Hansel & Gretel - Boszorkányvadászok

     A reboot-ok és közkedvelt ifjúsági regények mellett a filmesek nagy örömmel nyúlnak gyerekkorunk kedves és olykor rémisztő történeteihez. 2011- ben A lány és a farkassal már megtapasztalhattuk ezt az átiratot, amit az idén egy újabb gyöngyszem követett, Jancsi és Juliska, nagyoknak szóló története, amiben nemcsak egyszer győzik le a kannibál boszorkányt, hanem egész életüket a banyák üldözésére feltéve, boszorkányvadászokká válnak.

     Egy éjszaka Jánost és Júliát apjuk, édesanyjuk parancsára elviszi az erdőbe. A gyerekek rövidesen magukra maradnak, majd egy kis bolyongás után kikötnek egy csinos kis házikónál, ami meglepetésükre édességből van. Ám picike örömük nem tart sokáig, ugyanis a ház lakója nem egy édes nénike, hanem egy csúf, ronda boszorkány, aki süti helyett jobban kedveli a zamatos gyerekhúst. A testvérek hamar a rabjává válnak ennek a rondaságnak, aki Júliát házimunkára fogja, amíg Jánost édességgel próbálja felhizlalni. De a gyerekek nem törődnek bele a sorsukba, inkább a megfelelő pillanatot kivárva házigazdájuk ellen fordulnak, de az hiába veti be ellenük a mágiáját, mit sem ér. Rövidesen belevetik őt a sütőbe - had piruljon a nyanya.
A testvérpáros ezután még jobban összetart, majd közös megegyezéssel a boszorkányvadászatot választják hivatásuknak.

 

 

János és Júlia közismert banyavadászokká válnak, akik nem rettennek meg senkitől és semmitől, mordály fegyvereikkel minden gonosz szerzettel elbánnak. Hamarosan szükségük is lesz minden fegyverükre valamint tudásukra, mert a környékről gyerekek tűnnek el, s egy sokkal nehezebb, gonoszabb erővel találják magukat szemben.

     János és Júlia... mondjuk még mindig jobb, mint a Jancsi és Juliska. De azért annyi esze lehetett volna a magyar forgalmazónak, hogy megmaradnak az eredeti Hansel és Gretel neveknél. Nem lett volna belőle semmiféle kavarodás, esetleg harag.
Ez a mese a felnőtteké, már csak a rengeteg vér miatt is, hisz hőseink szépen szeletelgetik/aprítgatják a szépségmentes hölgyeményeket. De azért egyszer az ember képébe robban egy férgekkel pukkadásig megpakolt krapek. Guszta. Milyen jól is nézhetett ki ez a jelenet 3D-ben. A kukorica és a kóla egy darabig biztos távolságba került minden kedves nézőtől.
A történetet senkinek sem kell bemutatni, a vége garantált meglepetéstelen sablon, amit néhány titkos háttérinfóval esetleg érdekesebbé lehet tenni. A tesók eredeti származása egy nagyon is kiszámítható plusz volt, ami abszolút nem okozott meglepetést, ahogy az sem, hogy valaki jó boszi volt.
A szereplő testvérpáros Gemma Arterton (Gretel) és Jeremy Renner (Hansel) jól mutattak a vásznon, a férfi főszereplő külön tetszett, végre egy kis érzelmet is láttam az arcán, nem úgy, mint a Bosszúállókban, ahol egész végig unalmas, fancsali fejet vágott. Mielőtt még valaki belém kötne emiatt, elárulom, nem ismerem Sólyomszemet, nem tudom, hogy a képregény szerint is ilyen fapofát vág-e állandóan, és valahogy nem is izgat. A lényeg, hogy a színész ott nagyon nem jött be, de ebben a filmben kellemes jelenség volt. A többi szereplők közül kiemelném még a mindent-tudni-akaró srácot, akit nyugodtan hanyagolhattak volna. Nem hiányzott, kelletlenül ellődörgött a vásznon. Jó, mondjuk mindig kell egy ilyen szereplő, akit nyugodtan cukkolhatnak, aminek ő mindig örül. És persze, hogy nem lett volna teljes a történet az ostoba réteg nélkül, akik a legokosabbnak tartották magukat a világon. Akit bírtam, az a troll, Edward. Szépen lapított, ami miatt már megérte a 16-os korhatár besorolás. Mert ha ez a film nem is volt ijesztő, de a véres jelenetek miatt azért el kellett az a nagyobb karika. Ám azért a banyák miatt is akadtak kellemetlen pillanatok, mert a maszkmesterek és az erre beosztott digitális munkát végzők nagyon jó munkát végeztek. A bosziknak sikerült a legrondábbaknak kinézniük. Ez a film javára írható. Plusz a vége küzdelem is, ami nehéz volt, és elég jól ki volt számolva az idő is a harcra. Nem volt túl rövid, de végtelenbe nyúló sem. Ami viszont nem tetszett, az a többi harc, amik több teret is kaphattak volna. Néhány fentről mutatott kamerabeállás pár méter távolságból jobb lett volna.
Az injekciós tűn néztem egyet, de inkább hagytam, ha már a túlszuperált fegyvereken nem illett meghökkennem.
A film egyik kellemessége az elején lévő zene, amihez hasonlót a továbbiakban sajnos elfelejtettek lejátszani.
A mozi néha megmosolyogtató, hisz ha nem is látjuk az emberkékre/banyákra kötött biztosító köteleket, simán odatudjuk képzelni, néha annyira légiesen mozognak egy-egy ugrásnál, mászásnál. Ami még szemet szúrt, az Gretel orrharapása. Jól láthatóan kiköpött valami darabkát, de amikor megmutatták az alany arcát, csak a művért lehetett látni, esetleges sebet, vagy hiányzó részt még digitális módon sem biggyesztettek oda a felelősök, ami azért eléggé elvette az ember valóságérzetét.

Ez a film nem rossz, egyszer ellehet rajta szórakozni, sokaknak a darabolós jelenetek miatt fog leginkább tetszeni, de én azért még mindig várok egy igényesebb mesefeldolgozást.

6/10