Cora Reilly: Kísértés

Forrás

     Cora Reilly az idő múlásával olyan lett számomra, mint egy biztonságot jelentő kikötő. Ha pikáns, sötét, ugyanakkor érzelmes romantikusra vágyom, akkor nyugodtan fordulhatok hozzá. A maffia végzetével legalább is bőven bizonyított. Igaz a sorozat negyedik, Kísértés című része miatt picit bennem volt a cidri, mert ez a kötet áll legalacsonyabb százalékon Molyon, plusz több emberke is jelezte felém, hogy valóban nem ez a széria legerősebb darabja, viszont ezt hál' Isten én nem érzékeltem. 

Kiadó: Álomgyár  

Sorozat: A maffia végzete #4

Műfaj: dark romance, romantikus, erotikus

Oldalszám: 304

Eredeti cím: Bound by Temptation

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2024 (eredeti megjelenés: 2015)

Fordító: Medgyesi Csilla

ISBN: 9789635705207

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Mindent elsöprő szenvedély

Liliana Scuderi, Lily az első pillanattól kezdve szerelmes Romero Cancióba. Miután a nővéreit kényszerházasságra ítélték, reméli, vele másként lesz, és saját maga választhat párt. Amikor az apja egy nála több mint kétszer idősebb férfinak ígéri, ez a remény szertefoszlik. Semmivel sem tudja rávenni, hogy meggondolja magát.

Romero mindig is figyelmen kívül hagyta Lily flörtölését. Kora és a státusza is tiltotta ezt számára, de még egy olyan kötelességtudó ember sem tud örökké ellenállni, mint ő.

Amennyiben Romero igazán magának akarja a lányt – miközben Lily egy másik férfihoz megy feleségül – az háborút jelenthet… Pedig Romero mindig is a Famigliát tartotta a legfontosabbnak az életében.

A lány testvérei és szerelme mindent kockára tennének. De ér ennyit Lily boldogsága? És a beteljesült szerelem elég jutalom?

A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében a kötelesség harcol a szívvel. Vajon melyik oldal nyer? Esetleg békére lel a két ellenfél?

"Alig pár hónappal később kiderült, hogy Romero nem az, akinek hittem, akinek tudni akartam őt, akit csináltam belőle. Az a nap azóta is kísért. Az lehetett az a pillanat, amikor az iránta érzett kislányos rajongásom végleg megszűnt."

     Adva van egy fiatal lány, Liliana, aki miután megérzi, hogy játszadozós flörtöléseivel hatással van a férfiakra, nem áll ellen a kísértésnek és tovább folytatja az ő ártatlan, kisded játékait. Viszont a szíve megdobban nővére, Aria testőre, Romero iránt, akivel nagykorúságát elérve esélye sincs együtt lenni. És nem csak azért, mert egy maffiahercegnő és egy egyszerű katona nem lehetne együtt, hanem mert a férfi látványosan nem tartja őt igazi nőnek, csupán kislánynak, akit meg kell védeni a világuk mocskos, pőre oldalától. Ám a könyv nem csak azért viseli a kapott címet, mert Lily-t kísértik az érzelmei, hanem mert Romeroban is lángra lobbannak a tiltott érzelmek. És hiába minden eskü, ha a szív bekopog a történetbe és követeli a maga játékidejét. 

"Miért akar az ember néha olyasmit, ami lehetetlen? Valamit, ami csak fájdalmat okoz?" 

Nálam ennél a történetnél nyert értelmet a "nem minden könyv íródott mindenkinek, különbözőek vagyunk, nem baj ha mindenkinek más tetszik" és ehhez hasonló léleksimogató molyos megállapítások. Mert én ezt a könyvet nagyon-nagyon kedveltem! Oké, hogy a maffiás akciókkal itt sem esett túlzásba az írónő, viszont részemről mindent vitt Lily magányos lelkivilága és Romero, úgy mindenestül.

"Olyan gyakran éreztem az életem során, hogy láthatatlan rácsok vesznek körül, és most menedéket találtam mögöttük. Keserű mosolyra húzódott a szám."

Lily korának megfelelően gondolkodott, érzett és cselekedett, amivel a maga pártjára állított. Épp csoda történt velem, mikor is egyhuzamban tudtam elolvasni az első száz oldalt, úgyhogy semmi sem akasztott meg abban, hogy azonosulni tudjak a lány vágyaival, élni akarásával, reményeivel és nyomasztó magányával. 

"Az a legelviselhetetlenebb magány, amit akkor érzel, amikor emberek vesznek körül."

"- Tudod, mit kedvelek benned? Olyan lezser és nyugodt vagy. Mint egy szomszéd fiú. Barátságos és kedves. 

- Maffiózó vagyok, Lily. Ne csinálj hőst belőlem. Nem vagyok sem barátságos, sem kedves.

- Hozzám igen - vágott vissza könnyedén."

"Nem akarom, hogy úgy végezd, mint én, úgy kelljen visszanézned az életedre, hogy tele van kihagyott lehetőségekkel és elveszett álmokkal. Ne hagyd, hogy elmenjen melletted az élet. Bátrabb vagy nálam, elég bátor ahhoz, hogy harcolj a boldogságodért."

Romero meg 10+1 pontos fickó, őt még elképzelni is mennyei mannával volt egyenlő. Hiába mondta magát rossznak, a becsületes képe, a megnyerő kisugárzása és a védelmező viselkedése bizsergetően hatott rám, arról már nem is beszélve, mikor beadta a derekát és megadta magát a kísértésnek. Igaz onnantól kezdve számomra a történet kicsit vesztett a bájából, Lily többször tűnt felelőtlen gyereknek mint érett felnőttnek, de Romero sem panaszkodhat: nem csak a gatyáját, az eszét is elhagyta. Viszont ezeknek a pillanatoknak is megvolt a maguk buja bája, élvezetes jelenetei. Ami olyan meglepő fordulatokat vont maga után, aminél megesett egy-két bentrekedt lélegzet és hitetlenkedő reakció. 

Összesítés: A maffia végzete legalacsonyabb százalékával bíró kötete olyan kellemes csalódást okozott, hogy az egyik kedvenc részem lett a sorozatból. Lily szinte a szemem láttára nőtt fel, Romero meg a kezdetektől birizgálta a fantáziámat, úgyhogy izgatottan vágtam bele a történetükbe. Nem is csalódtam, annak ellenére sem, hogy a lány néha úgy tűnt megrekedt a szerelmes tini korszakban, a férfi meg inkább volt kanos tinédzser mint megfontolt maffiózó, de a működőképes párosuk meggyőzött arról, hogy ez a helyenként meglepetéseket is okozó szenvedélyes romantikus sokkal inkább nekem íródott, mint gondoltam. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak! 

"Könnyű volt elfeledkezni róla, hogy az etikánk, az erkölcsünk és a szabályaink ellenére bennünket, maffiózókat a legtöbb ember ördögnek tartott." 

"Kevesen kérdezték meg tőlem, hogy mit akarok; néha még a nővéreim is elfeledkeztek róla, hogy önálló személyiség vagyok saját véleménnyel és igényekkel." 

"- Úgy van. Nem érdekel, ha be kell zárjalak a szobádba az esküvőd napjáig, hogy megvédjem a híredet és a tisztességedet.

Ez nem az én tisztességemről és híremről szólt. Az engem nem érdekelt. Az egész az apámról szólt. Mindig a család férfitagjairól, arról, hogy ők mit akartak és mit vártak el."

"Tényleg nem volt már az a kölyök, akinek megismertem. Ez a világ túl gyorsan elveszi az ember ártatlanságát."

"- Ne hagyd, hogy bárki megakadályozza a boldogságodat!"

" - Ez az otthonod - felelte egyszerűen.

(...) 

- Valaha az volt - suttogtam. Tudtam, hogy csukva kellene tartani a számat, de kibuktak belőlem a szavak. - De most úgy érzem, mintha csapdában lennék. Bármerre nézek, csak sötétséget látok, betegséget, gyűlöletet és félelmet."

"... ebben a rideg, reménytelen házban ő volt a fény és én a molylepke."

"Jó érzés volt ilyen közel lenni valakihez, érezni a melegét, olyasmit, ami mintha hiányzott volna az életemből az utóbbi időben."

"Sosem gondoltam volna, hogy az első igazi csókomnak könnyíze lesz."

"Nem akartam felkelteni a reményeit. 

És ami még fontosabb: muszáj volt kordában tartanom a saját kibaszott vágyaimat."

"Milyen érzés lehetett, ha vannak, akik rád bízzák, hogy meghozd a döntéseidet?"

"Valahányszor Romero közelébe jutottam, elviselhetőnek tűnt a bánat, amely az elmúlt hetekben annyira rám telepedett. Minden könnyebbnek és reménytelibbnek tűnt."

"Az embernek néha muszáj kockázatot vállalnia, hogy élhessen, és Romero jelentette azt a kockázatot, amit kész voltam vállalni."

"- Akarlak. Csak téged. Azt akarom, hogy te legyél az első. - Azt akarom, hogy ő legyen az egyetlen. - Nem akarsz az első lenni számomra? - kérdeztem, és a szempillám alól felnéztem rá."

"Félelmetes dolog annak a tudata, hogy valakinek hatalmában áll egypár szóval összezúzni a szívedet."

"Anya mindig figyelmeztetett, hogy a férfiak megigérik neked az egész világot, ha akarnak tőled valamit."

"- Szeretlek. 

És istenemre, ez volt az igazság. Szerettem Lilyt, bár tudtam, hogy kárhozatra van ítélve a szerelmünk. 

Levegő után kapott, aztán azt suttogta:

- Én is szeretlek. 

Ástam a saját síromat, és az övét is, csak azért, mert képtelen voltam uralkodni a farkam, a szívem és a szám fölött."

"A tekintete láttán rádöbbentem, hogy megérte. A szerelem megérte, hogy mindent kockára tegyenek érte. Csak azt kívántam, bárcsak ne rángattam volna másokat is veszélybe magammal együtt."