Mark Lawrence: Tövisek hercege

     Újabb kört zavarunk le a mini-könyvklub tagjaival, ami januártól, április végéig tart. Ebben az időszakban a fantasy könyvek kerültek főszerepbe, az első közülük Mark Lawrence Széthullott Birodalom sorozatának első része, a Tövisek hercege.
Jómagam már régóta szerettem volna megismerni Jorgot és világát, így nagyon kapóra jött, hogy a lehetséges megszavazható tíz könyv között helyett kapott Lawrence regénye, főleg, hogy bekerült a három kötelezőbe.

Kiadó: Fumax
Sorozat: A Széthullott Birodalom
Műfaj: dark fantasy, disztópia
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Prince of Thorns
Kötés: keménytáblás, puhatáblás
Fordító: Gy. Horváth László
Megjelenés: 2012 (eredeti megjelenés: 2011)
ISBN: 9789639861398

     Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Mark Lawrence

     Nem az első (és utolsó) képzeletbeli mecset sikerül lejátszanom magamban egy-egy agyondicsért könyvsorozat rajongótáborával. Sajnos a Tövisek hercege is abba a kosárba esett, amiért nem fogom a kezemet tördelni, hogy mikor fogom újraolvasni.

"- A félelem segít megválasztani, mikor szálljunk harcba, és mikor ne. Te viszont mindig harcolni akarsz, hercegem."

A történet szerint Jorg, Anchrath hercege majdnem merénylet áldozata lesz, amikor megtámadják úton lévő járművüket. Neki sikerül megmenekülnie, amikor bedobják egy tüskebokorba, viszont anyja és öccse életét veszti. Végignézi ahogy megölik szeretett családját, miközben a húsába maró tövisek nem eresztik. Miközben a túlvilág peremén egyensúlyozik, elhatározza, kegyetlen bosszút áll értük. Miután kellően megerősödik, megment egy zsivány hordát, akiknek vezetőjével egyességet köt: ő segít nekik kijutni apja várából, ha magukhoz veszik.
Éveket töltenek el együtt, jóban, rosszban, gyilkolászásban, fosztogatásban, lányok/asszonyok megerőszakolásában, amikor Jorg útjába sodródik egy régi ismerőse, akit azért küldött apja, hogy rátaláljon, akár élve vagy halva. Ezen felbuzdulva a fiú elhatározza, négy év után ideje hazalátogatni, hogy apja lássa, fia nem puhány, kész mindent megtenni annak érdekében, hogy méltónak találja a trónra.

"...a vágy, hogy megöljem, úgy marta bensőmet, akár a sav."

"...én a bosszúállásban vagyok jobb mindenki másnál. Tehetség, ha úgy tetszik."

Ez a sorozat sem találta meg a szívemhez vezető utat, és nem is azért, mert nem szeretem a negatív, ám potenciállal teli hősöket. Jorgot leginkább életkora miatt nem tudtam komolyan venni, hisz tizennégy éves kölyökről van szó, akinek nem okoz kellemetlen, álmatlanul telt éjszakákat, ha lemészárol pár tucat halandót. Úgy nyirbálja az embereket, mint más nyaranta a bosszantó legyeket. Ő maga is eléggé bosszantó volt, az a hidegvérűség, közöny, nem tették szerethetővé. Lehetett volna mindent a célért a jelszava, csak olvasás közben azt nem értettem igazán, miért nem lopózott újdonsült barátaival 1-2 napon, heten belül főellensége közelébe, hogy végre revansot vegyen. Elég eltökélt és vérszomjas volt már anyja és öccse halála után is. Ezeknél a gondolatoknál szólt közbe a mágia, és a végén emiatt minden kérdésemre választ kaptam. Kivéve egyre, ami még mindig itt motoszkál a fejemben: miféle vég volt ez? Eddig is utáltam a kettévágott cselekményt, de ez a függővégnek(?) vagy nem is tudom minek szánt valami összekutyulta a gondolataimat.
Nem szerettem Jorgot, de az utolsó fejezet után mégis nyúlnék a folytatáshoz, mert láttam benne valami többet, talán azért, mert a végén már az idősebb karakter köszönt vissza a lapokról, és érdekel, lett e közös útjuk Katherine hercegnővel, aki rövidre szabott szereplései ellenére is szimpatikus. Hiába, romantikus énemet nem tudom elnyomni, pedig ebben a könyvben aztán minden van, csak romantika nem.

"Figyelt, akárcsak a többiek, de ő volt az, aki erőt adott nekem, hogy végezzek Price testvérrel, ő volt, aki a horgos tövisek közül suttogott, aki megmérgezte minden cselekedetemet, aki rejtett célok felé terelgetett. Vajon most is ő csalt ide, a zsinórokat rángatva?"

Az alapvilágról eleinte egyszerű véleményem volt, azt hittem a középkorban játszódik az egész, pedig igazából a nagyon távoli jövőben, amikor a jelen fejlett világa egy katasztrófa után elpusztul, néhány lepusztult betonépületet és utat (meg egy-két nagy erejű fegyvert) maga után hagyva. Amikor a tudomány jóformán már csak emlék marad, a tudás csak a régi könyvekben fellelhető. A világ visszaröppen a csörömpölő páncélok korába, ahol a kard a legfőbb fegyver, a királyok az uralkodók, s a várakon túl, minden bővelkedik a primitív erőszakban.

Összesítés: érdekes világfelépítés, azt meg kell hagyni, Lawrence jól ötvözte a posztapokaliptikus világot a középkorral, mágiával. Az olvasással gyorsan haladtam, tetszett, hogy a fejezetek rövidek voltak, de a cselekményvezetés nem fogott meg.
Fiatal főszereplője kegyetlen, akit lehet nem szeretni. Tettei szörnyűek, mégis ott van benne a lehetőség, hogy később, az évek előrehaladtával megfontoltabb, talán még kedvelhetőbb karakter is lehet (hmm... *nagyon eltöpreng*). Lehet idővel és az utolsó két könyv ismeretével én is értékelni fogom ezt a sorozatot, de jelenleg, ezután a rész után nem lettem rajongó.
    
5/10

"Felnőttem, de bármiféle szörny lakozik is bennem, az mindig az enyém volt, az én választásom, az én felelősségem, ha úgy tetszik, az én bűnöm. Ez vagyok, és ha valaki netán mentegetőzést várna tőlem, álljon elibém."