Lucian Bane: Mercy

     Molyon barangoltam, amikor megragadta a tekintetemet Lucian Bane Mercy sorozatának első részes borítója. Semmi extra, a sablonos fekete-vörös és árnyalatai színben pompázik, ami a legtöbb dark romance történetet jellemez. Plusz, ott a modell égővörös ajkakkal egy szép maszk mögé bújva, mégis tetszett. Nagyon. De amikor megkukkantottam az értékeléseket és megláttam, hogy Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatát emlegetik, felcsillant a szemem. Az Eredendő bűnösökhöz hasonlóval sem találkoztam még eddig, úgyhogy nem sokáig agyaltam, kíváncsiságommal nem bírva felkutattam a könyveket, vagyis a három részre bontott történetet a szadomazochista Sade-ről és angyaláról, Mercy-ről, majd abban a pillanatban belevetettem magam.

Kiadó: CreateSpace 

Sorozat: Mercy #1

Alcím: A Dark Erotica

Műfaj: dark romance, thriller

Oldalszám: 324

Kötés: puhatáblás 

Megjelenés : 2015

ISBN: 9781511514996

     A szadomazohista Sade igyekszik kordában tartani vágyait, és arra törekszik, hogy még legális keretek közt adjon, és kapja meg a fájdalomadagját.

Mercy csak arra vágyik, hogy apja nyomdokaiba lépjen - egy olyan férfiéba, aki mindent feláldozott, hogy megmentse őt a bántalmazásoktól és a szenvedésektől. 

Amikor Mercy egy boritékot talál a küszöbén ami Sade-hez vezetei, az eredmény a fájdalom és a kegyelem ütközése lesz. 

Sade számára Mercy kedvessége a szadizmus desszertje, ereje pedig a forró és könyörgő mazochizmus. Mindkettőt saját örömére akarja használni, amig rá nem jön, hogy Mercynek megvan a saját játéka. A játékhoz pedig olyasmire van szüksége, ami neki soha nem volt.

     Őszintén szólva tartok a férfiak által írt romancizált történetektől. Mert bennem van a félsz, hogy a testiségen kívül nem tudnak mást adni. Nem tudnak érzelmileg rám hatni. Vagy pont ellenkezőleg, annyira elviszi a sztorit a lelkizés, hogy az esetleges erotikus cimkét simán el lehet pöckölni a francba (khm... Sylvain Reynard: Pokoli erény ...khm). Na, most Lucian Bane bebizonyította, hogy kár beskatulyázni a férfi írókat, mert a Mercy trilógiával olyan érzelmi húrokat pendített meg bennem, amikhez olvasás előtt csak kósza reményeket fűztem.

Lássuk, mit is adott az első rész. 

"Néha mindenki szeret egy kis fájdalmat." 

Lucian Bane keményen kezdi. Nem finomkodik, igazi pasis könyvnek indul a történet. Főszereplője keménykezű, káromkodós, akiről hamar kiderül, hogy szadista - hát, ettől nem lett szimpatikusabb. De érdekelt hogy miért ilyen. Amolyan igazi sebzett rosszfiú, pont mint a többi hasonszőrű történet főhőse.

"- Apám azt szokta mondani - kezdte halkan - hogy néhány ember a túlélésre születik. Nem számít, mi az útjuk, bármennyi fájdalmat is okoznak nekik, élnek. Valahogy túlélik. Ez voltam én - mondta. - És szerintem te is az vagy."

Hölgyszereplőnk, Mercy is sokat látott karakter: elsőre szende lány, de egy harcos küzdő bújt meg benne, aki önvédelmet tanult, akinek hegek vannak a testén, és aki a halott apja miatt közel akar kerülni Sade-hez - akit a második fejezetben megment egy sikátori elagyabulás közben. Sablon karakterek, de az író érdekességekkel vértezte fel őket, kíváncsi természetem pedig világos válaszokat akart, hogy pontosan mi és miért történt a főszereplőkkel.

"Mi az ördögbe lépett bele most a kis Miss Mercy-vel?"

Érdekeltek a szereplők. A motivációjuk. A múltjuk. A titkaik. Érdekelt, hogy az írónak mi volt a terve velük. Mire akar kifutni ez a sztori? Hisz már a morzsákból kikövetkeztethető volt, hogy itt nem csak az erotikán lesz a hangsúly.

"Nézz a lelkembe. De lehet, hogy nem tetszik majd, amit látsz."

Játszott itt megkötözés, szerződés, de még távolról se gondoljatok egy ötven árnyalatos paródiára. Minden fejezet egy érdekes fordulatot tartogatott, ami csak ösztönzött és ösztönzött, hogy tovább olvassam. 

"- Csak feltételezhetem, hogy ezt akartad. Szeretem a kefélésben a fájdalmat, ha adok és kapok, de csak a beleegyező fajtát csípem. És ez... kicsim... nagyon közel állt a kolduláshoz. 

- Disznó vagy - suttogta. 

- Undorító disznó. "

Olvasáskor több emlékezetes jelenet játszódott le előttem, de egy nagyon beleégett az emlékezetembe. És itt hozzátenném, hogy a sztoriban néha még az ijesztő helyzetekből is mulatságos szituációt kreált az íróúr, amiért plusz pont jár neki. Az ominózus jelenetet meg is osztom. 

"- Nyugi, kicsim. 

Nyugi! - sziszegte a lány. - Ki fogom rúgni a kibaszott fogaidat, amikor ismét szabad leszek."

Ugye tudjuk, hogy Mercy valamiért Sade közelébe akar férkőzni. Amikor a lány egy dolog után felmegy a lakására, a férfi bedrogozza, egy dönthető székféléhez kötözi, mert arra gyanakszik, hogy talán nyomozóval van dolga. Egy kérdezz-felelek közben Sade a nem megfelelő válaszok hallatán egyesével levágja a lány ruháit, hogy az sebezhetőnek érezze magát, majd amikor tárgyalásra kerül a sor és elvágja a Mercy lábait tartó köteleket,  az fojtófogással elkapja Sade fejét, aki védekezésképp belenyomja az ujjait a lány vaginájába, hogy szabadulhasson. Majd jött a szerződés, amiben Mercy kiköti, hogy egy évig randizni akar Sade-del, szexmentesen. Ez a jelenet annyira abszurd volt, könnyesre is nevettem magam rajta.

"Te csak egy kibaszott délibáb vagy a pokolba vezető utamon."

Ettől kezdve a meglepetések csak úgy záporoztak, kezdve a terápiával ami Sade normális szexualitásáért alkotott meg Mercy, és ami a könyv alapját adta meg, amit megszínesít sötét tónusaival a borzalmas múlt, és az újdonságként ható érzelmesebb pillanatok. 

"Miért én? Miért engem választottál? Az elcseszettet? Aki egymillió darabra tört szét?" 

Ha már borzalmak, meg kell jegyezzem, főszereplőink múltjában vannak ám fekete foltok dögivel. Amikor egy-egy ilyen pillanatot megosztottak egymással a szereplők, kirázott a hideg. Megesett, hogy majdnem felzokogtam. Kell ám ide az erős gyomor. 

"... vele minden más volt."

"Ami egy aranyos, de szexi kis macska-egér játékként kezdődött, az kibaszottul rosszul alakult."

"Nézz rám, Mercy. Túlélők vagyunk."

 

Összesítés: érdekes sztori, ami megszokott dark romance elemekkel dolgozik, mint a sérült pasi akit "meg kell javítani" és a jóravaló lány, aki maga a földre szállt, "ártatlan" angyal. De mégis furcsa történet ez, fura karakterekkel, történetelemekkel, sötét múlttal, nem megszokottnak mondható baráti kapcsolattal, amit érthető módon Sade szemszögéből eleinte a kíváncsiság táplált, de Mercy motivációja már sokkal komplikáltabb volt. 

A könyv szókimondó, néha vulgáris, de jól is áll ehhez a történethez. 

A romantikus szál szépen bimbózó, az erotikus részek viszont nagyon forróak, hozzák a színvonalat. 

Olvasás közben sok kérdés motoszkált bennem, amit az utolsó oldal sem akart megválaszolni, sokkal inkább adott egy brutális függővéget, ami után nem volt kérdés, hogy azonnal a kezembe akarom venni a folytatást. 

9/10