Kim Harrison: Dead Witch Walking - Boszorkányfutam

     Nektek is van olyan egyszer elszeretném olvasni típusú listátok? Pff... hülye kérdés, melyik könyvmolynak nincs?
Nos, Kim Harrison Rachel Morgan (vagy Hollows) sorozatának első része, már jó pár hónapja azon a bizonyos listámon csücsült, de amíg csak egyetlen magyar nyelvű rész volt (nem mintha most több lenne, de szorítok, hogy a KMK - ha már átvette a Beholder kiadótól a sorozatot - ne tologassa tovább a 2. rész megjelenését), inkább otthagytam ahol volt.
Most viszont, hogy (remélem) jön a folytatás, jobbnak láttam elolvasni.

Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Rachel Morgan
Oldalszám: 530
Eredeti cím: Dead Witch Walking
Kötés: keménytáblás, puhatáblás
Fordító: Bódi Virág, Pollák Tamás
Megjelenés: 2014
ISBN: 9789633730737

    Rachel Morgan, a boszorkány, az Inderland Biztonsági Szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt.
A vadászterülete Cincinnati városa – egy sötét, alternatív Földön, ahol vámpírok, farkasemberek, tündérek, koboldok élnek és járnak az emberek között. Némelyek álruhában, némelyek teljesen nyíltan, nem titkolva valódi természetüket.
Rachel Morgan elől egyetlen gonosztevő sem menekülhetett, akár boszorkány volt, akár vérfarkas, akár tündér, akár élőhalott. Ám valami megváltozott. Kezdetben úgy tűnik, csupán a szerencséje hagyta el, és ezért vall egyre gyakrabban kudarcot, s felettesei ezért bízzák meg egyre megalázóbb feladatokkal.
Amikor aztán legfrissebb zsákmányával, egy minden hájjal megkent kobolddal éppen a Szolgálathoz tart, a lény felajánlja neki, hogy szabadságáért cserébe teljesíti három kívánságát.
Rachel rádöbben, hogy itt a kiváló alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra változtasson az életén. Legfőképpen azzal, hogy otthagyja a Szolgálatot. Ezzel alaposan magára haragítja a Szolgálat amúgy sem vajszívű vezetőit. Így rövidesen azon kapja magát, hogy korábbi fejvadász társai ezúttal őrá vadásznak, s ebben a játszmában már nem csupán a szabadsága, de az élete a tét…

 Kim Harrison

"Amikor a krízishelyzetet felszámolták, a vírust pedig kiirtották, úgy éreztük, eljött az idő, hogy felfedjük magunkat, hiszen a vírussal szemben tanúsított ellenálló képessége miatt már úgyis jó néhányuk lelepleződött. Tiszta vizet akartunk önteni a pohárba. Az eseménysort, amely Helyzet néven vonult be a történelembe, egy pixi indította el a déli órákban, és éjfélre már be is fejeződött. Az emberek asztalok alá, szekrényekbe és óvóhelyekre bújva próbáltak napirendre térni afölött, hogy már a piramisok kora óta boszorkányokkal, vámpírokkal és vérlényekkel éltek együtt."

     Olyan ez a könyv, mint a boszorkány üstjében a varázslötty. Mindenféle mágikus dolgot tartalmaz, esetünkben misztikus lényeket (boszorkányok, vámpírok, tündérek, vérfarkasok és a többi), amit a mendemondák és mítoszok valaha is felsorakoztattak.

A mágikus és az emberi világ jól megfér ebben a kötetben (bár kezdetben voltak nehézségek, amikről elvétett infókat tudunk meg) és még a szereplők is frenetikusak, de mégis van benne némi bibi, amit később részletezek.

"A karrierem látványos zuhanórepülésben ívelt lefelé, gondoltam, miért ne élvezném ki az utolsó pillanatokat. A főnök hamarosan úgyis felmosót csinál a seprűmből."

"- Biztos lehetsz benne, nyomós oka van annak, hogy senki sem hagyja ott az IS-t. Az utolsót, aki megpróbálta, beszippantotta egy turbina.
Nagyot nyeltem, és úgy tettem, mintha minden figyelmemet lekötné az utcai forgatag. Basszus, tényleg!"

A központi főszereplő Rachel Morgan parazsaru, az IS néhai alkalmazottja, aki boszorkány, és úgy tapad rá a baj, mint használt rágó a cipőtalpra. Magánnyomozónak áll, tervében segíti két társa Ivy és Jenks, de a fejére tűzött vérdíj, amit a volt főnökének köszönhet, igencsak megnehezíti az életét.

"Csodás... Egy templomban fogok lakni, amelynek hátsó udvarán hullák vannak elásva, vérdíj van a fejemen, és egy vámpír lesz a lakótársam..." 

Rachel könnyen megszerethető főhős, aki humoros, merész, de néha elgyengül a félelemtől, amit legjobb barátnője és egyben lakótársa, Ivy idéz elő, aki vámpír.

"- Szép a pantallód, Jenks! - hallatszott Ivy halk krákogása a folyosóról.
Rémülten felugrottam, de próbáltam átalakítani a mozdulatot úgy, mintha csak a hajamat próbálnám megigazítani.
Ivy az ajtófélfának támaszkodott, és hosszú fekete kabátjában úgy nézett ki, mint a kedveszegett Kaszás."

Fura baráti kapcsolat az övék, amit a bajtársiasság, félelem és valami más is jellemez. A valami másra van egy erős tippem, de inkább nem kiabálom el. 

Rachel másik jóbarátja és segítőtára a pixi Jenks, a sztori legnagyobb pofája.

"...tíz centi magas, és mindemellett úgy öltözködik, mint egy túlsminkelt pillangó."

A szövegelése még Raxién is túltesz, amilyen kicsi, olyan nagy arc. De nem csak a humorával erősíti a csapatot, az apró szárnyas nagyon kemény kis fickó, meglepő, mennyi bátorság és bunyóhajlam szorult belé.

A szereplők nagyon jók, az alapvilág is tetszik, de a cselekményvezetéssel óriási bajaim voltak. Az izgalmas részeket az írónő a tetőfok előtt abbahagyta, ami felhozott bennem egy réges-régi emléket, amikor kiskoromban fagyit akartam enni, mire anyukám a földre pottyantotta az édességet, és csak az üres ostyát adta a kezembe, mondván, nehogy megfájduljon a torkom. Mi értelme az ostyának fagyi nélkül? Annyi, mint felvezetett akciónak, akció nélkül.
A fejezetek legtöbbje érdekes résszel zárult, aztán ugrottunk egyet, a következő mondatban Rachel már otthon üldögélt, kutya baja. Hogyisvanez? Olyan sokszor félbe lett vágva az izgi pillanat, hogy csak szedegettem lefelé a végső pontszámból. 
A könyv utolsó negyedére aztán magához tért a cselekmény, és megadta az izgalmas történetvezetést. De miért kellett erre olyan sokat várni?

"Azt hitte, meg tud törni. Szívből gyűlöltem" 

Közben feltűnt Trent Kalamack, aki elsőre a kötelező nagy negatív karakternek tűnt, de a végére változott a véleményem róla, érzem, tartogat ő még érdekességeket. Trent mellett berobbant a sztoriba egy újabb pasi, Nick, akit  potenciális bosziágyba-valónak gondoltam, de biztos nem ennyire egyszerű szereplőnek szánta az írónő. Kíváncsi vagyok, kiféle ő igazán.

Összesítés: Harrison egész karneválra való mágikus lényt hozott össze a sorozatába. Mindezt jól is működteti, érdekesen és figyelemlekötősen, csak lespórolja az izgalmas tetőfokokat. Viszont a negatívumokat ellensúlyozza érdekes szereplőivel, továbbá csattanós humorával. Egyszer már megjegyeztem, hogy ennek a történetnek a humoros stílus a lelke. Számomra valóban az.

Kíváncsi vagyok a többi részre, aki olvasta már, nyugtasson meg, hogy azokban jobban ki van dolgozva az akció, és izgalmasabb is. Mert hiszem, lesz ez még jobb is(ugye?).

6/10