Könyvek - amiket vásároltam #2

     Könyvespolcom egyre szebben gyarapodik, olyan nagyszerű érzés a felsorakozott könyveimre nézni, hogy az csuda. Csak a pénztárcám nem csípi a szitut, ideje lenne kicsit vissza is fognom magam, de hát olyan sok könyv érdekel, meg nagyon szeretnék megszerezni néhány régebbi kiadást is.
Na de nem nyomom tovább a bevezető sódert, lessétek meg az új beszerzéseimet - amiből pár már egy ideje megvan, de gondoltam nincs értelme három könyvért új bejegyzést írni, ezért megvártam, amíg több kincset sikerül bezsákolnom.

Ha időm engedi, szeretem megkukkolni a bloggertársaim könyves bejegyzéseit, és egyik ilyen alkalommal sikerült is kiszúrnom magamnak egy jó könyvet. Amiről most szó lesz, az Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje c. könyve. A tartalom tetszett, jólesett ez a számomra új, thrilleres műfaj.
A hozott képemmel nem vagyok megelégedve, de most ez van, mert egyik kolléganőm kölcsönkérte tőlem a könyvet, úgyhogy most rágom picit a körmeimet, hogy milyen állapotban is kapom vissza. Ilyen vagyok, szeretem megbecsülni azt amim van, és azt is, ha más is megbecsüli ami az enyém. :)
A borítókép nekem nagyon tetszik, szerintem sokkal jobb mint az eredeti. Minden lényeges dolog rajta van: a vörös ruha, és a megaláztatás is bőven lerí.

Még el sem kezdtem A.O. Esther Összetört glóriák angyalos sorozatának első részét, az Elveszett lelkeket, de én máris megrendeltem a folytatást, ami Hívogat a fény címre hallgat. A történetről már olvashattátok a véleményemet, így arról most nem ejtek szót. De a külseje gyerekek, hát az pöpec! Az egyik legszebb és legigényesebb külalakkal rendelkezik, amit eddig valaha láttam. A kép, amelyen Diril csitítgat minket a csendes olvasásra, nagyon jól néz ki! Plusz pont azért, mert a könyvet felnyitva továbbra is a fekete szín dominál, ami nagyon jól mutat. És a beépített könyvjelzővel, még mindig le tud venni a lábamról a Decens.

Lassan, de biztosan azért begyűjtöm végre Moning Tündérkrónikák sorozatát. A második kedvenc könyvem, a Rossz hold kelt fel most is szemez velem. *Nyugi szívem, ha meglesznek a "tesóid", újraolvaslak*. Nagyon szeretném már, elhihetitek. :)
Nos a könyv nem olyan vaskos, mint az Új nap virrad. Túlélem. A tartalom akkor is szuper. Árban pedig kedvező volt, nagyon is.
A gerinc nem tetszik. Tudom, hogy az első kettőnek is ilyen, de nagyon elüt az ötödik kötettől. Nem szép, hogy egyik ilyen, másik meg olyan, mert nem mutatnak jól a polcon. De ez legyen a legkisebb bajom, mert a lényeg, hogy itt van a kezemben. :) A borító tetszik, de az utolsó kötetét természetesen nem tudja überelni. Ami külön jópofa, és hasznos, azok  könyv utolsó oldalain található receptek, melyek Mac kedvenc ír kajáit tartalmazza. Kipróbálok majd párat, csak a tündérhús hiányzik. Segáz... majd pótolom pipicicivel. ;)

Régen rátaláltam egy olyan blogra, amelynek írója saját történetet írt. Wee-ről van szó, akit szerintem már elég sokan ismertek a blogvilágból. És most már hivatalosan is íróvá vált, nagy gratu neki! :)
Szóval régen, amikor az oldalára tévedtem, most már bánom, de nem néztem szét jobban. Mert akkor talán én is előolvashattam volna a könyvét, a Pokoli szolgálatot. Üsse kő, mert most már eredeti könyvben van meg, aminek nagyon örülök. :) Most ezt olvasom, de még csak az elején járok, de már vannak kedvenc idézeteim dögivel. A tartalomról még nem tudok bővebben nyilatkozni, de ami késik, az nem múlik. Már csak azért sem, mert a kedves írónőnek ígértem, hogy a könyve alapján készítek egy videót. Úgyhogy aki szeretne nekem segíteni ebben, az jelezze kommentben. Ahogy  anno a Tündérkrónikáknál, most is szükségem lenne zenére, filmekre, amikből táplálkozhatok. Nagyon szépen megköszönném! :)
Magáról a könyvről - hát, nem tetszik. Sem a kép, sem a cím betűtípusa. A színe meg nagyon elüt. A sötét színek, azzal a harsány pirossal, nekem nem jönnek be. Tudom, illeszkedik a történethez, de akkor sem.
Nemrég láttam valahol egy régi borítókép tervet. Megmutatnám, de sajnos nem tudom. :/ Ám az jobban tetszett. Bocsi, Wee. :$
A borító fedőlapja pedig kiábrándítóan vékony. Kicsit igazán lehetett volna vastagabb is, mert így nagyon sérülékeny szegény.
Uh, mennem kell, viszket a tenyerem, szeretném tovább olvasni. :)

... de előtte még megmutatom a tavaly óta várt dupla folytatásomat, Laci bácsitól. :)

Könyvesboltomban az eladónő nagyon nem ajánlotta a Báthory Orsi könyveket, de elkésett, mert az első két részt már régen olvastam, és nekem tetszett. Így nem volt kérdéses, hogy a folytatásra is fáj a fogam. Eddig csak az első lapba olvastam bele, többet nem merek, mert először a kijelölt könyveimet szeretném befejezni.
A könyvek az elődökhöz képest kissé karcsúak. De ha azt vesszük, hogy egy történetről van szó, csak két részre bontva, két könyvben, akkor hallgatok.
A borítókkal megvagyok elégedve. Az első, a medvés színei nagyon szépek, passzolnak, de nekem a második részé kicsivel jobban tetszik. Sőt nagyon tetszene, ha az a Debby leány nem nézni ki úgy rajta, mint akit jól megtéptek. Ámde a pasi, aki gondolom Zsiráf akarna lenni - remélem - nagyon bejövős. Kiköpött Zachary Quinto, nem?