Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara

     Sarah J.Maas hatalmas fandommal rendelkezik. Üvegtrón valamint Tüskék és rózsák udvara sorozatai milliók kedvence.
Én is belekóstoltam munkásságába, elsőként az ACOTAR-ba, ami egy Szépség és szörnyeteg újraírt változat tündérekkel és egy halandó lánnyal a főszerepben, de az első rész után sajnos nem álltam be a fanok képzeletbeli sorába. Pedig nagyon szerettem volna. De még csalódottan is  kíváncsi voltam a folytatásra, és reménykedtem, ez meghozza az áttörést, de hogy ez megtörtént-e velem? Máris elárulom.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara #2 
Műfaj: fantasy, new adult
Oldalszám: 752
Eredeti cím: A Court of Mist and Fury
Kötés: puhatáblás
Fordító: Hetesy Szilvia
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789634570943

Olvass bele
Rendeld meg

     Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot.
Sarah J. Maas New York Times bestseller szerző lélegzetelállító fantasy-sorozatának második kötete.

A szerelemért még a halált is kicselezte.
A világ megmentéséért maga lesz az élő fegyver.

     A folytatásban Feyre és Tamlin az esküvőjükre készülnek, ami nem zajlik épp felhőtlenül. Tamlin úgy kezeli kedvesét mint egy kismadarat - kalitkába zárja és úgy csinál, mintha csak az övé lenne. Kissé narcisztikus jellem érezhető a Tavasz udvarának főurán. Szerencsétlen Feyre. Mégsem várt rá csodás élet a szőke tündér mellett. Viszont a kétségbeesett lányt az oltár előtt kimenti szorult helyzetéből az Éjszaka udvarának főura, Ryshand.

"Nem leszek többé gyenge. Nem akarok senkitől se függeni."

Tamlin őrjöng, mert a Feyre és Ryshand közti alku miatt meg van kötve a keze, és hagynia kell, hogy egy időre elvigyék tőle szerelmét.
Feyre kiereszti a tüdejében rekedt levegőt, Ryshand pedig mosolyog a bajsza alatt.

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."

A színpompás és illatos tavaszudvar után felüdülés volt az Éjszaka udvarát megismerni. A csillagos esték, és a minden rossztól elszigetelt Velaris képe, jóleső érzéssel töltött el.

Új helyszínekkel karöltve újabb szereplőkkel is megismerkedtem. Az újak közül Rhys csapata volt a legkiemelkedőbb, közülük pedig Mor és Amren volt a kedvencem.
A főszereplők sajnos nem kerültek elég közel hozzám. Feyre az előző részben érdekesebb volt, Rhys... öhmm... jó karakter, de nem mozgatott meg bennem semmit.

"– Azokra igyunk, Rhys, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek.
(…)
– A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."

A legunszimpatikusabb klisé innen sem maradhatott ki, a drágalátos szerelmi háromszög. Ezúttal Tamlinnak jutott a harmadik kerék szerepe. Nem mondhatnám, hogy sajnáltam eme rossz sors miatt, mert emiatt akár egy szuper ellenség is válhat belőle. Tudjátok, pasik, meg a sértett egójuk, hogy az igazinak titulált nő otthagyja őket valaki másért. Főleg, ha az az ellensége is. Úgyhogy remélem Tamlinról kiderül, hogy egy dörzsölt gazfickó, mert minden potenciál megvan ehhez. Sajnos ebben a részben elég szürke egyéniség, még érdektelenebb mint az elsőben, úgyhogy várok tőle egy nagy csavart.

Voltak dolgok, amin összeráncoltam a homlokomat. Egyik az angol vécé. Az egész könyv alatt középkori hangulat uralkodott el a sztorin, de a fürdőszobába lépve 21. századi érzés fogott el. Érdekes.
A fordítás helyenként elég zavaró volt. Például: szó van egy nőről, akit "elrabolt" a Sárkány, és együtt élnek. Mi van? Újragondolt mesét kapok a klasszikus kliséről, csak itt a sárkányé lett a királylány? Aztán felvilágosultam, hogy nem, itt Drakon egy férfi, csak a fordító úgy gondolta, inkább magyarosítja a nevét. Szerintem ez nem menő, sokkal inkább zavaró. Hívjuk már úgy azt a szerencsétlen személyt, ahogy az írónő elkeresztelte, ne módosítgasson már.

Összesítés: Maas újabb kalandra invitált tündérbirodalmába, ahol még jobban megkavarta a trutyit, nehogy olvasója azt higgye, a tündérfülekkel és halhatatlansággal járó élet csupa szépség és boldogság. Van itt minden mi szem-szájnak ingere: boldogtalanság, magány, szeretetéhség, féltékenység, mindenféle románcos dráma amit eltudtok képzelni, de van itt bitang erősnek beharangozott veszélyes ellenség, a felkutatni kívánt nagy hatalmú Üst, és a vele járó csupa kalandos történetelem, hogy el ne unjuk magunkat. Bevallom, én untam. Még az akciórészeket is. Az első rész jobban megfogott, érdekesebb volt, több pillanatra emlékszem belőle. A második résznél szinte összefolyik minden. De az elejét leszámítva azért az még megmaradt bennem, hogy az írónő mennyire jól megírta Feyre és Rhys kapcsolatát. Szépen, részletesen bánt ezzel a szállal, egy csepp hiányérzetem sincs ha eszembe jutnak (Velaris, a csillaghullás - ezek a részek nagyon tetszettek). Nagyon hangsúlyos volt kettejük szerelmének kibontakozása, és csak ez győzött meg, hogy folytassam a sorozatot.

7/10