Októberi olvasónapló #2

      Ahhoz képest, hogy azt mondtam most már több időm van olvasni és így gyakrabban fogok posztolni, hát, nem így lett. Olvasás szempontjából nincs is gond, viszont a blogot eléggé elhanyagoltam és ezért csakis Lucian Bane író a felelős, ugyanis nemrég rátaláltam a Mercy sorozatára, ami egész egyszerűen beszippantott. Sajnos magyarul még nem látott napvilágot ez az erős dark romance történet, angolul olvastam, ami hát nem épp az erősségem, úgyhogy kicsit lassabban haladtam vele, de megérte! *.*

Ez a hónap számomra a Mercy sorozat körül forgott, plusz most kezdek bele a legújabb Leda D'Rasi könyvbe, úgyhogy arra gondoltam nem húzom tovább az időt, megosztom az októberi olvasónaplómat.

 

     A Mercy hasonló alappal rendelkezik mint a többi new adult, dark romance és erotikus történet, vagyis főszerepbe helyez egy nehéz gyermekkort átélt sérült férfit akit meg kell "javítani" és egy jóravaló lányt, aki szerelmével majd elhozza a megváltást. Viszont karakterei nagyon jól ki vannak dolgozva, a történet minden eleme egy arculcsapás, sokszor sokkot kaptam a cselekményvezetéstől, és kedvem lett volna elbőgni magam főhőseink gyerekkorától.

Néha akadtak mulatságos helyzetkomikumok amik oldottak a feszült történeten, a műfaj védjegyének számító erotikus részek pedig nagyon jól megvoltak írva. 

Nagyon tetszett az első rész, a függővég miatt pedig azonnal folytattam.

     A No Mercy-t alig bírtam letenni, kapott egy kis pszicho-thriller, horror feelinget, ami éjszakába nyúló olvasást eredményezett. Addig nem is akartam aludni, amíg nem láttam, hogy a szereplők biztonságba kerültek.

A történet ebben a részben kapott egy kis szappanopera beütést, amin elmosolyogtam magam, de azt mondom, még így is könnyen csúszott a sztori, mert végülis jobban megbonyolította a történetet, érzelmi részen még komplikáltabbá tette Mercy és Sade kapcsolatát.

     A Beg for Mercy, vagyis a harmadik rész nem vesztett a varázsából, az első kettőhöz hasonlóan élveztem. A cselekményvezetés olykor itt is sokkolt, elég sok dolog miatt kellett egy percre megállnom, hogy feldolgozzam a borzalmakat, és gondolatban megöleljem a sokat szenvedett kisfiú Sade-et. De ez a rész győzött meg arról is, hogy a küzdő, kitartó, hűséges Mercy-t is nyugodtan besorolhatom a kedvenc szereplőim közé.

Bane a zárórésznél sem kímélte a gyomromat, de a szívemet se, az utolsó oldalnál olyan jólesően megfacsarta, hogy az örömtől kibuggyant a könnyem. Fenomenális véget írt.

     Leda D'Rasi új vizekre evezett, ezúttal egy horroros beütésű, thriller-krimi egyveleget rakott le az asztalra, amit tavasszal sikerült előolvasnom. Amúgy a Rítus című regény ihlette EZT a mémet.

Kirázott a hideg ettől a történettől, amiben rituális gyilkosságok, egy túlélő áldozatjelölt és egy nyomozó áll a középpontban, akik felakarják számolni a vérrel, hússal és csonttal táplálkozó istenségeknek áldozó szektát. Egy kicsit bosszútörténet, egy kicsit krimi, egy kicsit felforgatja az ember gyomrát, amiben jó és kidolgozott karakterek, valamint meglepő csavarok biztosítják az olvasót arról, hogy nem fog unatkozni. Én az első verzión sem unatkoztam, kíváncsi vagyok, a (bővített) kész regény milyen élményt nyújt majd.