Wrath of the Titans - Titánok haragja

 

     Ki ne ismerné a görög mitológiát. Megkapó az a sok mítosz az istenekről, gyermekeikről, velük vagy ellenük harcoló harcosokról.
A harcos hercegnő Xena és az anno egy időben futó Hercules sorozatok, a mai napig emlékezetesek. És amíg a bőrszerkós lady története lassan nyugdíjba vonul, addig a félisten meghódítja a mozivásznat. De vajon tényleg olyan hódító? Mindenesetre Kevin Sorbo helyett, most az Avatar és a Terminátor 4 sztárja,  Sam Worthington aprítja az ellent a Titánok haragjában

     A Kraken gyors legyőzése után, Herk...khm (itt most) Perszeusz (Sam Worthington), nyugodtan éli életét egy kis halászfaluban fiával, Héliosszal.

Egy nap a főisten Zeusz (Liam Neeson), felkeresi fiát. Segítséget kér tőle, mert az emberek nem imádkoznak. És ha nincs ima, nekik sem lesz erejük. Elveszítik isteni énjüket, halandóvá válnak. Ami biztos katasztrófához vezet. Ugyanis ha ők, az istenek nem lesznek, akkor az ő atyjuk, a titán Kronosz kiszabadul az őrizetből, és mindent elpusztít.
Perszeusz nemet mond, de este rémálom gyötri. Azt a katasztrófát látja, amiről apja beszélt. Ennek hatására rájön, hogy muszáj segítenie, hogy ezzel is megvédje fiát, akit nem akar harcolni látni.

X-MEN : Az elsők

 

     Az USA-ból csak úgy áradnak a képregényfilmek. Legnépszerűbb adaptációinak egyike a mutáns emberekről szóló X-Men. A képregények mellett tv-sorozatban, rajzfilmben és persze sok-sok mozifilmben is láthatjuk a különleges génállományúakat.
2000-2006 között láthattunk egy nagyszabású trilógiát, Hugh Jackman Farkasával a főszerepben. 2009-ben pedig kaptunk egy előzményfilmet kedvenc pengésünkről, de az előzménymozik ezzel nem zárultak le. 2011-ben piacra került az "első osztály" kétórás története, X-Men - Az elsők címmel.

The Hunger Games - Az éhezők viadala

     Ha egy jó könyvet a kezünkbe veszünk, egy idő múlva megelevenednek előttünk a szereplők, helyszínek, cselekmények. A fantázia határtalan, olvasás közben kedvenc történeteinket láthatjuk lelki szemeinkkel, mint egy teljes mozifilmet. A filmgyártók kapnak is az alkalmon, és az újévezred sikerregényeit - főként az ifjúsági könyveket - évről-évre adaptálják filmvászonra.
Itt van például J. K. Rowling: Harry Pottere, Stephanie Meyer: Alkonyat szériája, s a legújabb őrület, Suzanne Collins: Az éhezők viadala. Mindegyik érdekes, mert nemcsak sima, hétköznapi történetekkel bombáznak minket, hanem kisebb-nagyobb mértékben misztikummal is. Viszont az első két felsorolt adaptációval ellentétben, a nemrég bemutatott The Hunger Games inkább egy nagyon is lehetséges jövőképet mutat be, mint egy varázslatos történetet.

Két nővér vs. Hívatlan vendég

     A minél jobban kifogyó filmes ötletek végett, a készítők egyre inkább nyúlnak régi anyagokhoz, amelyeket új köntösbe bújtatva adnak ki.
A horror/thriller műfaját a japánok adják a leghatásosabban, amit az amerikaiak előszeretettel másolnak.
Kör, Átok, A szem stb, megannyi ijesztő alkotás, amik remake-ek, s mind japán felmenőktől származnak.
Ji-woon Kim, Charles és Thomas Guard - olyan rendezők, akikben van egy közös. Méghozzá a filmjük története.

Tükröm, tükröm

      A mesék világa mindig is elbűvöli az embert, hiszen egy olyan korra emlékezteti, amiben felelősség nélkül élhetett, magát hercegnőnek, vagy bátor lovagnak képzelve. A gyerekfilmek nemcsak a kisebbeket ültetik a képernyő elé, hanem a felnőtteket is, amik legtöbbje kellemesen kikapcsolódást nyújt.
Manapság a kedves kis rajzolt történeteket felváltják az élőszereplős változatok, amiket egy jól összeválogatott színészgárdával, valamint némi történetújítást tartalmazó forgatókönyvvel, egész fogyaszthatóvá lehet tenni.
2012-ben mozivászonra is léptek a Hófehérkék, elsőként Lily Collins, a Tükröm, tükröm-el (Mirror mirror)

Stranded - Padlón

 

     Amerika, Európa - a nagy filmek otthona...gondolhatnánk, ami nagyrészt így is van, de nem szabad megfeledkeznünk az ausztrál kontinensről sem. Ausztráliának sok remek színészt és színésznőt köszönhetünk, mint például Nicole Kidman-t, Russel Crowe-t, vagy Emily Browning-ot. E személyek mindegyike már Amerikában hódítja a közönséget, kisebb-nagyobb sikerrel. Utóbbitól nemrég tekintettem meg egy rövidke drámát, Stranded (2006) címmel.

The Artist - A némafilmes

     A XXI. század filmes kínálata nagyban a látványra hajlik, amit a kedves készítők gyakran megdobnak még némi szemcsömört okozó 3D-vel is. A nézők érzékeire való hatás filmről-filmre nő, ám sokszor nem elég csak a szemet és a fület kielégíteni, a szívnek, léleknek is szüksége van a minőségi élményre.
Chaplin, Stan és Pan, csak néhány név a némafilmgyártás csillagai közül, akik hang és fantasztikus képi-világ nélkül tudtak olyan élményt nyújtani, amik üdítőleg hatottak a közönségre.
A francia filmesek az új évezredben leporolták ezeket a kópiákat, és 2011-ben a mozipiacra dobtak egy olyan alkotást, ami teljesen megegyezik ezekkel a szép régi jegyekkel. Megannyi Golden Globe és Oscar jelölések, megérdemelt díjak kísérik ezt a filmet, A némafilmes-t.