Látványos világban élünk, ahol még a régi filmeket is feltuningolják 3D-vel. Hogy ezeknek mi haszna, vagy kinek hogy tetszik, magánügy. Vannak olyan filmek, amik a készítők elmondása szerint a látványra támaszkodnak, és sokkal jobban festenek így, de ezzel én nem értek egyet. Mert vannak olyan alkotások, amik tökéletesen megállják a helyüket kiugró részletek nélkül is. De vannak olyanok, amiknek kötelező ez a plusz bőr, mert így lesznek igazán élvezetesek a szemnek, ha már a történet az agynak nem.
Utóbbi kategóriából szeretnék kiemelni egy idén nyáron bemutatott filmet, amihez első 3D-s moziélményem fűződik, ez pedig a robotos-szörnyes Tűzgyűrű.



Új társat kap Mako Mori (Rinko Kikuchi) személyében, aki először fél a küldetéstől, de aztán erőt vesz magán, hogy társaival együtt legyőzze az uralkodni akaró ellenséget.