Jennifer L. Armentrout: The Crown of Gilded Bones - Az aranyozott csontkorona

     Jennifer L. Armentrout egy márciusi napon Vér és hamu sorozatának első két részével jött, lehengerelt és a rajongójává tett. Annyira berántott az általa megalkotott fantasy világ sérült, de kemény főhősnőjével, gödröcskés mosolyú árulójával, fehérgalléros vámpírjaival és kóborló zombijaival, hogy elolvadtam. Már terveztem is leendő tetkómra egy szál pipacsot a sorozat tiszteletére, amikor a Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően hozzám került a széria többi része is, ami látszatra megint tartalmas szórakozást ígért. 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös 

Sorozat: Vér és hamu #3

Műfaj: fantasy, romantikus, erotikus 

Oldalszám: 664

Eredeti cím: The Crown of Gilded Bones

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2021) 

Fordító: Rácz Kata

ISBN: 9789635975556

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted! 

     Hajoljatok ​meg a királynőtök előtt, vagy mind elvéreztek…

Ő VOLT AZ ÁLDOZAT ÉS A TÚLÉLŐ…

Poppy álmodni sem mert volna róla, hogy ekkora szerelemre lel Casteel királyfi mellett. Élvezni szeretné a boldogságát, azonban először ki kell szabadítaniuk Casteel bátyját, majd megkeresni Poppyét. Veszélyes küldetésük következményei olyan messzire nyúlhatnak, amilyenről egyikük sem álmodott. Mert Poppy a Kiválasztott, az Áldott, ő Atlantia valódi uralkodója. Az istenek királyának vére folyik az ereiben.

AZ ELLENSÉG ÉS A HARCOS…

Poppy mindig arra vágyott, hogy a saját életét irányíthassa, nem másokét. Most azonban döntenie kell, hogy lemond arról, ami megilleti, vagy megszerzi az aranyozott koronát, és a hús és tűz királynőjévé válik. Ám ahogy a királyságok sötét bűnei és véráztatta titkai napvilágra kerülnek, felébred egy rég elfeledett erő, és valódi veszéllyel fenyeget. És őket semmi nem állíthatja meg, hogy megakadályozzák, hogy a korona valaha is Poppy fejére kerüljön.

A SZERELMES ÉS A TÁRS…

Azonban a legnagyobb fenyegetés rájuk és Atlantiára a távoli Nyugaton várakozik. A vér és hamu királynőjének megvannak a saját tervei, és több száz éve csak arra vár, hogy végre megvalósítsa őket. Poppynak és Casteelnek meg kell próbálnia a lehetetlent – elutazni az istenek földjére, hogy felébresszék magát a királyt. Ahogy fény derül a megdöbbentő titkokra és a legdurvább árulásokra, ellenségek bukkannak fel, hogy megingassák mindazt, amiért ők ketten harcolnak. Ők pedig megtapasztalják, hogy meddig hajlandók elmenni a népükért – és egymásért.

ÉS POPPYBÓL KIRÁLYNŐ LESZ…

"A jövőnk semmilyen szempontból sem lesz könnyű, de élt bennem a remény."

     Hódolója vagyok azon sorozatoknak, amik nemcsak épkézláb világukkal akarnak lenyűgözni, vagy épp tökös, példaképjelölt szereplőivel, hanem amikben úton-útfélen olyan infómorzsák vannak elhintve, amiknek összessége egy-egy szép csattanóval szolgál, nekem pedig boldogan koppanhat az állam a padlón. Ezért is imádok olvasni! Armentrout pedig eleget is tesz ennek a kritériumnak, folyton meglep valamivel - olyan mint egy kedves rokon aki ritkán jön látogatóba, de akkor a kedvenc édességemmel kedveskedik. Nos, az írónő is ilyen számomra, Poppyék kalandjaival kötetről-kötetre kényeztet. 

Az előző rész marha nagy, meglepő függővéggel zárult, amit az Aranyozott csontkorona igyekszik elvarrni... de azért csak óvatosan, hadd maradjon valami a folytatásokra is. 

Kaptam sok-sok választ, megbabonázva meredtem a sorokra, főleg, mert a cselekmény olyan rohamtempót diktált, hogy egy nagy sóhajra sem volt időm. Poppy és Casteel csöbörből-vödörbe esett, hirtelen olyan kihívásokkal kellett szembesülniük, ami alaposan próbára tette őket, viszont a szerelmüket méginkább megerősítette. 

"Ő volt nekem az első.

A testőröm. 

A barátom. 

Az árulóm.

A társam. 

A férjem. 

A szívtársam. 

A mindenem."

"- Te vagy az alap, ami megtart. Te vagy a fal és a tető. A menedékem. Te vagy az otthonom."

 "- Semmit sem színlelünk. Akkor sem, ha nem akarod, hogy aggódjak. Tudom, hogy erős vagy, és olyan ellenálló, hogy az már egyenesen hihetetlen, de nem kell mindig erősnek mutatkoznod előttem. Rendben van, ha nincs minden rendben, amikor velem vagy - mondta, és elakadt a lélegzetem."

Nagyon szerettem a második kötetben a szerelmi szál épülését, hogy egyre stabilabb és szeretetteljesebb kötelék alakult ki a főszereplők közt, ezzel pedig beírták magukat a kedvenc szerelmespárjaim közé. Viszont ahogy a regény eleje kezdett egy idő után a túlpörgött cselekményével elvenni az energiámból, úgy a rózsaszín pillanatok is kezdtek fárasztóak lenni. Mikor Casteel újra letérdelt, hogy lakmározhasson, szemforgatva csuktam be a könyvet a fejezet közepén. 

"Nem tudtam levenni a tekintetem élénken izzó szeméről. Teljesen megbabonázott - ő babonázott meg. A kezét a derekam alá csúsztatva a hasamra fordított. Meglepetés szikrázott bennem. Már épp fel akartam kelni, azonban a teste melege a hátamon visszanyomott a durva pokrócra. Casteel csókokkal halmozta el a gerincemet, a csípőmet, majd a fenekem domborulatát, és megborzongtam. 

- Ha egyszer azt találnád mondani, hogy csókold meg a seggem - szólalt meg -, ne feledd, hogy már megtettem." 

A kezdeti lendület aztán visszafogottabb lett, kicsit ismétlődő jelenettekkel megspékelt, de az írónő továbbra is kihúzott pár meglepetést az eszköztárából, amivel továbbra is fenntartotta a figyelmemet. És természetesen az sem elhanyagolható, ahogy Poppy jellemét formálja, fejleszti, erősíti, kaotikus családi hátterével sokkolja... ahogy minden olvasót is! 

"Mit is mondott Casteel korábban? 

Hogy ne hozzuk előre a holnap problémáit? 

El kell kezdenem eszerint élni."

"Egész életemben kihasználtak, vagy így, vagy úgy, és ez többé nem fog előfordulni. Most már tudom, ki vagyok. Tudom, mit jelent az, hogy egész idő alatt megvolt bennem az erő." 

Összesítés: a Vér és hamu harmadik része csupa ármánnyal átszőtt családtörténet, ahol több forog kockán mint két birodalom sorsa. Hőseink a regény kezdetén izzasztó helyzetek tömkelegébe kerülnek, ahol főleg Poppy sodródik az árral. Záporoznak rá a csapások, testileg és lelkileg sem kíméli a sors. De ott van neki hű szívtársa, Casteel, akinek én is odaadtam egy darabot a szívemből. Ilyen lojális, kedves, szeretetteljes, kicsit kattant és túl kanos fickót mindig örömmel fogadok, igaz néha nem bántam volna, ha férfiúi teljesítményét olykor visszafogja. 

A romantasy névből a romantikát bőven osztotta ez a regény, de szerencsére a fantasy résszel sem spórolt. Voltak véres ütközetek, meglepő fordulatok, és olyan vég, ami megint csak arra ösztönöz, hogy az ember kérdés nélkül kézbe akarja venni a folytatást. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak! 

"Égni kezdett a torkom. Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Nem tudtam sírni. Nem akartam sírni. Már így is minden olyan zűrzavaros volt, semmi szükség rá, hogy én is nekiálljak hisztérikusan zokogni. Csak annyira elfáradtam! Fájt mindenem, és nem csupán fizikai értelemben."

"Csak mostanában kezdte megengedni magának, hogy mást is érezzen a bűntudaton, a szégyenen és a fájdalmon kívül." 

"Ingerültségem a tetőfokára hágott, én pedig örömmel fogadtam, és belekapaszkodtam a dühbe. Sokkal jobb társaságnak bizonyult, mint a túlcsorduló gyász."

"Erősen szorította a rettegés a torkomat, amitől nehezemre esett a levegővétel, azonban félretoltam. Nem adhattam át magam a félelemnek, ami kísértő árnyékká formálódott az agyam egyik rejtett zugában."

"A gyilkolás pusztán a nyers valóság, ami sem kívánni, sem élvezni nem lenne szabad." 

"Ha valaki, én tisztában vagyok a felszólalás erejével, ha az ember őszintén és nyíltan teszi, mindenféle tétovázás nélkül."

"Vettem egy nagy levegőt. Sosem volt könnyű beszélni az érzéseimről, még azok után a hihetetlenül erőteljes szavak után sem ment. Hogy is ment volna, amikor úgy neveltek, hogy soha ne beszéljek róluk? De muszáj volt folytatnom, hogy életet adjak azoknak a szavaknak. Muszáj volt, mert éreztem a bűntudat savanykás ízét."

"- Hogy érzed magad? Őszintén! És nem csak fizikai értelemben kérdezem. "

" Gyűlöltem azokat, akik felelősek voltak a másokra mért fájdalomért és az elragadott életekért. "

"Napkelte közben arra gondoltam, hogy szeretném, ha ezt a napot nem árnyékolná be a halál." 

"- Tudom, hogy vannak a szemnek láthatatlan sebeid is, és bárcsak ne akarnád ennyire elrejteni őket előlem!" 

"Casteel gyönyörű volt. Bátor. Okos. Kedves és elfogadó. És könyörtelen. 

És az enyém." 

" - Nem baj, ha sírsz. Nem baj, ha sebezhető vagy."

"Megtörtem, és ahogy Casteel ígérte, ott volt mellettem, hogy elkapja a darabjaimat, egymáshoz illessze őket, és vigyázzon rájuk, amíg össze nem rakosgatom magam újra." 

"- Nem hiszem, hogy tudod, mit jelent az, hogy felelősség. 

- Lehet, hogy igazad van. - Casteel megcsókolt, beleszívva az alsó ajkamba. - Akkor neked kell felelősen viselkedned."

"Nem számít, mennyit gyakoroltam a fegyverekkel, mennyit edzettem, a derekam sosem lesz keskeny, és a csípőm sem lesz olyan karcsú, mint a solisi udvarhölgyeké. 

Ahhoz túlságosan szerettem a sajtot, a szalonnát és a csokoládéba mártott bármit."

"Most még csak tanulgattam, milyen, ha észrevesznek. Leküzdöttem a késztetést, és egy kicsit megszédültem a büszkeségtől és az öntudattól, de minden másodperccel egyre kényelmesebben éreztem magam a helyzetben." 

"- Itt biztonságban vagy - mondta, és letette a kezem mellé a tőrt. - De ha netán bárki ide tévedne, először szúrj, aztán kérdezz. De gondolom, már hozzászoktál ehhez a mentalitáshoz.

- Miért gondolja mindenki, hogy előszeretettel szurkálok le embereket? 

Casteel rám meredt, majd sokatmondóan a mellkasára nézett. 

- Mindegy - motyogtam. - Azt megérdemelted."

"... bizonyos napokon beárnyékolja a szomorúság a reményt. "

"- Ez az ágy, ez a szoba lehet a mi barlangunk. Amikor itt vagyunk, semmi nem számít a kinti világból. Nekünk ez a béke szigete. Megérdemeljük, nem igaz? 

Elakadt a lélegzetem, és bólintottam. 

- Meg. "

" - Igazán lenyűgöz a képzeleted.

- Azt elhiszem - motyogtam, és ettem egy gyümölcsöt. - Akarod tudni, hogy most mi jár a fejemben? Épp azzal szórakoztatom magam, hogy elképzelem, amint torkon rúglak mindkettőtöket. "

" - Mindig lesznek emberek, akiket emlékeztetni kell a történelemre."

"Csak te irányíthatod a tetteidet. Nem a véred, és nem a vérvonalad." 

"- Hogy őszinte legyek, örülök is, hogy nem tudok benned olvasni. Gondolom, az agyad egy állandó kérdésciklon, ahol egyik kérdés a másikkal vív haláltusát, hogy kiderüljön, melyik méltó rá, hogy feltegyék."

" Fogtam az álarc szélét, és erősen megrántottam. Kötél szakadt. Az álarc lecsúszott... 

- Jaj, egek! - kiáltottam, és hátratántorodtam. 

Annak a valaminek nem volt arca. 

Legalábbis nem igazán. Se orr. Se száj. Csak keskeny, fekete rések, ahol a szemének kellett volna lennie. Minden más sima, vékony, fakó bőr. 

Ezt sosem fogom tudni kitörölni az emlékezetemből. 

- Inkább vedd fel! Nesze! - Hozzávágtam a lényhez a bronzálarcot. A fém visszapattant a mellkasáról, és a földre esett. A lény félrehajtotta a fejét. "

" - A nyugtalanság és a zavargás bármely társadalmat könnyedén instabillá teheti. Mindegy, milyen hatalmas, belülről szedi darabokra, sokszor olyannyira meggyengíti az alapjait, hogy már azelőtt összeomlik, hogy bárki észrevenné, mi történik. "

" Apám valószínű azt mondaná, hogy az lenne az igazi kudarc, ha többé nem félnél attól, hogy kudarcot vallasz. Meg azt, hogy az efféle félelemtől marad bátor és őszinte az ember. "

" - Az elszántságod és az élet élvezete iránti vágyad, bármi is történjen, és legyen bármilyen zavaros az élet, azok közé a tulajdonságaid közé tartoznak, amelyeket őszintén csodálok benned. A legtöbben képtelenek lennének kezelni mindazt, amivel neked kellett szembenézned.

- Azért vannak pillanatok, amikor én sem vagyok benne biztos, hogy képes vagyok kezelni - vallottam be. 

- Pedig képes vagy. - Végighúzta a hüvelykujját az alsó ajkamon. - És ezután is menni fog. Bármi történjen."

" - Szerintem túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a megbocsátásnak, pedig megbocsátani könnyű, felejteni viszont jóval nehezebb. A megértés és az elfogadás sokkal fontosabb, mint megbocsátani valakinek (...)"

" (...) Az élet nem várja meg, hogy megoldd az előző rejtvélyt, mielőtt a kezedbe nyom egy újat.

- Pedig az igazán kedves lenne. "

" És a hálával és szeretettel teli csók hamar követelőzőbbé, vágyakozóbbá alakult. Az az egyetlen csók hamar önálló életre kelt, de az is lehet, hogy a csókok egyszerűen így működnek. Nem az a lényegük, hogy uralkodjunk fölöttük. "

" - Barátok vagyunk - mosolygott Vonetta. - Legalábbis én így gondolom. Úgyhogy örömmel hallom, hogy te is mert hát különben elég kínos lenne a helyzet. "

" Legszívesebben belesüppedtem volna a székbe, hogy kicsivé és láthatatlanná váljak, azonban az érzés rövid ideig tartott, mert nem voltam sem kicsi, sem láthatatlan. "

" - Különleges vagy - mormogta. - Ezt sose felejtsd el! "

" - A bátorság is múlandó kis bestia, nem igaz? Mindig ott van, hogy bajba keverjen, de azonnal eltűnik, amint eljutsz oda, ahol lenni akartál. "

" - Nem érzek semmit a férje iránt - mondta. - Korábban sem éreztem, most meg végképp nem. 

- Jól van. - Mosolyogva a szemébe néztem. - Mert ha így lenne, biztosan darabokra szaggatnálak, végtagról végtagra, a maradványokat meg a kiéhezett vadkányok elé vetném - mondtam. - Na, akkor megkeressük Kierant? Azt hiszem, eszembe jutott, melyik szobában lehet. "

" Mindig is megvolt benned az erő. "