Emlékszem azokra a régi történelemórákra, amikor a tanár a II. világháborúról mesélt. Szörnyű volt arról hallani, hogy egyes hatalmi rendszerek mi mindent voltak képesek tenni azért, hogy minél nagyobb legyen a birodalmuk. Szörnyű volt a cselekedeteikről hallani, de még inkább az volt elszomorító, amikor elképzeltem, hogy az ártatlan áldozatok mit élhettek át akkoriban.
Ritkán nézek tévét, de amikor bekapcsolom, egyre többször szembesülök azzal, hogy a híradók különböző országokban dúló harcokról, háborúkról tudósítanak. Elkeserítő, hogy a mai napig milyen erőszakhullám söpör végig bolygónkon, pedig van elég bajunk a természeti katasztrófákkal és gyógyíthatatlan betegségekkel. Ilyenkor tanácstalanul állok, mert nem értem, az emberek rombolás helyett, miért nem fognak inkább össze? Mi értelme ennek a sok pusztításnak? - gyakran elgondolkozom ezen, aztán egy nap, amikor az Atlantic Press Kiadó egyik munkatársa felkeresett, hogy elolvasnám-e Ram Oren: Gertruda esküje című könyvét, azonnal igent mondtam, pedig mostanában még inkább érzékenyen érintenek a háborús történetek. Viszont ez a könyv sokkal több volt egy háborús történetnél. Igaz, hogy szólt szenvedésről, elkeseredettségről, ugyanakkor mindig ott volt a remény, az összetartás, a segíteni akarás és a szeretet.
Ram Oren
Ebben a könyvben a híres Exodus hajó egyetlen katolikus utasának történetével ismerkedhet meg az olvasó. Gertruda Babilinska többször is saját élete kockáztatásával mentette ki egy lengyel zsidó házaspár egyetlen gyermekét előbb a német, majd a lengyel és litván fasiszták karmaiból.
Ram Oren ma valószínűleg a legnépszerűbb izraeli író, akinek könyveiből csak Izraelben egymillió példány fogyott eddig. Tizenhat kalandregénye után a legnagyobb sikerét otthon és külföldön mégis a Gertruda esküje című tényregényével aratta, mely egyszerre "folytatása" Leon Uris híres regényének (Exodus) és Anna Frank nem kevésbé híres naplójának.
A Gertruda esküje szemléletében is különleges írás, amennyiben a rémkorszak legismertebb vallomáskönyvétől (Anna Frank naplója) eltérően nem a nácizmus üldözötteinek szenvedésére, hanem a zsidó nép megmenekülésére irányítja a figyelmet, bemutatván, hogyan juttatott a sors főszerepet a ma is Amerikában élő Michael Stolowitzky túlélésében egy katolikus nevelőnőnek és egy Karl Rink nevű SS-tisztnek.