Szeretem a Libri Insomnia könyveit, a kiadói sorozatból pedig főleg Sophie Jackson regényeit. Az Egy font hús sikersorozatából már elolvastam két részt, és nagyon tetszettek, így nem is volt kérdéses, hogy folytatom a többi regény olvasását, de az Egy lépés feléd kicsit alulmaradt az előzményekkel szemben.
Kiadó: LibriKiadói sorozat: Insomnia
Sorozat: Egy font hús #3
Műfaj: new adult
Oldalszám:350
Eredeti cím: A Measure of Love
Kötés: puhatáblás
Fordító: Lukács Andrea
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2016)
ISBN: 9789633109212
Riley Moore váratlan hívást kap; édesapja súlyos
állapotban kórházba került. A börtönviselt nehézfiú öt év után mindent
hátrahagyva hazautazik, hogy helyrehozza a kapcsolatát a családjával.
Eközben felejteni próbál, hiszen a hosszú börtönéveket egy lányról
álmodozva volt képes túlélni, aki egykor a világot jelentette neki, és
aki soha nem lehet már az övé.
Lexie Pierce sok fájdalmon ment keresztül, de megvalósította az álmait. Sikeres üzletasszony lett, aki tudja, mit akar, de Riley felbukkanásával ismét fellángol az egykori szenvedély. Azonban a lány tartozik egy vallomással a srácnak, mielőtt kiderítenék, vajon képesek-e újra bízni egymásban.
Az Egy font hús sorozat harmadik részével kicsit bajban voltam. Mondjuk a második rész férfi főszereplőjétől, Max-től is tartottam eleinte, de ezen könyv alfahímje, Riley volt az, akihez az elmúlt két könyv alatt sem tudtam jópofát vágni. Ebben a részben pedig aztán kiverte a biztosítékot, legalábbis eleinte. Kérdezhetnétek, hogy miért? Nos, azért, mert nagyon nem szeretem az olyan karaktereket, akik nagy kannak képzelik magukat, és úton-útfélen levarázsolják a lányok bugyiját, ettől pedig úgy elvannak szállva maguktól, mint a héliumos lufi. Tudom, minden ilyen selyemfiúról kiderül, hogy valaki összetörte a szívét és lelkét, azért ilyen, de akkor sem tudom őket csak úgy megszeretni. Ahhoz nagyon jól kell építenie az írónak a karakter jellemét. Itt pedig felemás érzésekkel raktam le a könyvet.
Adott nekünk Riley, a szívtipró, aki apja miatt hazamegy édibédi kisvárosába, ahol összetalálkozik gyerekkori nagy szerelmével, Lexivel, aki egy csini ékszerboltot vezet, és van egy titka, amihez a férfinak is elég nagy köze van. Ekkor bevillant Rachel Gibsontól a Jégbe zárt szívek, amit az első sorától kezdve imádtam, így gondoltam ezzel a hasonló történetszállal bővülve, már tuti szeretni fogom ezt a regényt is. És bizonyos szempontból szerettem is, de nem a jelen és a családegyesítés miatt, hanem azokért a fejezetekért, ami visszaröpített a főszereplők múltjába, ahol kicsi gyerekként összeismerkedtek.
7/10
Lexie Pierce sok fájdalmon ment keresztül, de megvalósította az álmait. Sikeres üzletasszony lett, aki tudja, mit akar, de Riley felbukkanásával ismét fellángol az egykori szenvedély. Azonban a lány tartozik egy vallomással a srácnak, mielőtt kiderítenék, vajon képesek-e újra bízni egymásban.
Az Egy font hús sorozat harmadik részével kicsit bajban voltam. Mondjuk a második rész férfi főszereplőjétől, Max-től is tartottam eleinte, de ezen könyv alfahímje, Riley volt az, akihez az elmúlt két könyv alatt sem tudtam jópofát vágni. Ebben a részben pedig aztán kiverte a biztosítékot, legalábbis eleinte. Kérdezhetnétek, hogy miért? Nos, azért, mert nagyon nem szeretem az olyan karaktereket, akik nagy kannak képzelik magukat, és úton-útfélen levarázsolják a lányok bugyiját, ettől pedig úgy elvannak szállva maguktól, mint a héliumos lufi. Tudom, minden ilyen selyemfiúról kiderül, hogy valaki összetörte a szívét és lelkét, azért ilyen, de akkor sem tudom őket csak úgy megszeretni. Ahhoz nagyon jól kell építenie az írónak a karakter jellemét. Itt pedig felemás érzésekkel raktam le a könyvet.
Adott nekünk Riley, a szívtipró, aki apja miatt hazamegy édibédi kisvárosába, ahol összetalálkozik gyerekkori nagy szerelmével, Lexivel, aki egy csini ékszerboltot vezet, és van egy titka, amihez a férfinak is elég nagy köze van. Ekkor bevillant Rachel Gibsontól a Jégbe zárt szívek, amit az első sorától kezdve imádtam, így gondoltam ezzel a hasonló történetszállal bővülve, már tuti szeretni fogom ezt a regényt is. És bizonyos szempontból szerettem is, de nem a jelen és a családegyesítés miatt, hanem azokért a fejezetekért, ami visszaröpített a főszereplők múltjába, ahol kicsi gyerekként összeismerkedtek.
"-Szóval csak szerettem volna adni valamit, hogy elmondjam, mit jelentesz nekem.Annyira elbűvölően aranyosak voltak, és a kamaszkoruk beköszöntével is megtudtak fogni. Nagyon jót tettek a regénynek ezek az időugrások, sokkal tartalmasabb lett tőlük a történet, mintha a karakterek keserűséggel teli felnőttkorát kaptam volna csak meg, ahol az összetört szívük darabkáit próbálták összeragasztani.
(…)
– Egy bolygót?
– Nem te buta. A világot. Téged szeretlek a világon a legjobban."
"Azóta, hogy itt vagy, rájöttem, mit veszíthetünk mindannyian, és nem akarok egyetlen percet sem elpocsékolni, hogy nem azzal a két emberrel vagyok, akiket a legjobban szeretek a világon."Összesítés: Sophie Jackson magasra állította a mércét az Egy csepp remény c. könyvvel, amit az Egy lépés feléd sajnos nem tudott megugrani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett volna a könyv, sőt a főszereplők bemutatott gyerekkora nagyon a szívemhez nőtt, de a történet többi része, ahol Riley és Lexi felnőttek, túl sok fájdalmat és elnyomott érzést tartogatott, ami rányomta bélyegét a hangulatomra. Plusz Riley jelleme sem tett rám túl jó benyomást, abszolút nem volt szimpatikus a kezdeti macsósága. Lexi szimpatikusabb volt, de még így is bőven lemaradt az első két rész hősnőitől.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése