Tavaly ősszel úgy gondoltam, hogy több évnyi kihagyás után ismét csatlakozom
Vegazus Mini-könyvklubjához. Ehh,... kár volt...
A klubról további infót
ITT találtok!
Jó muri ez a társas közös olvasás, mert olyan könyvhöz is meghozza az ember kedvét, amit esetleg sokáig csak kerülgetett, és az, hogy másokkal is kilehet vesézni az adott könyveket, egy élmény tud lenni. Hisz melyik könyvmoly nem szeret elbeszélgetni az olvasmányairól?
Az akkori forduló főszereplői vegyes témajúak voltak, mégpedig:
Daniel Keyes:
Virágot Algernonnak
Blake Crouch:
Sötét anyag
Kemese Fanni:
A napszemű Pippa Kenn
Gárdonyi Géza:
A láthatatlan ember (ezt én választottam magamnak a "maradékból")
Mivel szeptember utolsó napjaiban csatlakoztam a csapathoz, ezért már esélyem sem volt időben, azaz a hónap utolsó napjáig linkelnem a könyvről szóló blogbejegyzésemet. Gondoltam üsse kő, majd a következő hónapban betartom a szabályt. A
Sötét anyaggal végeztem is október közepén, de aztán rákaptam
CoHo könyveire, és az a bejegyzés is eltolódott október vége felé. Viszont erről még időben szállíthattam volna a véleményemet, csak a gépem bemondta az unalmast, és szervizbe kellett vinni. Itt már elkezdtem szégyellni magam, de úgy voltam vele még semmi sincs veszve, maradt még két könyv, amivel felzárkózhatok. Aha, persze. A
Pippa Kenn könyv után sem tudtam gép elé kerülni. Decemberben, a választott
Gárdonyi regény olvasása alatt pedig elengedtem az egészet. Felsültem ezzel a Mini-könyvklubbal. Többször nem lesz pofám jelentkezni. Pedig szuper ez a kezdeményezés, de úgy tűnik nekem inkább kerülnöm kellene a határidős-olvasós-írós eseményeket. Viszont ha van kedvetek és időtök, csatlakozzatok bátran a Mini-Könyvklubhoz, mert ahogy fentebb írtam, tényleg jó móka.
Mivel elolvastam mind a négy kitűzött regényt, úgy gondoltam ebbe a bejegyzésbe sűrítem róluk a véleményemet.
