Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan

     Miért jó, ha az embert temérdek könyv veszi körül? Van miből válogatni.
Jelenleg a Könyvmolyképző az a kiadó, ami sok-sok érdekes olvasnivalót tett elém az utóbbi hónapokban, és bár nem igazán szeretem ezt a futtassunk minél több sorozatot fajta üzletpolitikát, attól még elismerem, hogy a könyvek nagy többsége igenis érdekes és figyelemreméltó. Így akadtam rá a Méregtanra is, ami egy sorozat első kötete.

Maria V. Snyder

     Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

 

"Hunyorogva néztem fel, és egy lépcsősort láttam magam előtt. Megpróbáltam felemelni a lábamat az első fokra, de megbotlottam a láncaimban, és elterültem a lépcsőn. Az őrök kíméletlenül felrángattak. A kőből vájt lépcsőfokok durva széle felhorzsolta csupasz bőrömet a karomon és a lábamon. Őreim átvonszoltak két vastag, kovácsolt fémajtón, majd ledobtak a földre. A nap sugarai fájdalmasan hasogatták a bőrömet. Szorosan behunytam a szemem; könnyek peregtek végig az arcomon. Hónapok óta most először láthattam a nap fényét."

     A történet egy fiatal, gyilkosságért bebörtönzött lányról szól, aki új esélyt kapott az életre, ha elfogadja az uralkodó, azaz a Parancsnok ételkóstolójának szerepét.

Az ételkóstolói meló nem éppen álommunka, mert aki végzi, annak ízlelőbimbói nem dúskálhatnak nyugodtan a finom ízek között, miközben rettegve kutakodik mindenféle mérgek után. Yelena, a történet főszereplője mindig kivan téve a veszélynek, de hát ez még mindig jobb, mint karácsonyfadíszként csüngeni a bitófán, egy helyes kis kötéllel a nyakán. Amíg a Parancsnok ételeit kóstolgatja, addig is szövögetheti a szökéshez való terveit, miközben azon is igyekszik, miként szerezze meg Valektól annak a méregnek receptjét/ellenszerét, ami az állás elfogadása utáni pillanattól a szervezetében kering. Ugyanis Valek, a Parancsnok jobbkeze megmérgezte a lányt, hogy előre elvegye a kedvét a szökéstől. Micsoda briliáns agy! *laposan néz (mert leütné)*

"Valek vérbeli ragadozó – állapítottam meg magamban keserűen. – Alaposan kifigyeli a prédáját, és csak akkor veti rá magát, ha már biztos a győzelemben."

Kezdjük az elemzést a főszereplővel.
Yelena az első pillanattól kezdve megszerettette magát, és ez a rokonszenv az utolsó mondatig simán ki is tartott. Bátor, fejlődőképes, és mindenképp plusz, hogy megvan benne az akarat, egy pillanatra sem puhult el annyira, hogy az visszatetsző legyen. Minden fejezetnél egyre többet akartam róla tudni, legfőképp a titokzatos múltjával kapcsolatban, mert ahogy Valekot, ugyanúgy engem is nagyon érdekelt az ok, ami egy gyilkossághoz vezetett, és ami miatt a lány egyfolytában veszélyben volt, ugyanis kivédhetetlenül egykori áldozata apjának közelébe került, akinek egyik leghőbb vágy az volt, hogy főhősünk a túlvilágra kerüljön, aminek érdekében bármit megtett. És innen lett a lány karaktere még erősebb, amikor eltökélte, hogy nem adja egykönnyen a bőrét.    

"...arra a következtetésre jutottam, hogy a máguson kívül temérdek ellenség leselkedik még rám, és ha sikerül megtanulnom, hogyan védhetem meg magam, azzal egy napon talán az életemet is megmenthetem. A tudomány bármilyen formája hatékony fegyvernek bizonyulhatott számomra."

A történet nemcsak Yelena túlélőképességéről szólt, hanem a világ egy olyan szegletét is megmutatta - amiről bővebben a második részben lesz szó -, ami nem más, mint a varázslás. Amikor azt hittem, a regény megmarad az egyszerű politikai ármánykodásnál (amit amúgy nem igazán csípek, semelyik történetnél sem), a gyilkos múlt boncolgatásán, akkor felütötte fejét a mágia, mágussal együtt, aki többet tud a lány valódi származásáról, mint gondoltam, így eléggé érdekesebbé tette a folytatást.

"Már maga a mágia szó is tabunak számított Ixiában, amióta Ambrosius parancsnok átvette az uralmat az ország fölött. A mágusokkal úgy bántak, mint a betegségeket terjesztő szúnyogokkal. Vadásztak rájuk, csapdába ejtették és lemészárolták őket. Bármiféle célozgatás, hogy valaki esetleg varázserővel rendelkezik, egyenlő volt a halálos ítélettel."

Yelenát úgy ahogy van, nagyon megszerettem, mert kitartó, és mindig a talpára esett, mint egy macska. Eszes lány, és én bírom azokat akik tudnak gondolkodni, és belemernek vágni új dolgokba, hogy azzal is növeljék a biztonságukat, főleg, ha a célhoz vezető úton bajtársak is ott vannak segítségnek. A regény több szereplőt is felvonultatott, egyik másik undok,

"– Margg… – kezdtem, azután mégis elhallgattam. Nem is tudtam, vajon Dilana hogyan vélekedik az asszonyról.
– Margg egy rosszindulatú, vén hárpia, egy utálatos boszorkány – jelentette ki Dilana.
Meglepetten pislogtam rá.
– Rögtön meggyűlöl minden újonnan érkezőt, és valóságos csapás ránk, többiekre nézve.
– De hát hozzád egészen kedves volt.
– Heteken keresztül üldözött, miután megérkeztem a kastélyba. Akkor belopóztam a szobájába, és beszűkítettem az összes szoknyáját a szekrényében. Két hétig szenvedett, mire végül rádöbbent, mi történt."

de akadtak kedvesek, vagy olyanok, akikről meggyőződésem volt, hogy csakis a rossz oldalon állnak, és hazug gennyládák.

"Ki lehetne jobb szövetségesem? Rand, a szakács, akinek a főztjét mindennap eszem, vagy Valek, az orgyilkos, akinek bosszantó szokásává vált, hogy megmérgezze az ételemet?"

Tévedtem, és milyen jólesett ez a tévedés!

"Őszintén csodálkoztam a Parancsnokon. Együtt érző lélekre vallott, hogy meghallgatta Mia szájából is a történteket, és új esélyt adott neki a bizonyításra; mindez szöges ellentétben állt azzal, amilyen végkifejletre a jelen helyzetben számítottam. Ugyan miért venné magának a fáradságot egy ilyen óriási hatalommal rendelkező ember? Megkockáztatta, hogy utasításával felbőszíti Beevant és az oktatásért felelős tanácsost. Miért is akarna bátorítani egy egyszerű kis tanulót?"

De aki a legnagyobb talány volt az egész történetben, az Valek. Róla sokáig azt gondoltam, hogy fura karakter, valamiféle gonosz hapsi. Ezzel egy időben azért is bújtam a sorokat, hogy végre felbukkanjon Yelena életében az a férfi, aki minden csávából kihúzza, megmenti, akiben megbízhat, és akibe végül beleszerethet. Erre ott volt Valek, de úgy mindenütt, szinte minden bajból kirángatta az ételkóstolót. Fedezte, amikor arra volt szükség, 

"Miért is várnám el Valektól, hogy bízzon bennem, amikor én sem bízom meg benne? Sikerült visszanyernem az önuralmamat. 
– Hogyan nyerhetném el a bizalmadat? 
– Áruld el, miért ölted meg Reyadot! 
– Még nem hinnél nekem. Valek elfordította tekintetét a konferenciaasztal irányába. A számra szorítottam a kezemet. Ugyan miért használtam a még szócskát? Ezzel azt sugalltam, hogy egy nap talán hinni fog nekem. Puszta vágyálom a részemről."

és a végén elárult neki mindent, amire már a kezdetektől kíváncsi voltam. Végül leesett, hogy ő volt az a pasi, akire olyan sokáig vártam...
Szépen alakult a kapcsolatuk, nagyon is, de inkább bizalmi fronton éreztem ezt a fejlődést, mint szerelmi téren. Utóbbit összecsapottnak és gyengének éreztem, de még belefért a keretbe.

" Meg kell tanulnod kiállni és küzdeni azért, amit el akarsz érni."

Összesítés: Titkokkal teli múlt, nyomasztó jelen, félelemmel és izgatottsággal kevert jövő - ezek jutnak eszembe, ha a Méregtanra gondolok, amit tovább tetéz egy nagyszerű női szereplő, aki bevallja ha fél, de mindent megtesz azért, hogy leküzdje a démonait, és magabiztos nővé váljon, pedig még csak az út elején jár. Voltak unatkozó részek, mert a politikai ezt meg azt nem érzem magaménak, de sokszor kompenzálva éreztem magam, amikor a főszereplő torokszorító helyzetekbe került. A könyv néhol lapos volt és monoton, máskor meg olyan érdekes, amire igazából vágytam. Pozitívan csalódtam ebben a könyvben, ahogy a Parancsnokban, és Valekban is. Remélem utóbbi sosem fog elpuhulni, szeretném ha továbbra is ilyen nyakas karakter maradna, és többet szerepelne.

8/10