Áh, kész vagyok, micsoda folytatás ez! Az első rész sem engedett túl sokat aludni, de a második részből muszáj volt minimum száz oldalt elolvasnom egyhuzamban, mert olyan brutálisan kezdett.
Sorozat: Mercy #2
Alcím: A Darker Continuation
Műfaj: dark romance, thriller
Oldalszám: 296
Kötés: puhatáblás
Megjelenés: 2015
ISBN: 9781514165775
Sade és Mercy útja sötét fordulatot vesz a Nincs kegyelem, A sötétebb folytatásban.
Néhány rémálom csak percekig tart. Néha ezek a percek egy életen át tarthatnak.
A sötét vágyak és az önutálat könyörtelen táncba forrnak, ami elől Sade nem tud elmenekülni. Egy borzalmas éjszaka túlélése olyan párkányra vezeti, ahol még soha nem járt, ahol a rettegés keveredik szadizmusával és a mazochizmusával, ami egy teljesen új szörnyeteghez vezeti a Nincs kegyelemben.
Ebben a részben főhőseinket, plusz Sade jobbkezét, Bo-t foglyul ejtette egy sorozatgyilkos, akinek leginkább Sade-re fájt a foga, de ez nem tartotta vissza attól, hogy Mercy-t és Bo-t is megkínozza. Az olvasottaktól a hideg futkosott a hátamon. Csak sodródtam az eseményekkel, nem tudtam mire számítsak a következő fejezetben.
"Aztán Sade mennydörgő üvöltése csatlakozott, amíg a szoba megtelt a fülsiketítő keverékkel - megaláztatással, kínokkal, félelemmel, fájdalommal."
Az eddigi dark romance kedvenceim a
Sötét páros és a
Csinos játékbabák sorozatok, de azok kutyafütty ehhez a könyvhöz képest. Azokban legalább megvolt a történet a fejemben, és tudtam, hogy végül aránylag minden jóra fordul, de itt már semmiben sem voltam biztos, totális volt a tanácstalanság, amit
Bane tetézett egy szappanoperákba illő csavarral, de még ez is jól állt a történetnek.
"Szeret téged. Ő választott téged. Ne sértegesd ezt az ajándékot ezzel a méltatlan baromsággal."
"... ő a sziklád. A horgonyod a viharban."
Ebben a részben az író több teret adott a mellékszereplőknek, például Bo-nak, aki szimpatikus figura, és megismertetett egy új karaktert, az eleinte merevnek tűnő Liberty-t, aki több szempontból is összekovácsolta a már megismert szereplőket.
"Emlékezned kell, hogy mennyit jelentesz nekem."
Volt itt akció, meg mindenféle pulzusemelő részlet a köbön, néhol még szórakoztató is, de mégis a fő vonal továbbra is Mercy-re és Sade-re koncentrál, akiknek eddig sem volt idilli a kapcsolatuk, de most aztán jól meg lett kavarva. Sajnáltam is főhősünket, viszont Mercy emiatt sokkal érdekesebb szereplővé nőtte ki magát. Az első részben inkább egy zavart lánynak tűnt, aki görcsösen tartozni akart valahová, amit itt vissza is olvastam tőle, és ez tetszett. Tetszett ez a karakterépítés, még ha bevallom, olykor felborzolta is az idegeimet. De, így sokkal reálisabb, hihetőbb képet kaptam az őket összekötő érzelmekről.
"- Félsz? - kérdezte.
-Te? - A kérdés gondolkodás nélkül jött.
- Talán.
Megfogta a szék karfáját. - Mitől?
- Tőled."
"Csak egy sérült ember volt, akinek szüksége volt egy kis reményre. És ezt megadta neki."
"Utálom magam, utálom ezt a kibaszott testet! Rohadtul meg akarok halni és Mercy - zihálta. - Mercy megtanított élni (...)
Nem tudom, hogyan éljek nélküle!"
"Összetört vagy egész... az enyém vagy. Te... mind az enyém vagy."
Összesítés: általában a második részek csak lapos átvezetők az első és a harmadik rész közt, de ez ennél a folytatásnál egy percig sem volt igaz. Már az első mondatok beszippantottak, és olyan adrenalinlöketet adott, hogy még akkor sem akartam félretenni, amikor a napi feladataim munkára hívtak. Sade és Mercy nehézségekkel teli története egy újabb mederbe került, ami még több drámát és feszült helyzetet teremtett, de Bane az erotikával még így sem spórolt. A forró pillanatok még igy is megkövetelték a figyelmet, így minden pillanatban rátapadtam a sorokra.
Az eleinte horroros-thrilleres borzalom lassan nyugisabbnak tűnő vizekre evezett, de mindez csak látszat volt, az író egy pillanatig sem hagyta nyugton szereplőit. Néha tomboltak, sírtak, elkeseredtek, máskor reményteliek voltak vagy lemondóak, beletörődőek, olykor pedig vicces szituációkba csöppentek. Kész érzelmi hullámvasút volt ez a könyv, de nemcsak a szereplőknek, hanem nekem is, amit a vége ismét megbonyolított.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése