Polctörlés #1

     Helló!

Régen volt már valamilyen rovat a blogon, ezért úgy döntöttem, épp ideje kreálni egyet.
Ugye jól sejtem, hogy a polcaitokon több az olvasatlan könyv mint az olvasott? Tízből nyolc embernél tuti fellép ez az állapot. Nálam is hasonló a szitu; nézem a polcom, és számolgatom, hány olyan könyv van, amit csak akkor veszek kézbe, ha portalanítom a polcom. Aztán jött az isteni szikra, hogy mi lenne, ha csinálnék egy rovatot Polctörlés címen, amibe megmutatok pár olyan könyvet, ami olvasatlan, de ezen mindenképp változtatni akarok. Úgyhogy nem is húzom tovább az időt, megmutatom milyen könyvek találhatóak a polcom felső részén, és ezekből miket akarok elolvasni.

Richelle Mead: A végső áldozat

     Egy újabb sorozatot sikerült befejeznem. Vállveregetés magamnak, mert általában ez nem sűrűn fordul elő. Mivel legtöbbször csak elkezdek egy sorozatot, de hogy befejezni? Maximum trilógiákat, ilyen többrészes sztorikkal nagyon ritkán foglalkozok hosszú ideig. Igaz ezt is több évembe telt lenyomni, de hagyjuk a felesleges szöveget, térjünk a lényegre, jöjjön hát a VA befejező kötetének röpke elemzése.

Kiadó: Agave
Sorozat: Vámpírakadémia #6
Műfaj: urban fantasy, young adult
Oldalszám: 426
Eredeti cím: Last Sacrifice
Kötés: puhatáblás
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2010)
ISBN: 9786155049217

Ezúttal ​maga Rose Hathaway kerül őrizet alá, és nem is akármiért. A vád: a morák királynőjének, Tatjanának meggyilkolása. Az örökmozgó dampyrt azonban apja, az extravagáns öltözködéséről és titokzatos kapcsolatairól ismert és hírhedt Abe Mazur megszökteti a fogdából. Rose így Dmitrijjel nekivág a nagyvilágnak, hogy elrejtőzzön rosszakarói, valamint a királyi udvar testőrei elől. Rose persze nem tűrheti tétlenül, hogy valaki a nyakába varrta a gyilkosságot, és nyomozni kezd az igazi tettes után. Ehhez azonban meg kell találnia a királynő neki írt levelében említett utolsó Dragomir-leszármazottat. Eközben barátnője, Lissa, az Udvar politikai intrikái közepette a királyi trón várományosai között találja magát…
Kiben bízhatnak, miközben halálos ellenségeik nyújtanak segítséget, és barátaik árulják el őket? Ki fogja meghozni a végső áldozatot a családért, a szerelemért és a túlélésért?

Richelle Mead: Örök kötelék

    Ha főzök valami reményeim szerintem finomat, férjemtől mindig megkérdezem, hogy ízlik neki. Erre a válasz: elmegy. Na, most én is pont így tudnám jellemezni az utolsó két Vámpírakadémia kötetet: elmegy. Pedig a negyedik részt kedvencemmé avattam, azt hittem a sorozat utolsó két része is hasonló katarzist fog okozni. Sajnos nem.

Kiadó: Agave
Sorozat: Vámpírakadémia #5
Műfaj: urban fantasy, young adult
Oldalszám: 348
Eredeti cím: Spirit Bound
Kötés: puhatáblás
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2011 (eredeti megjelenés: 2010)
ISBN: 9786155049170

     Rosemarie ​Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör.

Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?

Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatának ötödik, egyben utolsó előtti kötete nem véletlenül szerepelt szerte a világban a sikerlisták élén. Az újabb izgalmak és váratlan fordulatok egészen biztosan lenyűgözik majd a hazai rajongók széles táborát is.

Ti, hogy olvastok?

  

   A címben megadott kérdés talán furcsa, de a bennem élő könyvmolyt érdekli,  ki hogyan olvas? Gyorsan átfutjátok a szöveget, hogy minél hamarabb befejezzétek a könyvet és nyúljatok a következőhöz? Netán lassan, ízlelgetve a szavakat mint egy pohár finom bort, hideg gyümölcslevet, frissítő koktélt? És hol szerettek olvasni: kint a szabadban a kék ég alatt vagy bent a szobátokban az ágyatokon összekucorodva egy adag rágcsával és valami innivalóval? Vagy csak olvastok, tök mindegy hogy hol és mennyit, csak szóljon valami zene vagy inkább a csendet részesítitek előnyben? Lehetne még részletezni, de minek? Ha van kedvetek, írjatok kommentet, ti hogy, hol, mikor olvastok? Cserébe elmondom, én hogyan olvastam, és hogy olvasok most.