Emlékszem, amikor épp ballagtunk a suliból, az osztálytársaim közül pár lány elbőgte magát, meg azon izgult, hogy most mi lesz velünk, meg mennyire hiányozni fog az iskola. Én nem problémáztam ezen annyit. Fura volt persze, hogy ráléptünk a nagybetűs élet útjára, meg minden, de örültem a környezetváltozásnak, meg annak, hogy véget ért a sok tanulás. Persze utána továbbtanultam még egy kicsit, de egy évvel később beálltam a dolgozó nők közé, és valahogy azóta sem hiányzik a suli. Nem voltam épp a népszerű tagok egyike, úgyhogy boldogan intettem búcsút a sulimnak.
Már rég a szemem elé került ez a SZJG sorozat. Évekkel ezelőtt. Csak akkor még nem foglalkoztam vele. Most sem akartam különösebben figyelmet szentelni rá, mert nem igazán érdekeltek ezeknek a gimiseknek az élete, de végül úgy hozta a sors, hogy megszemléltem a sorozat első kötetét, és azt kell mondjam, nem is olyan rossz.
Leiner Laura
"A bútorszállítók kora délután végeztek is, úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban, a világ legnagyobb rumlijának a kellős közepén. Eredetileg egy csomó dolgom lett volna, de az egyik doboz tetejére dobva megtaláltam a naplóm, aminek a létezéséről egyébként teljesen megfeledkeztem, mert amikor anyu nyár elején megvette nekem, akkor még nem nagyon érdekelt, és félreraktam. Most meg a kezembe került, és az üres lapokat nézve rájöttem, hogy jópofa lenne beleírni valamit. Először nem tudtam, mit kéne, anyu olyanokat mondott, hogy „egy tizennégy éves lány legjobb barátja a naplója”, meg hogy a „kamaszkor meghatározó része a naplóírás”… Ezeket nagyrészt azokból a szakkönyvekből szedte, amiket előszeretettel böngész. A szüleim a tinédzserré válásomat tragédiaként élik meg, pedig szerintem teljesen normális tizennégy éves vagyok. A naplóírás viszont nem rossz ötlet, és bár először olyan idegennek tűnt az a sok üres oldal, mégis úgy döntöttem, hogy elkezdem.
Az új környék egyébként klassznak tűnik, bár sosem laktam még Budán, de ez a hegyes-lejtős dolog nem is olyan rossz. A költözés már rég tervben volt, de amíg általánosba jártam, a szüleim nem akartak kizökkenteni a megszokott környezetemből, plusz nem akartak minden reggel az egész városon átfurikázni. Amikor viszont elballagtam, ráadásul felvettek a Szent Johannába, a költözés nem is volt kérdés,..."
Kicsit fura volt a sok eromantikus meg urban fantasy után átváltani egy teljesen másfajta történetre. Habár az Anna és a francia csókkal már bemelegítettem, de mivel Leiner Laura története nyolc részen keresztül tart, ezért lesz időm kényelmesen elvackolnom magam a SZJG világában. Igaz az első után abbahagytam az "időutazást", de majd folytatom, merthogy ez a sztori elkezdett érdekelni.
Narrátorunk Reni, egy tizennégy éves könyvmoly lány, aki új helyre költözött a szüleivel, és új suliba jár, méghozzá egy magán francia gimibe, a Szent Johannába. 
Az osztályban alig vannak, de azok mind különböző típusú emberkék. Az osztály egy részének fiai a lusta, leckemásoló, deszkás, akik barátilag szinte minden lehetséges módon szívatgatják egymást.
"– Óriási. Most mehetek egy dömperrel a karácsonyi bulira. Kell ott táncolni? – Nekünk is ez az első, úgyhogy passz. De a halloween és a szalagavató alapján… – töprengtem. – Biztos. – A fenébe. Kit uszítsak rá Dave-re, hogy ne csak én égjek be? – A tizenegyedikes Rácz Diának még nincs kivel mennie
– A következő dal előtt egy közérdekű közlemény, Felmayer Dávid ezúton szeretné megkérdezni Rácz Diát, hogy hajlandó-e vele tartani a holnap esti bálra. A rádióból felcsendült a Christmas is all around, miközben az árkádok alatt álló Dave döbbenten nézett körbe. – Mi? Ki szórakozik? Ki az a Dia? A többiek dőltek a röhögéstől, majd pár perc múlva Zsolti egy barna hajú, norvég mintás pulcsit viselő lánnyal az oldalán lépett ki az udvarra. – Dave, Dia igent mond! – közölte büszke mosollyal az arcán. Dave illedelmesen bemutatkozott, miközben elfehéredett arccal, gyilkos pillantással meredt Zsoltira. Mindenki, de mindenki betegre nevette magát. Hát, ez jópofa volt."
Az első titkos tini szerelem szép tud lenni. De néha az ember nagyon eltudja ragadtatni magát.
"– Mit nem adnék egy táncért Cortezzel – suttogtam, hogy csak Virág hallhassa.
– Én pedig Pete Wentzcel – bólogatott Virág.
– Gáz, ha ugyanannyi az esélyünk rá – jegyeztem meg, aztán mindketten elröhögtük magunkat."
Reni barátnője, az emós Virág volt a könyv legaranyosabb szereplője. Szegény lány kicsit sötét, több tantárgyból bukásra áll, de megszerettem a rajzszeretete és a Fall Out Boy mániája miatt, igaz a folytonos Pete Wentz-cezése néha már túlzás volt, de elnéztem neki. Az osztályban a két lány mellett ott a stréber, lóbarát Kinga, aki szeret dirigálni, de még sincs úgy beállítva, hogy utálja őt az olvasó. Olyan kis aranyos idegbajos tyúk ő, aki amikor Zsoltival került vitahelyzetbe, kellemesen elszórakoztatott.
"– Díszek? – kérdezte köszönés nélkül.
Meglóbáltam a kezemben tartott szatyrokat, Virág a táskáját, Ricsi egy égősort rángatott elő, Cortez pedig egy fagyöngyöt.
Kinga elégedetten bólintott, aztán Zsoltira förmedt.
– Azt a kis harangot hoztad? Mégis mit kezdjek vele? Nyeljem le?
– Jó lenne – vágta rá Zsolti, majd széttárt karral körbenézett."
Reni és Virág baráti körét egy okostojás srác egészíti ki, Arnold, aki elég magának való, még nem túl szimpatikus, de nem rossz figura. Jól elvan a lányokkal, és sokszor érezni, hogy kötődik hozzájuk.
"Van hármunkban egy közös dolog, olyan, ami a többi osztálytársunkat soha nem érintette, csak Virágot, Arnoldot és engem. Mégpedig az, hogy eddig soha nem voltak barátaink. Igazi barátaink."Összesítés: első találkozásom a SZJG szereplőivel kellemes csalódást okozott. A könyv maga olvasmányos, kellemesen visszaröpít a régi időkbe, viszont olvasás alatt nem a saját régi sulim járt az eszemben, hanem az, hogy én is szívesen jártam volna egy olyan gimibe, mint Reniék.
A történet minden szereplője egy egyéniség, még ha többjüket ugyanaz is foglalkoztatja, kedvelhető karakterek. Igaz mesélőnk kiszemeltje nem dobogtatta meg a szívemet, de a kötetek fogyásával talán én is megértem majd azt, hogy megannyi tini mit eszik ezen a Cortez gyereken.
Egy szó mint száz, elvoltam ezzel a bevezetőkötettel. Vicces volt, néha bosszantó ugyan a lusta srácok miatt, de bőven elvoltam vele, és szívesen nekiállok a többi kötetnek is.
7/10
Virággal közös kedvencünk, Nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése