Amikor vége szakadt a kildarás időszakomnak, két másik volt csapattársammal Chriss-el és Becca-val továbbra is tartottam a kapcsolatot - ez azért így leírva röhejes, mert évek óta ismerem őket, jóval a Kildara előtt -, amikor utóbbi leányzó témázni kezdett Pusztai Andrea Bizánc trilógiájáról. Áradozott a sorozatról és az írónőről is, és megkérdezte, lenne-e kedvünk elolvasni a könyveket és egy kis reklámot csinálni a sorinak mielőtt kijön a harmadik rész. Chriss-el mondtuk, oké, örömmel, és már meg is ismerkedhettünk Pandival (aki mellesleg a Libellus Magazin vezetője, ha kedvetek van, nézzetek be hozzá nyugodtan), valamint megkaptuk a trilógia első két részét.
Sorozat: Bizánc #1
Műfaj: történelmi regény
Oldalszám: 384
Kötés: keménytáblás
Megjelenés: 2015
ISBN: 9789634263722
Kr. u. 958. A
fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és
híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger
és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros
és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi
viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát.
Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából, azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók elöli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt…
Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött.
Pusztai Andrea regénytrilógiájának első kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.
Ó, én már megint másnak hittem ezt a sorozatot, mint ami. Sokszor előfordul, hogy egy címből és borítóból teljesen más történetet képzelek el, mint amiről valójában szól a könyv. Itt azt hittem a Sárkányölő szónak köszönhetően, hogy kapok egy heroikus fantasy-t, ahol egy olyan srác lesz a főszereplő, aki a regény végén igazi hőssé növi ki magát. Ájájájáj... hamarabb is elolvashatnám a fülszöveget, mielőtt álmodozni kezdek... Egy klisés sztori helyett viszont kaptam egy történelmi ihletésű regényt a nagy Bizáncról, ahol egy kivételesen szép zöld szemű lány próbált meg érvényesülni, akit sok veszély fenyegetett, de a hunok egyik nagy vezére, Kagan, mindig kisegítette a bajból.
Bizánc császári palotája tényleg kígyóverem. A császár az egyetlen jófej abban a társaságban, de mindenki más kétszínű. És ebbe a csodásan kinéző, de halálos palotába akarta betenni a lábát történetünk főszereplője Anasztázia, a naiv, de kitartó fiatal lány, aki az első pillanattól kezdve elnyerte a szimpátiámat. Ebben nagyban közrejátszott, hogyha néha butuska is volt, de ha a helyzet megkívánta, akkor Xénát megszégyenítő harcossá vált. De az ő személye bőven eltörpült a hun vezér, Kagan mellett, aki élete során rengeteget szenvedett családtagjai elvesztése miatt. Sajnáltam őt. Nagyon. És felnéztem rá, mert a legrosszabb idők után is talpra tudott állni, és azért küzdött, hogy a népe egyszer elismert és nagy legyen, egy erős királlyal az élen. Sosem volt számára lehetetlen, és ez a kitartás tette őt érdekessé és értékessé. Valamint nem utolsó sorban bölcs is volt, de ha a szerelem került szóba, akkor kupán tudtam volna vágni.
6/10
Kiadó: Gold Book
Sorozat: Bizánc #2
Műfaj: történelmi regény
Oldalszám: 408
Kötés: keménytáblás
Megjelenés: 2016
ISBN: 9789634264255
Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát.
Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából, azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók elöli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt…
Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött.
Pusztai Andrea regénytrilógiájának első kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.
Ó, én már megint másnak hittem ezt a sorozatot, mint ami. Sokszor előfordul, hogy egy címből és borítóból teljesen más történetet képzelek el, mint amiről valójában szól a könyv. Itt azt hittem a Sárkányölő szónak köszönhetően, hogy kapok egy heroikus fantasy-t, ahol egy olyan srác lesz a főszereplő, aki a regény végén igazi hőssé növi ki magát. Ájájájáj... hamarabb is elolvashatnám a fülszöveget, mielőtt álmodozni kezdek... Egy klisés sztori helyett viszont kaptam egy történelmi ihletésű regényt a nagy Bizáncról, ahol egy kivételesen szép zöld szemű lány próbált meg érvényesülni, akit sok veszély fenyegetett, de a hunok egyik nagy vezére, Kagan, mindig kisegítette a bajból.
"És a kard fordul, vele kanyarodik a kar, vele játszanak a markolaton egymásba fonódó ujjak, ahogy együtt lépnek, megszűnik a világ a mozdulatban, mintha nem is volna más rajtuk kívül. Sóhaj lopakodik mélyre a testben, lehunyt szemmel ébred valami, valami hatalmas és a szemnek láthatatlan."Mielőtt továbbmennénk, olvassátok el a fülszöveget. Persze ha még nem tettétek meg. Készen vagytok? Akkor folytassuk.
Bizánc császári palotája tényleg kígyóverem. A császár az egyetlen jófej abban a társaságban, de mindenki más kétszínű. És ebbe a csodásan kinéző, de halálos palotába akarta betenni a lábát történetünk főszereplője Anasztázia, a naiv, de kitartó fiatal lány, aki az első pillanattól kezdve elnyerte a szimpátiámat. Ebben nagyban közrejátszott, hogyha néha butuska is volt, de ha a helyzet megkívánta, akkor Xénát megszégyenítő harcossá vált. De az ő személye bőven eltörpült a hun vezér, Kagan mellett, aki élete során rengeteget szenvedett családtagjai elvesztése miatt. Sajnáltam őt. Nagyon. És felnéztem rá, mert a legrosszabb idők után is talpra tudott állni, és azért küzdött, hogy a népe egyszer elismert és nagy legyen, egy erős királlyal az élen. Sosem volt számára lehetetlen, és ez a kitartás tette őt érdekessé és értékessé. Valamint nem utolsó sorban bölcs is volt, de ha a szerelem került szóba, akkor kupán tudtam volna vágni.
"Vezérnek lenni felelősség és szolgálat, nem dőzsölés."A történet több szálon fut (Anasztázia menekülése, Kagan bizánci küldetése, és a császári verseny mellet mellékszerepben Niképhorosz Phókasz és csapattagjainak búja-baja és harcai), amit az írónő szépen kézben tartott, a megfelelő oldalmennyiségig foglalkozott szereplőivel. Mindezek közül engem mégis Anasztázia és Kagan tartott lázban, hogy a könyv végére lesz-e köztük valami komolyabb? De hamar szétváltak útjaik, és külön fejezeteket kaptam róluk, amik annyira nem szórakoztattak. Niképhoroszékkal foglalkozó részekre pedig már alig emlékszem. A történetből inkább maradt meg bennem a császári verseny, a Sárkányölő herceg Rómanosz fejlődőképes jelleme, és Anasztázia ügyes helytállása. Ami összességében nem nyert meg annyira magának.
6/10
Sorozat: Bizánc #2
Műfaj: történelmi regény
Oldalszám: 408
Kötés: keménytáblás
Megjelenés: 2016
ISBN: 9789634264255
Kr. u. 958. A
fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és
híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger
és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros
és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi
viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem.
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik.
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről.
León Phókasz hazatér Narbosz szigetére, ahol fivére családja és saját gyermekei várják. Azonban hamarosan lecsap az otthonára Samir, a syrakuzai kalóz, és León kénytelen végignézni, ahogy mindene az enyészete lesz.
És mindeközben a palotában tovább szövi hálóját a rejtélyes Fehér Sárkány…
Pusztai Andrea regénytrilógiájának második kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.
Történetünk folytatódik, szereplőink még mindig ugyanazok, de Anasztáziának egyre több fenyegetéssel kell szembenéznie a palotán belül, ahol még mindig minden csodásan néz ki, csak a lakók nagy többsége elvetemült, élükön a császár feleségével, aki semmitől sem riad vissza, hogy a hatalom nála legyen, amit főszereplő leányunk igencsak veszélyeztet. És akkor még nem is szóltam az új fenyegetésről, a titokzatos Fehér Sárkányról, aki az árnyékból irányítja a szálakat, és nem fél bárkit megfosztani az életétől. Ilyen emberek közt kell élnie és túlélnie Anasztáziának, az ifjú császárnőnek, aki meglepetésemre egyre idegesítőbb lett ebben a regényben. Sőt mi több, nagyon ellenszenves. Főleg miután kegyetlenül őt is átformálta a palotai kígyóverem.
Aki még mindig viszi a pálmát ebben az egész történetben, az Kagan. Most már csak miatta izgulok, kíváncsi vagyok, a harmadik részben milyen sorsot szán neki az írónő.
8/10
Összesítés: adva van egy történelmi helyszín színpompás múlttal, de a puszta tényeket egy magyar írónő fogta, és megtöltötte élettel. Különleges stílusa és szép fogalmazásmódja miatt jóleső az olvasás, viszont a szerző néha elveszett a részletekben, túl sok szót fecsérelt tájleírásra és egyéb felvezetésre, amik jó stílus ide vagy oda, kissé untattak. Viszont azt muszáj megemlítenem, hogy a felbukkanó szerelmi légyottos részeket olyan pazarul sikerült megírnia, hogy bármely manapság agyondicsért erotikus-romantikus szerzőt lepipált.
Karakterei élettel teliek, jók és rosszak egyaránt. Szinte mindegyikükhöz tudott valamilyen meglepetés pluszt adni: valakit teljesen átformált, valakiből felhozta a mélyben lapuló igazi énjét, mást viszont még inkább olvasói szívnek kedvesebbé tett. Mindegyik karakter különbözött a másiktól, mindegyikük különleges volt így vagy úgy, még akkor is, ha sokuk nem lett a szívem csücske. Ha egy író jól bánik a karaktereivel, azt el kell ismerni, még ha azok gonoszak is.
A történet nem épp úgy alakult, ahogy képzeltem, sőt mi több, voltak olyan bicskanyitogató gyomorforgató jelenetek, amik miatt elborult az agyam, de még ezek mellett is tetszett a folytatás, sokkal jobban, mint az első rész. A második részben már nagyobb volt a tét, komolyabb szerep jutott a karaktereknek, és a cselekmény is pörgősebb volt, akciódúsabb, érzelmekkel telibb. Úgyhogy ezek után nagyon kíváncsi vagyok, végül hogy fog záródni a történet.
A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik.
Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről.
León Phókasz hazatér Narbosz szigetére, ahol fivére családja és saját gyermekei várják. Azonban hamarosan lecsap az otthonára Samir, a syrakuzai kalóz, és León kénytelen végignézni, ahogy mindene az enyészete lesz.
És mindeközben a palotában tovább szövi hálóját a rejtélyes Fehér Sárkány…
Pusztai Andrea regénytrilógiájának második kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.
Vigyázat, a bejegyzés további része nyomokban spoilert tartalmaz!
Történetünk folytatódik, szereplőink még mindig ugyanazok, de Anasztáziának egyre több fenyegetéssel kell szembenéznie a palotán belül, ahol még mindig minden csodásan néz ki, csak a lakók nagy többsége elvetemült, élükön a császár feleségével, aki semmitől sem riad vissza, hogy a hatalom nála legyen, amit főszereplő leányunk igencsak veszélyeztet. És akkor még nem is szóltam az új fenyegetésről, a titokzatos Fehér Sárkányról, aki az árnyékból irányítja a szálakat, és nem fél bárkit megfosztani az életétől. Ilyen emberek közt kell élnie és túlélnie Anasztáziának, az ifjú császárnőnek, aki meglepetésemre egyre idegesítőbb lett ebben a regényben. Sőt mi több, nagyon ellenszenves. Főleg miután kegyetlenül őt is átformálta a palotai kígyóverem."(…) Anasztázia ekkor értette meg, milyenek lehetnek azok az azok , és megérintette lelkét az a felismerés, hogy már késő. Olyan lett. Mostantól. Kígyó a kígyóveremben."De ezelőtt, amikor Rómanosz hadba készült és a lány vele akart tartani, valamint felbukkant Kagan, minden ellenérzésem eltűnt ami valaha felbuggyant bennem a könyvek olvasása alatt, és végre olyan izgalmas részleteket olvashattam (harci, szerelmi), amik teljes mértékben lenyűgöztek és megvettek maguknak. Végre a regény kihozta belőlem a rajongó olvasót, aki elégedetten és figyelmesen falta az előtte lévő sorokat. Aztán visszamentünk a palotába, és majdhogynem tátott szájjal olvastam a további fejleményeket, amik után rájöttem, Anasztáziából, a naiv fruskából már sosem lesz az a kezdetben megismert, szimpatikus lány. Lelketlen, megtört valaki lett, akinek tetteit most sem tudom hova tenni, és nem tudom eldönteni, hogy a Hánival közös jeleneteiket mégis hogy a francba kezeljem. Jaj. Ha már Háni, ő aztán igazi meglepetés volt ebben a kötetben az előző részbeni szereplése után. Miatta csakis tapsolni tudok - bár sosem lesz kedvenc szereplőm, abban mindenki biztos lehet, de azt elismerem, hogy iszonyú érdekes karakter, kellenek ilyen szereplők is egy történetbe, és már várom, mikor akad fent a kedvenc hun vezérem kardjának élén.
Aki még mindig viszi a pálmát ebben az egész történetben, az Kagan. Most már csak miatta izgulok, kíváncsi vagyok, a harmadik részben milyen sorsot szán neki az írónő.
8/10
Összesítés: adva van egy történelmi helyszín színpompás múlttal, de a puszta tényeket egy magyar írónő fogta, és megtöltötte élettel. Különleges stílusa és szép fogalmazásmódja miatt jóleső az olvasás, viszont a szerző néha elveszett a részletekben, túl sok szót fecsérelt tájleírásra és egyéb felvezetésre, amik jó stílus ide vagy oda, kissé untattak. Viszont azt muszáj megemlítenem, hogy a felbukkanó szerelmi légyottos részeket olyan pazarul sikerült megírnia, hogy bármely manapság agyondicsért erotikus-romantikus szerzőt lepipált.
Karakterei élettel teliek, jók és rosszak egyaránt. Szinte mindegyikükhöz tudott valamilyen meglepetés pluszt adni: valakit teljesen átformált, valakiből felhozta a mélyben lapuló igazi énjét, mást viszont még inkább olvasói szívnek kedvesebbé tett. Mindegyik karakter különbözött a másiktól, mindegyikük különleges volt így vagy úgy, még akkor is, ha sokuk nem lett a szívem csücske. Ha egy író jól bánik a karaktereivel, azt el kell ismerni, még ha azok gonoszak is.
A történet nem épp úgy alakult, ahogy képzeltem, sőt mi több, voltak olyan bicskanyitogató gyomorforgató jelenetek, amik miatt elborult az agyam, de még ezek mellett is tetszett a folytatás, sokkal jobban, mint az első rész. A második részben már nagyobb volt a tét, komolyabb szerep jutott a karaktereknek, és a cselekmény is pörgősebb volt, akciódúsabb, érzelmekkel telibb. Úgyhogy ezek után nagyon kíváncsi vagyok, végül hogy fog záródni a történet.
Az olvasás lehetőségét köszönöm az írónőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése