A C&H Projects szívem egyik csücske, a csapat mindig olyan jó történetekkel szórakoztat, ami miatt könyvmoly énem lubickol a történetek okozta érzéskavalkádban. Legutóbbi sztoricsokruk, a Rajtunk múlik tizennyolc novellája társadalmi nehézségek bemutatása köré épült, javarészt sci-fi, fantasy és disztópia zsánerbe ágyazva, de helyt kapott néhány különleges történetű írás is, ami sokáig nem fog kimenni a fejemből.
Kiadói sorozat: C&H Projects
Műfaj: sci-fi, fantasy
Oldalszám: 316
Illusztrálta: Szilágyi Heléna
Kötés: puhatáblás, e-könyv
Megjelenés: 2024
ISBN: 9786150225432
Érdekel? IDE kattintva ingyen letöltheted!
Mi történik, ha a társadalmi berendezkedés árnyoldala a csillagok között, vagy egy vérfarkas falkában mutatkozik meg előttünk? Ha a jövő technológiái révén, vagy egy másik világba vezető portál tükrén keresztül döbbenünk rá: a legnagyobb kihívásokat nem a külső ellenségeink, hanem a saját előítéleteink és gondolataink jelentik?
Álcák mögé bújtatott kémek, poszthumán létformák és mágikus erővel felruházott nyomozók harcolnak a kirekesztés, az egyenlőtlenség, az idegengyűlölet és az erőszak ellen, amely során az emberi civilizáció vívmányai is új megvilágításba kerülnek – hol egy távoli galaxisban, hol a tenger mélyén, vagy a misztikus őskorban.
Lépj be ezekbe a történetekbe – és talán te is választ kapsz arra, hogyan formálhatnánk a valóságot egy igazságosabb jövő reményében.
Alex L. Hooper: Egy végzet kezdete
"Öklömnyire zsugorodik a gyomrom, ha eszembe jut, hogy meginoghatok. Ha erősebbnek bizonyul bennem a rendszer nevelése, mint a szeretet, amit a fiam iránt érzek. Ha kiderül, valójában belő-lem is sikerült kiölniük ezt az érzést."
Tudtam, hogy a C&H Projects csapata most sem fog kímélni. Történeteikkel olyan mélybe taszítanak, ami rosszul fog esni. Nos, már az első novellának sikerült felzaklatnia jövőben játszódó társadalomkritikájával, amiben az anyai szív még mindig a helyén van annak minden szeretetével és fájdalmával.
Némethy Alexandra: Csillagszemű
"Az otthon az a hely, ahol nyugalomban élsz. Az otthon az a hely, ahol önmagad lehetsz. Az otthon az az ember, akivel megoszthatod a problémáidat… Dominik számtalan csöpögős idézetet olvasott az otthon definíciójáról, de az ő házukra egyik sem illett, ezért maradt a lakás. De hátha ma máshogy lesz."
Bevallom, kezdetben nem igazán tudtam hova tenni ezt a történetet, ami kicsit olyan volt, mint mikor Harry Potter azon izgult, hogy mit mond neki a Teszlek Süveg. Közben meg egy gyerek és illuminált állapotot kergető apja, szülő-gyerek kapcsolatát is figyelemmel kísérhettem.
Ebben a sztoriban valahogy minden kevés volt, és mégis a helyén volt minden. Az utolsó oldalak úgy magukhoz rántottak, mint profi táncos a partnerét: hirtelen, megkapóan, a figyelmem nem eresztve. A végéhez érve meg egy sóhajjal búcsúztam, amolyan "miért nem hosszabb ez, olvastam volna még" félével.
Szilágyi Heléna: Ötven százalék
"Talán képes lettem volna kedvelni, de sosem engedte elfelejteni, hogy ami köztünk van, csupán üzlet, és amihez vonzódik, az nem én vagyok, hanem a testem azon részei, amiket rohadtul nem érzek a magaménak.Egy újabb ellentét. Ő azt szerette bennem, amit én utáltam magamban."
Durva társadalomkritika ember és technika fúziójáról egy futurisztikus Budapesten. Nehezen tudtam levenni a szemem erről a történetről, annyira mellbevágó és kerek.
Eve Red: Légyott
"Hogy lehet egy ilyen tökéletes pasi ennyire gonosz?"
Tinis farkasemberes sztori, abból a mostanában menő, durvább dark romance-os fajtából. Örültem, hogy a jelenetek nem voltak tulságosan kifejtve, meg hogy az utolsó sor megkönnyebbülést adott.
Iane Pole: Péntekek szigete
"– Itt nincs vezető, mindenki egy-egy fontos fogaskerék. Én sem vagyok vezető, én is része vagyok ennek a rendszernek, amit kiszolgálok. Egy fogaskerék vagyok. Az életemet rendeltem alá a működtetésének, hogy lássam, ahogy kibontakozik, és gyümölcsöt érlel. Magának a rendszer gondolatának vagyok legfeljebb a szülőatyja, nem a benne élő egyének királya."
Jól összerakott, társadalmi kritikával megbolondított sci-fi, amiben a túlélés felülír minden morális kérdést.
BB Lewin: A védenc
"Most nyugodtnak tűnt, egyedül abból lehetett feltételezni, hogy valami nincs vele rendben, hogy úgy szorította magához a plüssmackóját, mintha az élete múlna rajta. A maci is véres volt, elvileg tárgyi bizonyítéknak minősült, de a rendőrök nem tudták kivenni a kezéből. Gaby úgy gondolta, talán nem is baj, legalább a gyereknek van mibe kapaszkodnia, miközben a világa épp összeomlik."
Általában szeretem a varázsvilággal megbolondított történeteket, de itt a vérben tocsogó kislány hűséges játékmackóstól és a rejtélyeket preferáló nyomozónő mintha eltévesztették volna az ajtót. Nem horrorba készültek inkább? De ha azt nézem, hogy milyen fő téma köré íródtak a novellák, akkor értem a lényeget, de akkor is.
Horváth M. Ágnes: Találkozunk a két pálmafa alatt
"– Az istenit ezeknek a vén marháknak! Bezzeg a saját kölykeiket nem küldik a frontra!"
Nos, ez a történet a mai háborús időszakban húsbavágó volt. És vérforralóan igaz.
K. A. Hikari: Áramlatok
"Megkönnyebbülés volt, hogy legalább akkor valaki más lehettem, amikor a vízen voltunk. Valaki olyan, akit nem kötnek az otthona kemény, sokszor maradi szabályai."
Ebben a kis "sellőmesében" annyi fontos üzenet volt: tolerancia, önzetlen szeretet, megértés és tettrekészség a változásért, hogy jobb legyen.
Kispál Márton: Neander
"Magamra maradtam a zöldben. Előttem halovány csapás, Jégagancs nyoma. Istennek ösvénye."
Csodaszarvas történet kicsit másként, egy sámánasszonnyal a főszerepben, művészien megkomponált stílusban.
Pató Angéla: Színek fájdalma
"– Utálom a distortus szót, amit a fajtánkra használnak, Gesthel! Azt jelenti, torz. Hogy is ne gyűlölném? Összegyűjtenének minket a harc érdekében, ne legyen kétséged felőle. Mi vagyunk a felesleg, a pótolhatóak, bármikor odadobnának minket az ellenségnek! Észrevétlenül fogják csinálni, mert félnek, hogy lázadás törne ki, de mire észbe kapunk, a csatamezőn találjuk magunkat egy aureus vezetésével létrejött hadseregben, aminek az eredeti célja egy népirtás. Mintha a háború csak kifogás lenne, hogy megszabaduljanak a selejtektől. Tőlünk."
Szivárványos történet, kicsit másként - ahol a bőrszín rabszolgasorba taszítja az embert, miközben egy másik réteg mindenek feletti úrnak képzeli magát. Tökéletesen bemutat egy régi kort futurisztikusabb jövőképbe ágyazva, amit viszont most is megtapasztalhat az emberiség, mert van, ami sosem változik. Sajnos. De a történetben volt változás, és ez jólesett.
HoRa: Vízsárkány keletről
"Lenéztem a csuklómon húzódó hegre. Fájdalom, bűntudat, keserűség, tettvágy és megannyi érzelem kavargott bennem, de egy erősebb volt mind közül: remény."
Bullyingolt fiatal, aki segítséget kap, hogy legyen ereje megvédeni magát - avagy ifjúsági filmek kedvenc fejlődéstörténet alapja.
Ferger Annamária: A zsilip
"Ez a kis helyiség arra szolgált, hogy elmenekülhessünk a gondok elől, és kitisztuljanak a gondolataink. Innen lehetett látni a legtöbbet a világűrből: a végtelen sötétségre csontig hatoló félelemmel reagált a testem, mégis minden alkalommal eljöttem, hogy könnyítsek a fájdalmamon."
Felkavaró bosszútörténet, tele fájdalommal és elégedettséget adó véggel.
R. Harbinger: Lóherés magánszimat
" – Van egy mondás – kezdte Priscilla, és tűzlabda gyúlt a kezében –, miszerint a kobold úgy jó, ha megsütöd!– Én is ezt hallottam a boszorkányokról!"
Ezt nevezem én jól összerakott kis kedvcsinálónak! Mert ugye készül belőle regényhossznyi kaland is?
Ez a varázsvilággal megbolondított nyomozósztori a morgós kobolddal a főszerepben igazi szórakoztató csemege volt!!!
Molory C. Donne: Hó és bőr alatt
"Mi értelme volt egy olyan világban élnie, ahol mindenki a fejéhez szegezi a pisztolycsövet, és senki sincs, akivel egy nehéz nap után koccinthattak?"
Temérdek hó, egy küldetés, és két, barátokká kovácsolódott ellen, ami maximálisan kihasználta a novellányi hosszúságot. És mennyire jól!
Szilágyi Heléna: A Szépasszony ágya
"Elsőként a vita hangjai szűntek meg létezni. Aztán a metsző hi-deg is elmúlt. Végül a fájdalom. Nem szúrt többé a tüdeje, nem égett a torka és nem kínozta már a vágy, hogy az édesanyja elfogadja, szeresse vagy átölelje. Nem fájt az elutasítás. Mind-mind csak illúziónak tűnt, a kismacska aranyszeme pedig az egyetlen olyan pontnak, ami számít az életben. "
Szomorú történet egy elhanyagolt kislányról, ami rövidsége ellenére kerek és igazán elgondolkodtató volt.
Orosz Krisztián: A soha véget nem érő nap
"Az élénk színek vele együtt tovaszálltak, már csak a magány szürkesége maradt velem. "
A cím hűen tükrözi a történet tartalmát - igazi kizsigerelő időhúrkos sztori, a lélektépázós fajtából.
Monos Anett: Organum
" – Lehet, hogy őrültség ez az egész, hiszen te nemes vagy, én pedig…– Ugyanolyan, mint bárki más – vágtam a szavába. "
Kellemes ifjúsági romantasy szerethető karakterekkel, amiben bőven lenne egy regényre való spiritusz!
Polevyk Galina: Álságos
"Amikor érettségi után megkapta a levelét arról, hogy felvételt nyert a Spurius Kinevelő Intézetbe, meg volt győződve róla, hogy nála különlegesebb lány nem létezik a világon, és úgy érezte magát, mintha egy speciális kémprogram részévé szeretnék tenni, ahol nem lesz más feladata, mint kitanulni, hogy bújhat más bőrébe, hogy aztán megmenthesse a világot a gonosz összeesküvőktől és a láthatatlan szálakat irányító háttérhatalmaktól.Aztán jött az első vedlés. "
Öhm, ez az "igyekszem megfelelni, de ha megfeszülök sem tudok" féle történet nagyon fura volt. Fura és ijesztő. De működött!
Összesítés: egyszerűen imádom ezt a minimalista rajzstílust, amit a novellák elején Szilágyi Heléna megmutat magából. Ahogy az általa írt történeteket is, ami megérinti az ember lelkivilágát. De tudnék még felsorolni a repertoárt biztosító szerzők közül olyanokat, akik írásaikkal ilyen-olyan módon még inkább elgondolkodtattak és a szórakoztatásról sem feledkeztek meg.
Mellbevágó második esély történetek, remény a jobb életre pillanatok, igazán darkos jelenetek, elgondolkodtató kijelentések, fontos üzenetek és olykor viccesen fantasztikus novellák kísérték a napjaimat.
Mindegyik szerző írásmódja olvasmányos és sodró lendületű volt, az antológia céljául kitűzött feladatot is sikerült teljesíteniük, viszont nem mindegyik történet maradt meg számomra igazán emlékezetesnek, viszont amik igen, azok közül párat szívesen olvasnék regényhossznyi terjedelemben is.
AJÁNLOM
Az olvasás lehetőségét köszönöm szépen Szilágyi Helénának és a C&H Projects csapatának!
"... a söpredék nem az utcákon jár, hanem a steril falak között hófehér köpenyben!""... békét csak békés szív hirdethet. Most neked kell eldönteni, mely eszközzel hozod el a békét."" – A bölcs felismeri a hibáit."" – Miért ne lennék kedves? Ugyanannyiba kerül, mint nem-kedvesnek lenni.""Kevés ellentmondásosabb dolog van, mint Isten nevében gyilkolni, miközben halálos bűnökről prédikálnak.""Egyesek azt szajkózták, hogy ezek az elváltozások károsak, és minél előbb meg kell szabadulni a felesleges kacatoktól, mások szerint ez az első lépés a halhatatlanság felé. Vallástól függött, ki miben hitt.Én semmiben, csak túlélni próbáltam napról napra.""... hiába a gazdagság, ha ennek a gazdagságnak szenvedés az ára""Vajon tudta, milyen következményei lesznek a tettének?""Őszinteségéért őszinteség jár.""Talán a mi történetünk nem is azért kezdődött, hogy ,,boldogan élnek, amíg meg nem halnak”-módon legyen vége.""Azt nem lehet boldogságnak nevezni, amiért szenvedni kell. Ideje, hogy más irányt vegyenek a dolgok. Egy sokkal jobbat.""Milliónyi kétség és terv kavargott a fejemben, és elkeseredetten vágytam arra, hogy valaki irányt mutasson.""Felborultak székestől, és dulakodni kezdtek. Erre többen is követték a példájukat. Meghitt kocsmai hangulat alakult ki a központi tárgyalóban a válogatott és magasan kvalifikált tudóstársadalom tagjai között.""Ez nem normális, nem szabad elfogadnunk az elnyomást, hiszen minden jogunk megvan boldogan, szabadon élni! A diszkrimináció egy gyengeség, de nem a bántalmazott félnek.""A distorok elkezdenek kiabálni, zengik a nevemet, karok emelkednek a magasba. Szurkolnak nekem, erőt adnak, hogy kiálljak egy rossz rendszer ellen, ami ahelyett, hogy adna, elvesz az emberektől."" – Ahelyett, hogy csendben tűrnénk a csapásokat, és robot módjára hallgatnánk az utasításokra, a sztereotípiákra, fel kell emelnünk a hangunkat! Meg kell kérdőjelezni a vezetőink döntéseit, mert különben még több hibát követnek el. Az emberiség történelme tele volt háborúkkal, robbanásokkal, de még mindig itt vagyunk, és ugyanazokat a tévedéseket követjük el! Együtt kell élnünk békében, nem pedig tönkretenni egymás életét. ""A kényelmetlen karosszék keservesen felnyögött, ahogy megmozdultam, mintha elsírná azok szenvedését, akik előttem feszengtek itt az elmúlt évtizedekben."" – Nem bírom – nyögtem ki szintén vagy tizedjére. – Nincs még vége?– Nem halhatok meg végre?– Nincs! Bírod. Gyerünk! Bal, jobb, bal horog, máj. Üss!Hát a légyfing az ütésemhez képest tornádó, és a mögöttem edzők zsákot püfölő kesztyűje is ezerszer hangosabban csattant, de fogjuk rá, hogy ütöttem, és a tüdőm is a helyén maradt, nem köptem ki. A következő után viszont tuti a mentő visz el.""... az égető kényszer lassan átalakult egy sokkal nyugodtabb és erősebb érzéssé: elszántsággá. Nem sokszor adódik ilyen lehetőség, élnem kell vele.""Felkaptattam a második emeletre, kikerültem a folyosót sepregető öregasszonyt, és bekopogtam a kilences lakásba. Az előérzetem visított, akár a teafőző. Ráadásul frászt kaptam a fejjel lefelé lógó kilencestől. A „Home sweet home” feliratú szőnyeg már semmit sem tudott szépíteni ezen.""Ránézésre a férfi tipikus életművész volt, aki egy napot sem dolgozott még, mert a manikűrje is pedánsnak tűnt. A szép körmök semmit sem értek azon túl, hogy amikor kilökdösött a lakásból, majd válaszként ágyékon fejeltem, kaparászhatta velük a „Welcome” feliratú szőnyeget fetrengés közben, és fejhangon nyüszíthetett. Megnyugtatott a tudat, hogy többet nem fog kötekedni egy kobolddal sem.""Sok mindennek neveztek már: mogorvának, bunkónak, még szexistának is, de valahol mélyen egy lovag rejtőzött bennem, aki nem tűrhette, ha egy nő zokog.– Hagyja már abba! – mordultam fel, és rágyújtottam egy cigire.""Aki démonokkal hál, nem nyerhet megbocsátást.""A fogyasztói társadalomban idővel minden megcsappan. Jó példa erre az emberség, a becsület, vagy az együttérzés""Az öreg falak között napfényízű ének szállt. Kipattant a szemem. Az ismeretlen dallam selymesen simult az éjszakába. Más körülmények között elmerültem volna benne, de mivel az éjszaka közepén jártunk, én pedig egyedül voltam az egész kúriában, várhatott az az elmerülés. A szolgák másik épületben laktak a birtokon, apám nem tűrt meg sokáig alsóbbrendűt a közelében, nemhogy együtt éljen velük. Az ágy alá nyúltam, és megfogtam a kardomat. "" – Bocsánat, hogy megtámadtalak és tiszteletlen voltam – sütötte le a szemét. – Nem olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak.– Akkor milyen vagyok?– Önfeláldozó, igazságos és rendíthetetlen.Megroggyant a térdem.– Most nem érzem magam rendíthetetlennek.– Vitéz vagy, aki csatában sérült meg.– Imponáló? – mosolyogtam.– Kicsit. – Telt ajka megrándult. – Azt mondtad, hogy érdekellek.– Nagyon is – bólintottam. Egyre jobban érdekelt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése