eldönteni csúnya szegény vagy pedig állati jól fest. Maradjunk a kettő között... öö akkor állati csúnyán fest? :D Hatásosan néz ki, az tuti, és vicc, anno azt hittem mind a négy szereplő gyerek, csak különböző életkorban. Hát nem. A képen látható emberkék egy család. Jó figyelmetlen vagyok.   

     Az Ördögi játszmák szintén GP-s szerzemény, ami a Kim Stone sorozat második kötete. A sori eredeti borítóit nagyon szeretem, de a magyar változatot sokkal jobban. A design minimalista, de nagyon odavág, ha figyelsz, nagyon hamar rájössz, mennyire passzol a borítókép a történethez. Eleinte ennél sem értettem, mi akar lenni ez a víztározó vagy micsoda, de a regény végén rájöttem, jobb képet nem is használhattak volna fel a fedőlapra.

Angela Marsons krimisorozata azon kevés könyvekhez tartozik, ahol nemcsak a borító igényes, de a történet is. Az írónőnek remek a karakterábrázolása, plusz bevállalós, nem riad vissza a kényes témáktól vagy brutalitás lefestésétől, de mázlinkra olyan ráérzéssel ír, hogy mondjuk én, nem éreztem egyszer sem késztetést arra, hogy a sarokba vágjam a könyvét. Mit mondjak, kedvenc írónőm lett. 

     A következő könyvhöz kedves emlékek fűznek, mert van hozzá egy kis közöm. Pontosabban én is benne voltam az előolvasói csapatban, és volt néhány észrevételem, hogy mit, vagy bővebben miről olvasnék még szívesen a szerelmes-boszorkányos történetben. És én annyira örültem, amikor bekerült két vágyott fejezet is a sztoriba, hogy arra nincsenek szavak! Kíváncsi vagyok, nektek hogy fognak majd tetszeni azok a fejezetek, meg úgy az egész könyv. :) Igyekszem még ebben a hónapban értékelést hozni a könyvről, hogy megismerhessétek Leda D'Rasi boszorkányait és alakváltóit, valamint azokat a kalandokat, amikbe belekeveredtek.

Annyira örülök ennek a dedikált példánynak! *.* A kedves üzenet alatt látható egy csini Leda D'Rasi pecsét, valamint egy Mogul kiadós is, alatta 72-es sorszámmal. És még egy klassz dedikált kártya is jutott nekem, úgyhogy röpköd a kis szívem, mint egy szép pillangó.  

A borítóhoz nem fűz szerelem, de nem is rossz, egész jó választás volt a könyvhöz. Ahogy elnézem, nem ujjlenyomatgyűjtő, úgyhogy lehet nyugodtan fogdosni. Elég vaskos kis jószág, majdnem 500 oldalas, de szerintem több is lenne, ha a szöveg nem lenne olyan apró, de azért még beleesik a kényelmesen lehet olvasni kategóriába. A végén van ám egy kifejezések magyarázata blokk, ráadásként pedig egy meglepi fejezet a második részből. Jöhetne az az újabb könyv, mert már nagyon-nagyon szeretném elolvasni!   

     Az utolsó két könyv Maxim kiadós szerzemény, méghozzá a Dream válogatásból. Nemrég láthattátok a blogon a kiadó legújabb kiadványairól szóló listákat (1,2), amikért cserébe választhattam az új megjelenések közül, és mivel amúgy is szerettem volna megvenni Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek c. regényét, gondoltam spórolok, és ha már lehetőségem adódott rá, ezt kérem.
A borítót imádom, vagyis inkább az eredetit, mert a magyar kiadás túlságosan sötétre sikeredett, pedig az első sem valami szívderítő, de ott jobban festenek a színek.

     Amint látjátok, a másik könyv Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó kötete, amivel már szemeztem jó ideje, és most végre alkalmam adódott arra, hogy a kezembe foghassam. Erre egy nyereményjátékos posztom miatt tehettem szert, amire már nagyon kíváncsi vagyok. A Tengerbe veszett könnyek után rögtön ezt fogom olvasni, és amint végeztem vele, már hozom is róla a véleményt. Sok jót hallottam erről a könyvről, kíváncsi leszek, engem is elvarázsol majd. A borító alapján kedves kis történetre számítanék, de mivel nyomoztam picit, tudom, hogy fel kell készülnöm, lehet sírni fogok a végén. Hajlamos vagyok rá.

Ha még nem unjátok a könyvmutogatást, legközelebb is érdemes visszanézni az oldalra, mert a felsorolás itt nem ért véget, van még pár könyv a polcon (vásárolt példányok is), amit szívesen megmutatok. :)