Az októberi mini-könyvklub regénye Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 disztópiája, amire nagy kedvvel szavaztam, még nagyobb hévvel bele is kezdtem, és untat. Remélem lesz benne izgalom a későbbiekben, mert ott a remény, csak nehezen szánom rá magam a folytatására. Ezért bejelöltem még egy könyvet olvasásra, amiből még egy betűt sem láttam. Gondoltam, ha megunom a metrót, majd belelapozok Cassandra Clare-től A hercegbe. Aztán rákattintottam Anna blogjára, és váltottunk pár szót a New Adult műfajról, amiért odáig vagyok, de egy idő után ezek a történetek is ismétlődnek, és unalmassá válnak. Jólesne egy kis vérfrissítés a témában. Erre Anna bedobta Tarryn Fisher könyvét, amiről halvány emlékeim voltak, hogy egyszer kedvet kaptam hozzá Anikho véleményét olvasva, de ahogy az lenni szokott, szép lassan lecsengett az érdeklődésem. Egészen mostanáig.
Belekezdtem... és olvastam, csak olvastam... pár perccel ezelőtt fejeztem be.
Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…
