Lana Millan az Athenaeum kiadó egyik magyar szerzője. Debütáló regényét, az Átkozott Hannah Brownt el is olvastam tőle, nagy kedvencem is lett, aztán jött Raziel, az angyalos paranormális sorozata, majd az írónő hosszabb időre eltűnt. Gondoltam, talán alkotói szabadságra ment, de pár hónappal ezelőtt végre hallatott magáról, ám a viszontlátás koránt sem szólt csupa boldogságról. Az írónő egy posztban elmesélte, hogy az életét tragédiák sorozata árnyékolta be, kezdve a saját betegségével, majd párja elvesztésével. Hogy mindezt valahogy feldolgozza, az íráshoz fordult, amiből végül megszületett legújabb regénye a Kárrendezés, amit civil nevén, Vincze Ágnesként publikált. Az írónőnek köszönhetően pedig alkalmam nyílt elolvasni a regényt, amit ezúton is köszönök szépen.
Azt mondják, a legjobb történeteket az élet írja, kérdés, hogy ez vajon egy jó történet? Lehet jó, egy olyan sztori, ami azzal kezdődik, hogy az egyik főhős meghal? Fel lehet dolgozni egy daganatos betegséget, a hűtlenséget, a párunk halálos diagnózisát, majd a gyászt? A Kárrendezés a szerelem és a búcsú regénye, kíméletlenül őszinte, megható és felemelő.
Vincze Ágnes regényei eddig Lana Millan írói álnéven jelentek meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Amikor a szerző beteg lett, épp egy fantasytrilógián dolgozott. Ha nem szól közbe az élet, vagyis a halál, most ennek a sorozatnak a befejező részét tartanánk a kezünkben, nem a Kárrendezést.
