Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara

     Ahogy Betty, a csúnya lány mondaná "megtörtént a csoda!"

Két könyv után végre megtört a jég. Maas sztorija elkapott. Nem is hittem volna, hogy pont a harmadik rész lesz a vízválasztó. Pont az a rész, amit a rajongók többsége nem annyira szeretett. Bezzeg nekem majdnem kedvencem lett.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Zafír Pöttyös
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara #3 
Műfaj: fantasy, new adult
Oldalszám: 800
Eredeti cím: A Court of Wings and Ruin
Kötés: puhatáblás
Fordító: Hetesy Szilvia
Megjelenés: 2019 (eredeti megjelenés: 2017)
ISBN: 9789634574378

Olvass bele
Rendeld meg

A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

"Szűnni nem akaró, fáradhatatlan tavasz…
Ha úgy festettem volna le az udvart, ahogy a zsigereim diktálják, akkor hússzaggató tüskék lettek volna a vásznamon. Olyan virágok, amik kíméletlenül elvesznek minden fényt az apróbb növények elől, a dombokra pedig véres foltokat pingáltam volna."

     Hirtelen isteni sugallatra kedvet kaptam az ACOWAR-hoz. Kissé tartottam a szép hossza miatt, meg amiatt is, hogy az előzőekből kiindulva pöppet unatkozni fogok ezen is. Az olvasás monotonan indult, fogytak az oldalak, aztán amikor az erdőben Feyre néhány boldogságos úr gyermekét a szárnyai alá vett és próbált megmenteni a biztos haláltól, ott átkattant bennem valami. Szimpatikus volt az a cseles mentés, jó volt tapasztalni, hogy mennyire értékeli és félti az embereket. Ettől kezdve Feyre-t a szívembe zártam, és a történet is elkezdett jobban érdekelni.

"Rhys odalépett hozzám, és megfogta a kezem.
A Győzedelmes Éjszaka és az Örök Csillag.
Ő a lágy, egyben ijesztő sötétség, én a tiszta fény, ami az ő árnyékai miatt csillog."

Jobban átéreztem az ellenség fenyegetését, elkezdtem izgulni a szereplőkért, lekötött a cselekmény. Mint mikor a háttérzajként funkcionáló tévéadásban meghallok vagy látok valami érdekeset, és végül odatapadok a képernyőre. Hát, most odatapadtam a sorokra. Főleg a Nesta és Elain részekre.

Feyre két nővére nagyon érdekes színfoltja volt a történetnek. Annyira különbözőek, de mégis elválaszthatatlanok. A képességeik még érdekesebbé tették őket. A szerelmi életük is nagyon foglalkoztatott, de ezzel az írónő nem nagyon akart törődni. Szerencse, hogy végül nem hagyta meg trilógiának a sorozatot, hanem folytatja. Remélem az új részekben elvarr minden nyitott szálat.
Itt most inkább az ellenségen, a családon, az önfeláldozáson volt a hangsúly.

Feyre és Rhys kapcsolata úgy éreztem ezúttal nem kapott annyi figyelmet, mint az előző részben. Sőt mintha Rhys személye is kissé fakóbb lett volna. Most inkább Cassian vitte a prímet, főleg a Nestával közös jeleneteik miatt, amiért külön pont, nagyon szerettem a civódásaikat, az érzelmesebb jeleneteknél pedig nagyot dobbant a szívem. De nem akkorát mint Feyre és Rhys egyik nagy jeleneténél. Ott még egy könnycseppet is elmaszatoltam.

"Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni."

Feyre nagyot fejlődött a kezdetek óta, végre megkedveltem. A testvéreivel való viszonya nem egyszerű, ez a szál eléggé nyitott is maradt, mert úgy emlékszem nem kaptam választ arra, hogy miért bánt vele Nesta mindig olyan mostohán.

Annyira reménykedtem benne, hogy Tamlin egy aljas, sunyi szemétláda lesz. Sajnos nem jött be a tippem. Csak egy egyszerű, megcsalt idióta. Bezzeg Elain meglepett. Többször is. Egyik alkalomkor alig győztem pislogni.

Összesítés: meglepően jó rész volt ez a harmadik könyv. Rajongó még nem lettem, de a mezsgyén járok. Nem titkolom, szeretnék az lenni. Szeretnék újra elmerülni ebben a fantáziadús, veszélyes világban. Szeretnék újra találkozni a megismert szereplőkkel, izgulni akarok értük - akár harcolnak az ellenséggel, vagy vívódnak az érzéseik miatt. Jólesne ismét kukkolni az érzelemgazdag jeleneteiket - arcpirítót és kedveskedőt egyaránt.

Nagyrészt megvagyok elégedve a könyv felépítésével. Lebilincselő volt, izgalmas, akció és érzelemdús. A szereplők többsége nagyobb figyelmet kapott, jobban meglehetett őket ismerni.

Remélem a következő rész nem hagy cserben, és megadhatom a maximum pontszámot, és boldogan ömlenghetek róla. (Eddig a borító megvett. )  Addig is ez a rész:

9/10