Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya

     2015 áprilisa. Az év negyedik hónapja. És én még egy betűt sem írtam az idei olvasmányaimról, pedig négy könyvről már illet volna. Gondolom ez titeket nem izgat úgy, mint engem. De azért remélem egy icipicit mégis. Nah ideje megropogtatnom az ujjaimat, és valami értelmeset és kedvcsinálót írnom az egyik könyvről. Igen, igyekszem összehozni egy kedvcsinálót, mert erre a könyvre egy málnaszemet sem dobnék, annyira tetszett!

 
     Lady Isabel bajban lévő nőknek kínál menedéket a Townsend Park birtokon, sajnos azonban most anyagi gondokkal küzd. Találkozása Lord Nicholas St. Johnnal sorsszerűnek tűnik a számára, hiszen a régiségszakértő férfi tanácsot tud adni neki az öröksége értékével kapcsolatban. Az érzékeny és sármos lord egy pillanat alatt megnyeri Isabel szívét. De hogy tudná meghódítani ezt az oly népszerű férfit, akiért nemcsak a hajadon hölgyek vannak annyira oda Londonban? Lady Isabel még azt sem sejti, hogy a férfi eltűnt személyek felkutatásával is foglalkozik és éppen egy a Townsend Park birtokon rejtőző hölgyre „vadászik”.

     Nektek van olyan kedvenc írótok vagy írónőtök akinek a könyvét gondolkodás nélkül megvennétek? Nekem is, és a lista élén szerepel Sarah MacLean. A csábítás kilenc szabályával nagyon megszerettette velem a történelmi romantikusokat, a műfaj rajongójává tett, és hát saját magát is eléggé megkedveltette. A szereplői imádni valóak, a szituációk, amibe karaktereit keveri vagy jól megnevettetnek, vagy pedig eléri, hogy céklavörös legyen a fejem. Szóval bírom a nőt, annyira, hogy bár mindkét könyvét e-bookban olvastam, amint tudtam, papírformában is beszereztem, és egyáltalán nem bántam meg, sőt, ha kijön a többi könyve, azokat is mindenképp megszeretném venni, mert vannak olyan könyvek, amiket muszáj a polcomon látnom.
De nehogy csak arról szóljon mennyire odavagyok Maclean munkáiért, dumálok egy kicsit A hódítás tíz szabályáról. Szerintem az írónő baromi magasra tette a lécet az első könyvvel, ezért tartottam attól, hogy a második rész nem fogja megugrani. Vagy legalábbis megközelíteni. Itt-ott olvastam is, hogy a hódítás ugyanolyan mint a csábítás, és mivel a címben megint csak szabályra utaló dolog van, azt hittem újra kapok egy önértékelési gondokkal küzdő lady-t, aki tíz szabályt kreál magának, hogy meghódítsa a történet lordját, akivel kalandból kalandba csöppenve kerülnek egymáshoz egyre közelebb, miközben a szűz felfedezi a testi örömöket, és a vad szenvedélyben elmerülve lesz egyre szerelmesebb minden nő álmába, a nagyszerű és csodálatos lordba. Végül ez valahol így is volt... de mégsem. A történet mégis kellemes meglepetéssel szolgált, mert igaz, hogy nagyban hasonlított az első részre, de nagyrészt mégis más volt, és emiatt borzalmasan tetszett!

Isabel nem egy jó hírű úri lány, nincs gondja a szépséges ruhákkal, nem állnak érte sorban a férfiak. Ő egy szerencsejáték függő lord lánya, akinek örökségét elherdálta az apja, és nem hagyott rá mást mint a családi birtokot rossz tetővel, amit magának kell megjavítania, valamint az árva öccsét, akinek igyekszik megóvni becsületét és küzd azért, hogy egy nap a fiú a társadalom elismert lordja legyen; és a hercegkülsejű férfiak is elkerülik őt, helyettük apja játékostársai követelik maguknak, mert állítólag elnyerték a kezét egy fogadáson.        

"Mennyire szeretett volna úgy élni, ahogy egy gróf lányához méltó.
Arról álmodozott, hogy bárcsak gondtalanul nőhetett volna fel, abban a tudatban, hogy egyszer felragyog az ő csillaga és úgy udvarolnak neki, ahogy a nagykönyvben meg van írva: egy olyan férfi, aki önmagáért szeretné és nem egy szerencsejátékban nyerné meg őt, mint nyereményt."

Viszont szíve mélyén ő is ugyanolyan nő mint a többi, ő is szeretné ha szeretnék, és amikor a kezébe kerül a Gyöngyök és pellerínek, megpecsételődik a sorsa.

"Lord Nicholas St. John halkan szitkozódott és még mélyebbre süppedt a foteljában. Ki gondolta volna, hogy London női lakosai teljesen megbolondulnak attól, hogy egy ostoba női magazin valakit a legkívánatosabb férfinak minősít?"

Kilenc szabály helyett ezúttal tízzel ostromolt az írónő, amit nem a főszereplője írt fel egy papírra, hanem egy neves női magazin, a Gyöngyök és pelerinek szolgáltatta. A hódítás tíz szabálya nem más, mint olyan tanácsok halmaza, amit hajadon, férjre vágyó hölgyeknek ajánlanak. Minden egyes lépés megfontolandó volt, értelmes, és külön vicces, hogy Isabel akár akarta akár nem, mégis a szabályok szerint hódította meg Ralston márki ikertestvérét, Nicholast.  

"Nem válhatsz egyszerűen kámforrá és hagyhatsz rám mindent, csak azért, mert félsz egy maroknyi hölgy fokozott érdeklődésétől.
– Egy maroknyi!? – tiltakozott Nick. – Rajokban támadnak! – Kis szünetet tartott, közben a lehetőségeit mérlegelte. – Mindegy, hová megyek, csak ne legyenek ott nők.
– Egyáltalán egy se? – kérdezte Rock aggódva.
Nick az este folyamán most nevette el magát először.
– Természetesen azért ez így túlzás. De túl nagy kívánság, ha olyan nőt nem akarok látni, aki olvasta ezt az ostoba magazint?
– Gyaníthatóan igen – mondta Gabriel jelentőségteljes hanghordozással."

Nicholas szerepel a magazin legpartiképesebb lordjainak élén, ezért minden házasodni vágyó lány és nő az ő kegyeit keresi, amitől besokall, így pont jókor jött Leighton herceg megbízása, miszerint keresse meg a húgát. Milyen szerencse, hogy a húgi épp abban a házban talál menedéket, ahol Isabel él többedmagával. Vagyis nem is olyan szerencse, hisz a főszereplő nő otthona, a Minerva-ház egy olyan hely, ahol bajba jutott nők nyugodtan meghúzhatják magukat.     

"...otthont akart nyújtani olyanoknak, akiknek még rosszabbul ment a soruk, olyan otthont, ahol békében élnek és ki tudnak bontakozni."

Szerettem ezt a házat, és szerettem a lakóit, mert olyan életvidámak és mulatságosak voltak, még a sanyarú előéletük ellenére is. De még őket is megelőzte Isabel kisöccse, James, aki zsenge kora ellenére több ésszel és becsülettel rendelkezett, mint az apja valaha. Nővére pedig néha annyira bugyuta volt, máskor pedig nagyon megtudott lepni.

"Soha senki nem kételkedett abban, hogy ő milyen erős. Még akkor se, ha minden egy hajszálon függött."

Igen, a nő nagyon erős, sok mindennel megverte a jó élet, és sokáig kibírta, ami dicséretre méltó, de máskor hülyének gondoltam, mert annyira dacolt Nickel, pedig az a pasi... ahh... sokkal megnyerőbb, mint Gabriel. 

"Legyünk végre őszinték: nem feltétlenül az a nőtípus vagyok, aki egy lordnál labdába rúghat, főként nem egy olyannál, akinek a különleges kvalitásait ez a magazin annyira magasztalja."

Nem is csodálom, hogy Nick vezette azt a legjobb parti listát. Az ő figyelméért még én is mindent bevetnék (ha még szabad lennék), nagyon jólelkű, és az se kutya, amit a kezeivel és a többi testrészével csinál (khm). 

"Az előző pillanatban Isabel még harcolt a furcsa, nyugtalanító érzések ellen, amelyeket ez a rátarti férfi keltett benne, a következő pillanatban azonban már egy forró csókkal kerítette hatalmába, ami egyszerre volt lélegzetelállító és észveszejtő."

Hát, észveszejtő az egész pasi, nem csak a csókja, az tuti. MacLean ezúttal is megcsinálta, az érzéki és buja pillanatokat duplán jóra írta. Viszont a karaktereit, főleg a lányt, néha elég idegesítően sikerült megjelenítenie, mert ha nagyrészt bátor is volt, ott lapult benne a nyuszi, aminek következtében a pasi kicsusszant a kezei közül.

"De az az érzés, hogy szeretik, csodálatos volt.
És ijesztő."

A hülye libája - ó, ez nem egyszer fordult meg a fejemben, de semmi ok az aggodalomra, azért egy harcos oroszlán is helyet kapott a szívében.

Összesítés: nem untam ezt a könyvet, de az első rész már az első mondatától kezdve egész a végéig ledöntött a lábamról. Ez nem. Viszont nem volt unalmas, talán inkább azt mondanám, hogy nehezebben csúszott, de amikor a főszereplők között egyre inkább csökkent a távolság, annál szaporábban vettem a levegőt, és annál jobban szerettem bele az egész történetbe. Néha már-már jobban tetszett, mint a csábítás, a végére pedig ez a rész is kedvenc lett. Miért? Mondjuk a főszereplők, (már amikor nem úgy viselkedtek mint egy buta kisfiú és kislány - bár inkább Isabel volt a csapkodnivaló), a frenetikus mellékszereplők, a Minerva-ház, a szerelmetes-sistergően-forró pillanatok, és a (kevesebb, de akkor is) humor miatt.

Valamint Leighton herceg miatt is, aki bár ebben a részben egy de-bemosnék-neki-egyet típusú bájgúnár volt, mégis nagyon kíváncsi vagyok az ő és Juliana történetére, amit a harmadik rész fog bemutatni. A ficsúrt ismerve remek sztori lesz, már alig várom a bonyodalmas szerelmi történetet.

10/10