Tillie Cole: Raze - Letarol

     Tillie Cole nem ismeretlen a számomra, pár évvel ezelőtt az Ezer csók című kötete kapcsán már felfigyeltem rá. A könyvet ugyan nem olvastam, pedig egyik barátnőm gyakran emlegette a regényt és a molyok többsége is csak áradozott róla, engem valahogy visszatartott az a mellékes infó, hogy sok zsepire van szüksége az olvasónak, mert olyan szívszaggatóan érzelemgazdag. Ám én inkább az írónő dark romance sorozatának nyitórésze, a Raze - Letarol felé hajlottam, mert inkább egy sötét és pikáns sztorival szerettem volna tölteni a szabadidőmet. Amit a Könyvmolyképzőnek köszönhetően pár nappal ezelőtt meg is tettem.

Kiadó: Könyvmolyképző  

Kiadói sorozat: Rázós könyvek

Sorozat: Scarred Souls #1

Műfaj: dark romance, romantikus, erotikus

Oldalszám: 344

Eredeti cím: Raze

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés: 2023 (eredeti megjelenés: 2014)

Fordító: Sándor Alexandra Valéria 

ISBN: 9789635974597

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

     Egy ​férfi, akit megfosztottak a szabadságától, az erkölcseitől… az életétől.

Fogságban idomították arra, hogy öljön, csonkoljon és mészároljon. A 818-as fogolyból megállíthatatlan harcos lett a ringben. Csak az erőszakot ismeri. Miután éveket töltött el száműzetésben egy föld alatti pokolban, csak egy gondolat jár a fejében: a bosszú… a véres, lassú és erőszakos bosszú.

Egy nő, akit megfosztottak a szabadságától, az erkölcseitől… az életétől.

Kisa Volkova az egyetlen lánya Kirill Volkovnak, az Elhallgattatónak, aki a hírhedt New York-i orosz maffia, a Bratva három főnökének egyike. Védelem alatt éli az életét. De tulajdonképpen börtönben. És túl sok ellenség ólálkodik az ajtajuk előtt. Kisa arról álmodik, hogy kiszabadul.

A maffiafőnök apa kizárólagos hatalmat gyakorol az ő világukban. De a vőlegénye, Alik sem jobb: a Barlang ötszörös bajnoka, hidegvérű gyilkos, Kisa életének minden területét irányítja, amitől a lány halottnak érzi magát belül… Aztán egyik este megváltozik minden.

Kisa belebotlik egy tetovált, sebhelyes, mégis lenyűgözően jóképű hajléktalan férfiba az utcán. Valamiért mélyen felkavarja az illető: ismerős, de tiltott vágyakat ébreszt benne. A férfi teljesen menthetetlennek tűnik. Kisának gyorsan el kellene felejtenie… mindkettőjük érdekében.

Ám hetek múlva, meglepetésére ez a férfi lesz a Barlang beugró harcosa, és Kisa tudja, hogy óriási bajban van. A jövevény kérlelhetetlen az ellenfeleivel, Kisa pedig mániákusan odavan érte. Vágyik rá. Sóvárog az érintése után. Magának akarja ezt a titokzatos férfit… akit úgy hívnak, hogy Raze.

Tillie Cole

     A fülszöveg olyan mint egy inycsiklandozó bonbon, ami rögtön meggyőzött, hogy ez a sztori finom csemege, kell nekem az egész, egy kis kóstolóval nem érem be.

"Abban a ketrecben egyszerre vagyunk istenek és szörnyetegek." 

Cole regénye egy bosszútörténet. Mégpedig olyan, ami eszembe juttatta tiniéveim kedvenc mexikói szappanoperáit. Itt sem árul a szerző zsákbamacskát, igencsak hamar megosztja olvasójával hogy kit milyen árulás ért, ki milyen szenvedéseken ment keresztül. Ki a jó és ki a rossz, nincsenek határok közti árnyalatok. Oké, orosz maffiasztori, de itt még a bűnözők is érző szívű apukák, vagy épp ellenkezőleg, mocskos alakok akik a hatalomért bármit megtesznek. De természetesen ebből a sztoriból sem hiányozhat a romantikus szál, ami az égben köttetett és eltéphetetlen.

"Senki sem merne baszakodni a Bratvával a szent templomában. Az volt az egyetlen hely, ahol igazán szabadnak éreztem magam. Az egyetlen hely, ahol a gondolataimnak élhettem a múltammal, az emlékeimmel, amikért annyira rajongtam." 

"A börtönnek ezen az emeletén – amit az elı́téltek Gulagként emlegettek – csak mi, bajnokok voltunk, a legnagyobb becsben tartott élet-halál harcosok. A kicseszett gyilkosok, akik embereket öltek. A szörnyetegek, akiket arra neveltek, hogy semmi mást ne akarjanak, mint dühösnek lenni és vért ontani."

Főhősünket, Raze-t, még tinédzserként szakítja ki egy tragédia a megszokott világából, aminek következtében egy alvilági játszma kellős közepén találja magát, ahol a könyörtelenséget úgy szívja magába az ember, mint az éltető levegőt. A pokol legmélyebb bugyrában pedig olyan kegyetlen harcost faragnak belőle, akinek lételeme a gyilkolás, ám egy nap esélyt kap arra, hogy életét a börtöne falain túl folytassa, amivel él is. Ám emlékei időközben elvesztek, így csak egyvalami ad neki célt: hogy bosszút álljon azon, akinek nevét (is) évekkel ezelőtt a cellája falára véste.

"Neki is volt egy név a falán. Ezek a feliratok vezéreltek bennünket. Ezek jelentették a múltunkat, amikor a fejünkben már semmilyen emlék nem maradt. Értelmet adtak az életünknek."

"Alik Durov: a férfi, aki akkor határozta el, hogy a magáévá fog tenni, amikor még a Bratva gyerekeiként igyekeztünk boldogulni a maffiaélet durva megpróbáltatásai közepette. A srác, akire soha nem tekintettem úgy, mintha több lenne egy barátnál, amı́g rá nem vett, hogy másképp nézzek rá."

A következő fejezet főhősnőnket, a maffiafőnök lányát, Kisát mutatja be, az ő nehézségekkel és megadással teli életével együtt. Ezt a fülszöveg is szépen elmeséli, ahogy azt is megszellőzteti, hogy vőlegénye mellett milyen sanyarú sorsa van. De őszintén, kicsit nehéz volt lenyelni ezt a keserű gombócot, mert hiányzott nekem a nőből a tökösség. A megadás és elfogadás, az, ahogy tűrte a vele való bánást, felkavarta a gyomromat. Viszont ezzel együtt belém hozta a kisördögöt aki várta, hogy Alik meglakoljon az aljasságáért. Közben hősnőnk gyermekkori szerelmét siratta, akinek szeme egy darabkát az ő szemszínéből is birtokolt, és a családjaik emiatt is mantrázták nekik, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette. De a gonoszság közbeszólt, ezért mindenki csak szenvedett és próbálta túlélni a napokat, amig Kisa meg nem pillantotta egy utcai atrocitás után hőssé avatott megmentőjét, a heterokrómiás Raze-t.

"Raze zavarodott volt. Rideg. Érzéketlen… Én pedig őrülten és visszavonhatatlanul vonzódtam hozzá. A friss hóra emlékeztető illatához, a durva és bárdolatlan arcához, a kigyúrt testéhez… az izmaihoz, a tetoválásaihoz… ahogy morogva beszélt, de… A szeme miatt volt.

A szeme őrjı́tett meg."

Raze múltja csak neki homály, Kisa hamar olyan ismeretekre tett szert mint kezdetektől az olvasó, de ez engem nem zavart. Az sem, hogy hamar ki lehetett találni a cselekményt és szinte sehol sem okozott meglepetést. Cole tudatosan rakta le a történet köveit, amin én könnyedén végig is szambáztam. Nem mondom, hogy néha nem kerekedett el a szemem egy-egy kimondott és szégyellt igazság vagy cselekedet miatt, de a sztori mégis faék egyszerű volt. Ettől függetlenül olvastatta magát, szerettem kézbevenni mert érdekelt. Nem voltak benne üresjáratok, a szerelmi szál is alaposan át volt itatva érzelemmel és erotikával. Apropó, erotika... itt bizony meg voltam lőve, mert kétféleképp éreztem magam. Az egyik részem kajánul mosolyogva leste a szirupos szerelmeskedéseket. A másik meg majdnem lavórért pihegett, annyira felspannolta az agyát a leírtak. Ezért is vártam annyira a végén a nagy, barlangi összecsapást és a gonosz vesztét. Ó, ha már harcok. Itt is felemás érzésekkel küszködtem. Adva van egy harcokkal teli sztori, ami szerencsére nem csak érzelmi fronton igyekezett mozogni, hanem a tényleges összecsapásokén is, amikor csattant az ököl és kiserkenő vér színezte meg a küzdőtereket. De Cole ezt a részt már nem hozta olyan jól. Megvolt a felvezetés, elcsattantak a pofonok, viszont kicsit leírásszegényre sikerültek az alkalmak. Oké, Raze tényleg letarolta a küzdőpartnereit, volt, akivel tovább is küzdött, és egy lélekcibáló mérkőzés alatt is lerágtam a körmömet, de sokszor volt hiányérzetem. Főleg a végén.

"… te hozzám tartozol, Kisa. Mindig is hozzám tartoztál – válaszolta megenyhülve. Rámutatott a szememre, aztán a sajátjára. – A részem vagy, emlékszel? Isten nekem adott egy darabot belőled, ı́gy amikor megszülettünk, mindenki tudta, hogy összeillünk."

Összesítés: az első Tillie Cole olvasmányom nem muzsikált rosszul. Igaz túl nagy meglepetéseket nem okozott, a történetvezetés biztonsági játékot játszott, viszont mégis lekötött, nagyrészt élveztem az olvasást. Ahol meg nem, arról csakis a pszichopata ellen tehetett, akitől fejhangon sikított minden agysejtem. Oké, bevallom, a magyar fordítás sem volt mindig a legjobb, és az is kizökkentett picit. 

A szereplőkkel jól kijöttem, igaz a főhősnőtől sokszor fognom kellett a fejem. De Raze igazán izgalmas karakter volt, és miatta külön örültem, hogy a regény váltott szemszöggel dolgozott. Így nem csak azt nyertem, hogy részletgazdagon ismerhettem meg a vele történteket múltban és jelenben, hanem mert a saját részei miatt őt kedveltem a legjobban. És legfőképp miatta, ezt a regényt

AJÁNLOM

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak!

"Reszketett a kezem, alig álltam a lábamon, erőtlen volt a hangom, ám hiába tűnt ez a férfi olyan veszélyesnek a túlságosan megfeszült és mozdulatlan testével, mégis elpárolgott a félelmem." 

"A halálnak egyedi szaga van, egyedi ı́zzel. Azt szı́vtam magamba mindennap és minden éjjel, méghozzá olyan sokáig, hogy nehezemre esett belélegezni a szabad levegő tiszta frissességét."

"Alik mindig dühös volt, mindig tele volt gyűlölettel. Kivéve irántam.

Valami megváltozott rajta, amikor a közelemben volt. Soha nem nyugodott meg, de lágyság tükröződött a tekintetében, ha rám nézett."

"Kicsit lehúzta a zsebemet a tüskés bokszerem súlya. Emlékeztetett a feladatra, amit el kellett végeznem, és a harcokra, amiket még meg kellett nyernem." 

"– Raze. Az egyetlen név, amin valaha is szólı́tottak, Raze. Mert letarolok minden faszkalapot, aki az utamba kerül." 

"Azt mondják, hogy az idő begyógyı́tja a sebeket, de ez baromság. Az idő múlásával csak egyre jobban hiányzik, és az a fájdalom, ami évek óta kı́noz belülről, csak egyre rosszabb."

"Nem tudtam, hogy ha az ember azt hiszi, hogy elveszı́tette a lelki társát, aki aztán újra belép az életébe, a megkönnyebbülés már gyengekifejezés, mert nem lehet szavakkal leı́rni, amikor összeforr a szı́v." 

"Én azért öltem, mert muszáj volt. Nekem nem volt más választásom. Már halott voltam: nem több, mint egy szám, megfosztva az erkölcstől, a szabadságtól, az élettől. Egy állat voltam, akit arra idomı́tottak, hogy megbánás nélkül okozzon fájdalmat. Márpedig azt nem lehet megölni, akinek nincs lelke."

" Rab leszek a halálomig… ilyen egy Bratva-királynő élete."

"- Nyisd ki a szemed – suttogtam, mire ő megrázta a fejét, s a homlokátráncolva összpontosı́tott.

Értetlenül összevontam a szemöldökömet. Egy pillanatra eluralkodott rajtam a kétség, ám Raze-nek elállt a lélegzete, majd megszólalt:

– Azért csukom be a szememet, hogy érezzem, ahogy benned vagyok – jelentette ki, miközben a szı́vére tette a kezét. – Annyi rossz dolgot láttam már a szememmel. Ezt a szı́vemmel érzem."

"Meg kellett nyernem ezt a harcot. Vissza kellett kapnom az életemet, vagy örökké a sötétben élek tovább."