Hjaj nem akartam én ebbe belemenni, de nem bírom magamban tartani. Az utóbbi időben kicsit zavarossá vált a víz a bloggerkedés kapcsán. Felütötte a fejét egy kis irígység, meg tovább lett fűzve egy kis okoskodással, ami engem is elgondolkodtatott a bloggerségről és a könyves tartalomgyártásról.
Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik blogger face-en megjegyezte, miért van az, hogy amíg az új, alig egyéves bloggerek elvannak halmozva előolvasásokkal, addig a régi motorosok is mint ő, a nagy követőszám ellenére is háttérbe vannak szorítva. Erre reagáltam is nála, hisz elég meglepő, hogy egy sikeres blogger akinek ezren túli követőtábora van érdeklődik és nemleges választ kap, esetleg hogy a szerző vagy kiadó elvegye a dolog élét, azt mondja, már megvan az az ember létszám, akikkel együtt dolgoznak. Őszintén, kinek ne fájna a visszautasítás, főleg, hogy tudja magáról egyáltalán nem rosszabb mint a másik, aztán mégis... A magam példájából kiindulva, anno az egyik kiadó munkatársa egy csoportban azt nyilatkozta, hogy bárki kérhet tőlük recikönyvet, és a nagy követőtábor hiánya sem akadály, ha a blogger tartalmai jók. Ezen felbuzdulva írtam egy e-mailt, amire a válasz az volt, hogy akkor keressem őket ismét, ha több követőm lesz, és kicsit jobban foglalkozom az oldalammal. Olyan rosszul esett ez a visszautasítás, hogy két napig depressziós voltam. Aztán elgondolkodtam magamban, hogy mégis mit várok? Nem a két szép szememért működnének velem együtt, hanem azért, mert az oldalam pörög és megfelelő reklámfelület lehetne a számukra. Ekkor kezdtem el könyves idézetes képeket készíteni, plusz a mémeket, amiket imádok csinálni, és nagy örömömre ti is szerettek. Ez dobta meg az oldallátogatottságomat, kapok a posztjaim alá hozzászólásokat, a reakciókat látva úgy érzem sínen vagyok, most vagyok a legjobb helyen a blogoszférában, és ez nagyon jó érzés. Később nagy levegő után ismét bátorkodtam az adott kiadóra írni, és sikeresen "üzletet kötöttünk". Volt egy másik kiadó is akire ráírtam reciügyben, de nem kaptam választ a mailemre, közben meg azt láttam, hogy más bloggerek, bookstagrammerek sorra köszönik meg a recenziókat az adott kiadónak. Voltam olyan pofátlan, hogy messengeren is érdeklődtem, de megint csak szóra sem méltattak, pedig látták mit írtam. Na jó, gondoltam, nem égetem tovább magam, harmadszor hótziher, hogy nem kopogtatok, így is kínos még mindig. Úgyhogy megértettem a kedves bloggerínát. De most őszintén, amikor mi voltunk kezdők és a tojáshéj ott virított a hátsónkon, ránk is fújtak az öreg bloggerek, ha velük ellentétben minket kerestek egy-egy lehetőséggel a szerzők, kiadók. Egy kis féltékenység mindig lesz egyik vagy másik oldalon, amikor a mostani friss húsik megérnek, és jön az új konkurencia, újraindul a mókuskerék. De ez normális, nincs ebben semmi újdonság. A kiadókat és szerzőket is meg lehet érteni valahol, mert olyan emberekkel akarnak együtt dolgozni, akikben megvan a lendület, a lelkesedés és okosan hívják fel magukra a figyelmet. A sokat tapasztalt bloggerek meg szerintem kicsit belefásulnak ebbe az egész könyvesdibe. Egy idő után csak a megszokott értékelések jönnek, meg esetleg néhány megosztás más oldalról. Ez is jó, persze, de néha kell egy kis megújulás, valami vérfrissítés amiben a blogger örömét leli, meg könyvszeretet ide vagy oda, ahogy olvasási válság van, úgy bloggerválság is, amikor csak gépiesen jön egy-egy poszt, mert mondjuk felhalmozta a reciket és alig várja, hogy végezzen velük. Közben meg belefárad, és terhes munkának tűnik az egész. Néha kell egy kis megújulás kedves bloggertársaim, olyan ami örömet okoz, ami lelkesít, néhány új rovat vagy valami. Vagy csak kell egy kis szünet. Az újak hadd kapják csak a felkéréseket, hadd legyenek sikeresek, mi is voltunk az ő cipőjükben, mindenkinek jár a figyelem. Addig meg neki lehet esni a könyvespolcokon porosodó régi szerzeményeknek, vagy meg lehet venni az ígéretes újdonságokat. Ahh ha már a vásárlásnál tartunk... tovább ütném ezt a recikönyv dolgot.
Az előző durcáskodásra reagálva egy másik blogger is klaviatúrát ragadott, és kb azt írta amit én, hogy egyszer régen ránk is fújtak a régiek és hadd legyen már az újaknak is lehetőségük kibontakozni, nem kell irigykedni. De tovább fűzte a gondolatát azzal, hogy ő nem keres fel senkit, ha őt keresik előolvasásokkal örömmel tesz eleget a kéréseknek. Ez szuper. De amikor odaírta, hogy ő azért nem kilincsel reciért mert az neki olyan mintha kunyerálna... hát... szíven ütött. Na jó, legyünk őszinték, ha csúnyán is hangzik, de végül is van benne igazság. Csak kicsit ez a kunyera szó... öhm... koldulás... akkor én most koldulom a könyveket?
Nem mondok újdonságot, a mai árak mellett az olvasás elég költséges, még úgy is, hogy rengeteg szuper akcióval kényeztetnek minket a szerzők és a kiadók. De miért csípi valakinek a szemét az, hogy más él a recenziók nyújtotta lehetőséggel? (És ez nem az első ilyen kis megmondó kötözködés amit az utóbbi időben látok) Aki szeretne úgyis együttműködik, aki meg nem, az így vagy úgy de lepattintja a bloggert. Én nem veszthetek alapon mindig írok a kiadóknak. Szerencsére sok pozitív tapasztalatot is szereztem, de nem mondom, valamikor nehéz. Például amikor vérszemet kapok és több könyv is hozzám kerül egyszerre, plusz a határidők. A legtöbb kiadó nem mondja meg, mikor szállítsam az értékelést az adott könyvekről, emiatt meg ellustulok, és két hónapig is ülök a könyveken. Közben meg szembe jön velem egy vlog, ahol a kiadó munkatársa azt ecseteli, hogy azt szeretik, ha egy könyvről egy hónapon belül kapják meg a bloglinket. Oké, ez lehet egy íratlan szabály, de akkor már ha kapcsolatban állunk egy ideje, írja meg a határidőket nyugodtan, ne csak annyit, hogy ráér és kellemes olvasást. Nekem kellenek a korlátok, mert ha nincsenek világosan lefektetett játékszabályok, akkor ahogy írtam ellustulok, több kiadótól "kunyerálok" recenziót, aztán meg itthon betemet a velük járó munka. De itt én cseszek ki magammal, mert egy értékeléssel lehet túl sokat foglalkozom, főleg, hogy imádok a pinteresten az adott könyvhöz passzoló képek után kutakodni és kollázst készíteni belőlük.
Viszont van egy kiadó, ami szabályokhoz köti azt, hogy a blogger kap e több recenziós lehetőséget, vagy sem. És legyen a határidő bármennyire is húzós, és kérjenek bő lére eresztett értékelést függetlenül attól, hogy tetszett vagy sem az adott kötet, azt kell mondjam, sokkal jobban tetszik ez a fajta hozzáállás mint a feszengő ráér az értékelés, de azért hozhatnád gyorsabban dolog. Sokan úgy vannak vele, bloggerkedni könnyű, de nem, nagyon melós. Azért az ingyenkönyvért meg kell ám dolgozni. De nem akarok itt picsogni meg sajnáltatni magam, abszolút nem ez a szándékom. Mert a nehezebb pillanatok és az esetleges bloggereket érő kritizálások ellenére is nagyon szeretem csinálni, a blogom a második gyermekem. Örömet okoz na. :) Még akkor is, ha néha saját magamnak nehezítem meg.
Ezt az egészet még mindig tovább szeretném fűzni picit, s ezennel rátérnék a bookstagrammerekre és vloggerekre. A booktokot csak azért nem említem, mert nem vagyok TikTokon... nem kell több stresszforrás. :D
Szóval. Lehet, most azt mondjátok majd, hogy kibújt a szög a zsákból és mennyire képmutató vagyok, de nekem bökte a csőrömet, hogy az instán sokaknak elég volt egy kép meg pár mondat ahhoz, hogy recimegbízást kapjon a kiadóktól, és ehhez még az sem kellett, hogy végigolvassa a könyvet. Egy blogposztot izzadtságosabb munkának tartottam, mert ott adatokat kell megadni a könyvről, kedvcsináló idézeteket és képeket kell beilleszteni, a munka oroszlánrésze meg ugyebár a saját gondolatok megfogalmazása, ne legyen minden csak spoiler meg cselekményleírás. Hasonló volt a véleményem a booktube-ról, ahol néha elég az is, ha a vlogger felmutatja a kapott könyvet, mond róla pár szót kedvcsinálónak, aztán bemondja, hogy jók lesznek ezek a könyvek az elkövetkezendő hónapokra. Itt felnyűszítettem magamban, hogy nem is most állsz neki egymás után, hanem hosszú hónapok alatt tervezed őket elolvasni? Komolyan? Ilyet lehet? Aki ezeken a platformokon mozog, most lehet azt kívánja nekem, nyugodtan dugjam fel magamnak a véleményemet. De várjatok, azért tudok én józanul is gondolkodni.
A mai rohanó világban az emberek zöme szeret egyszerre sok ingert magába fogadni. Nekem sem az értékeléseim nézőszáma nagy, hanem a mémeké. Az olyan oldalak, mint az Insta vagy TikTok pont ezt az igényt szolgálja ki. De bármennyire tűnnek egyszerűnek ezek a kis tartalmak, velük is van meló bőven, most már leesett. Egy booksta poszthoz kell egy jó és szép kép. Ahhoz kell egy jó gép, a készítő szépérzéke, esetleg kiegészítők, meg az, hogy minden fény és árnyék úgy klappoljon, hogy a néző késztetést érezzen arra, hogy hozzászóljon, mennyire csodás kép. Egy ilyen képet macera megcsinálni úgy, hogy a készítője is elégedett legyen vele. Nem árt egy jó kísérőszöveg is, ami ne legyen túl rövid, de hosszú sem, viszont frappáns, tömör szöveget írni ami igazán felhívja a figyelmet az adott könyvre talán még nehezebb, mint blogon ömlengeni. Vloggerkedni meg talán még húzósabb, mert ott azért meg kell lenni a jó technikának: egy normális kamera, mikrofon sem árt, legyen egy klassz háttér, nézzen is ki valahogy az adott youtube-er. A blogger kócos fejjel nyugodtan a számítógép elé ülhet, na a vlogger nem. Beszéljen szépen, érthetően, figyeljen az artikulációra, legyen kecsegtető mondanivalója, pár percben bemutatni egy könyvet insta poszthoz hasonlóan szintén nehéz. Egy hosszabb véleménynyilvánítás meg méginkább, mert nem mindig jut eszébe az embernek pont az amit amúgy elakart mondani a könyvvel kapcsolatban, mondjuk ezen segíthet egy kis jegyzet. Aztán ott a vágás, amit nem lehet mindenféle kütyün megcsinálni. Egy blogposzt mehet gépről, tabletről, telefonról is. Egy videó már más tészta. Anno vágtam videót, egy hétig küszködtem egy öt perces anyaggal, és a végeredmény közel sem lett hibátlan. Na mármost, vágásnál ha valami nem tetszik, azt a vlogger újraforgatja, vágja be azt is, de megvan a kockázat, hogy valahová hiba csúszik, és nyírbáljon máshol is. Vagy utólag veszi észre, hogy a felkerült videóban valahová kisebb vagy nagyobb baki került, amin már nem változtathat, hacsak le nem törli az egészet, és kezdheti a vágást elölről. Azért egy szöveges értékelésbe utólag egyszerű belenyúlni, amíg egy videóba kizárt. Úgyhogy mindennel van ám munka bőven.
Na most, hogy végre kiírtam magamból mindent, végszónak csak annyit, mindenki törődjön a maga dolgával. Ne irigyeljük mástól az előolvasói lehetőségeket, inkább foglalkozzunk a saját olvasatlan könyveinkkel. Nem kell megszólni azt, aki recikönyvet kér, ha valakinek van mersze kihasználni a lehetőséget, hadd tegye. Ha te nem akarod, a te dolgod, az meg az övé, annak is vannak hátulütői, az illetőnek meg kellemetlen tapasztalatai is. Ne legyél elragadtatva magadtól, hogy a bloggerkedés nehezebb munka mint egy insta posztot vagy egy videót megcsinálni, még akkor is, ha az adott emberke veled ellentétben nem olvasta végig a könyvet, viszont ne tagadd, hogy tetszik a kép/videó amit csinált és az a pár mondat is felkeltette az érdeklődésedet. Becsüljük egymás munkáját, tiszteljük a másikat, és olvassunk, hirdessük az olvasás szeretetét, mert végül is, ezért kezdtük el anno az egészet, nem?
Béke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése