Kleinheincz Csilla Ólomerdőjét még év elején olvastam el a Mini-Könyvklub egyik kötelezőjeként, de megcsúsztam a határidővel, így nem írtam róla időben posztot, egészen mostanáig. Jól elhúztam az időt, hisz lassan év vége van, de nem is ez számít, mert olvasás után több hónappal később is van a regényről mondanivalóm.
Sorozat: Ólomerdő
Műfaj: fantasy, illusztrált
Oldalszám: 354
Kötés: puhatáblás
Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
Megjelenés: 2007/2014
ISBN: 9789639679429/9789636899004
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és
a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk;
megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret
köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
