Milyen sajnálatos dolog, amikor az álomgyár azt hiszi, okvetlen szükséges hozzányúlniuk a régi kedves mesékhez, és azoknak muszáj előzményt csinálniuk, vagy egy "évezredekkel később" folytatást a nézőkre erőszakolniuk. És ha már megteszik, akkor ráhúzzák a sokszor felesleges, de parasztvakító 3D-t, ami plusz élménnyel ajándékozza meg a látóidegeket, viszont a történetkidolgozottság és a színészi munka nyugodtan mehet a béka popsija alá, a nemzet úgy is azzal lesz elfoglalva, hogy majd gyönyörködik James Franco félvásznat betöltő roppant idegesítő vigyorgásával. Hát nem!
Oscar (James Franco) egy kisstílű, kétséges erkölccsel rendelkező cirkuszi bűvész, aki
egyszer csak a poros Kansas helyett, egy viharos hőlégballonos menekülés után, Óz birodalmában találja magát. Azt
gondolja, hogy biztosan megütötte a főnyereményt.
Van három boszorkány
(Theodora (Mila Kunis), Evanora (Rachel Weisz) és Glinda (Michelle Williams)), akik nem hiszik el róla, hogy ő lenne a
nagy varázsló. Oscar beveti összes bűvésztudományát és egy kis mágiát
is, hogy végül ő lehessen a mindenki által ismert Óz, és hogy egyben
jobb emberré is válhasson.
No az egyre jobb emberré válást kicsit kétlem. Persze, ha az ember bajban van, hajlamos mindent megígérni. Ez az Óz egy pöffeszkedő szélhámos, szoknyapecér.
Gyerekmesének nem ajánlanám, a felnőttek meg simán szétunják magukat rajta.
Ezt a filmet nem volt szerencsém moziban megtekinteni, pedig Isten látja lelkemet, nagyon akartam. Mert a trailer megint csak behúzott abba a mocskos csőbe. De kijött a film, és sajnos annyi lehúzó kritikát olvastam róla, hogy muszáj volt bűnöznöm, és letöltöttem. Aztán felraktam az e-book olvasómra, és amikor munkában tartottunk egy laza leltárt, a feladatom végeztével csendesen elvonultam egy sarokba, és megnéztem. Kis mérgelődés után majdnem elaludtam. Szerintem többet néztem a visszaszámlálót, mint a filmet. Gáz adaptáció, nagyon, és újból hálát adok, hogy egy újabb jegyár maradt a zsebemben.
Mindenbe beletudok kötni. Kezdjük a látványvilággal. Helyenként nem tagadom szép, de sokszor észrevettem a gyenge munkát, olykor mű volt. Lehet ha 3D-s szemüvegecskével néztem volna egy moziteremben, jobban üt a látvány, vagy inkább nem győztem volna a megerőltetéstől szemcseppet önteni a látószerveimre. Hmm inkább utóbbi.
A színészi teljesítmény lesújtó, eltúlzott. Franco ezzel a szerepével kezd a kis tesója mellé állni, akinek a látványától is már ökölbe szorul a kezem, annyira irritáló figura. A rengeteg vigyorgástól csak egyre jobban mélyültek a ráncai. Vele nem tudtam elmosolyodni. És az a pajzán kacsintás, inkább megrémíti a gyerekeket.
Rachel Weisz, atyavilág! Ő lett volna az egyik főgonosz? Alattomos volt, talán, de nem láttam benne semmi gonoszat. Sunyiság volt benne, de amit vártam, hogy egy rémisztő banyává válik, és nem csak külsőleg, az nem jött el. Hamarabb jöttek a szárnyas majmok, sajna. Pedig egy kis erősebb boszibunyóra vevőbb lettem volna.
Mila Kunis vicces volt. Naiv is, de inkább hülye. Ha már annyira vágyott valakire, aki megvakargassa neki, sokkal inkább fogott volna magának egy kigyúrt parasztot a város lakosságából, mint hogy ezért a nyálgombóc csalóért áhítozott volna, akinek egyetlen varázsvesszeje csak a nadrágjában volt, és számomra az is kétséges, hogy tudta használni. Inkább a nagyi zenedobozaival hódított. Hogy abból mennyi volt már.
Érdekes volt Óz táskája. Megjárta a vizet, de a galamb szárazon megúszta a trükkig. És mennyi minden elfért benne. Mint egy női tatyó, ami külön univerzumot tartalmaz. Na de visszakanyarodva a másik főellenséghez, banyaként már jobb volt. Az a gonosz kacaj... fájt tőle a fülem, de illett hozzá, szükséges "kellék".
Michelle Williams volt a film egyetlen kedvelhető karaktere. Főleg amiatt volt szimpatikus, hogy enyhén beolvasott kedves főhősünknek. A film további szereplőcskéi meg olyan kis... hát nem is tudom. A szárnyas majom még oké, de a porcelánlány... hisztis kis csitri, akinek a pillanatragasztót inkább a szájára kentem volna, majd egy záras vitrinbe csuktam volna, egy ritkán látogatott szobába. Azért egy jelenet jó volt a filmben, és bevallom, picit meg is hatódtam, amikor a sajnálatos valósággal ellentétben, Oscar a mesés világban vissza tudta adni a kis porcelánlány lábait. És sablonosan fogalmazva, ennyiben ki is merült a film pozitívuma.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése