Nemrég elhatároztam, hogy sorban elolvasom azokat a polclakóimat, amik eddig csak díszként funkcionáltak. Erről született egy új rovat a blogon, Polctörlés címen, aminek első kupacát már láthattátok. Elég hamar sikerült elolvasnom a kijelölt könyveket, kb három hónap alatt (ez nálam felér egy gepárd gyorsaságával), most pedig eljutottam oda, hogy végre nyilatkozzak a regényekről.
Elsőként jöjjön az impozáns méretű Kulcs, az Engelsfors-trilógia zárókötete.
Sorozat: Engelsfors #3
Műfaj: young adult, misztikus
Oldalszám: 862
Eredeti cím: Nyckeln
Kötés: keménytáblás
Fordító: Péteri Vanda
Megjelenés: 2014 (eredeti megjelenés: 2013)
ISBN: 9786155331336
A Kör boszorkányaira egyre több megpróbáltatás vár. Van-e értelme, hogy megfogyatkozva tovább küzdjenek a világ megmentéséért? Maradt-e még esélyük a démonokkal szemben? Találnak-e új segítőket elvesztett barátaik helyett? Erőt ad-e vagy csak gyöngíti őket a szerelem?
Vanessa, Anna-Karin, Linnéa és Minoo mind nehezebben cipelik a Kiválasztottak emberfeletti terheit. E világi és túlvilági ellenségeik állandó, halálos veszéllyel fenyegető jelenléte sokszor eltörpül a közöttük elmélyülő ellentétek, az önmagukkal megvívandó harcok félelmetes árnyaihoz képest. Akadnak olyanok is, akik szerint másnak kell az engelsforsi diáklányok helyébe lépnie, hogy teljesítse a lehetetlennek tűnő küldetést. Mert valakinek be kell zárnia a démonok világába vezető átjáró kapuját, hogy megakadályozza az apokalipszis eljövetelét.
Mats Strandberg és Sara B. Elfgren letehetetlenül izgalmas trilógiájának befejező részében, a Kulcsban, életük legsötétebb helyeire jutnak el a fiatal hősök – valódi pokoljárás-történet az övék. Csupa szürke és fekete. Vajon mi az ára, hogy pont kerüljön a hátborzongató történet végére?
"Egy természetes boszorkánynak nincs választása - folytatja Matilda. - Olyan erőket hordoz magában, melyek egyszer csak életre kapnak, előbb vagy utóbb. Egy iskolázott boszorkány számára a mágia önként választott út, egy természetes boszorkány számára maga a végzet."Egyvalamit nagyon szeretek, ha erről a sorozatról van szó: a csodaszép és igényes borítókat. És az, hogy mind a három rész ráadásul keményborítós, csak cseresznye a tejszínhabon.
Az első rész újdonság volt, egy kis különlegesség, a folytatásban viszont már jól ismert volt a formula, de több unalmasabb rész is helyt kapott a történetben, ami nem nyűgözött le. Viszont a harmadik részre annyira hozzászoktam a karakterekhez, a borongós svéd közeghez, hogy már egészen otthonosan éreztem magam olvasás közben, és az esetleges üresjáratok már fel sem tűntek. Vagy nem is volt bennük olyan? Talán. Erre már nem is emlékszem, sokkal inkább a meglepő fordulatokra, a gyomorszorító izgalomra az erdőben és a barlangokban töltött időkben, a szereplők sorsának alakulására (Linnéa és Vanessa kapcsolata, Minoo... úgy az egész csaj, Anna-Karin csodálatos jellemfejlődése), és az öröm, amikor feltűntek a korábban meghalt karakterek.
"Bevallottam, mit érzek V iránt. Kimondtam a szavakat, hangosan ejtettem ki mindegyiket, ő pedig nem rohant el előlem, én meg nem haltam bele."Általában félek az ilyen hosszú könyvektől, de ezt a nyolcszázvalahány oldalt észre se vettem, úgy beszippantott a történet. Boszorkányos fantasy ez, de mégsem éreztem olyan elrugaszkodottnak a valóságtól. Volt itt családi dráma dögivel, amikkel szereplőinknek ugyanúgy meg kellett küzdenie mint a világot fenyegető gonosszal, de kitartottak, mert a sok veszteség és küzdelem összekovácsolta őket, végül pedig igaz barátokká váltak, akik bármikor számíthattak a másikra. Ha akarták, ha nem.
"Ujjával csettintgetni kezd Minoo szeme előtt.Végezetül minden puzzle a helyére került, egy érdekes szálat viszont lógva hagyott a szerzőpáros, ami okot adhatna egy lehetséges folytatásra, de remélem, ezzel a lehetőséggel nem fognak élni, mert ez a trilógia úgy jó, ahogy van.
- Minoo!Halló!
Semmi válasz. Akkor megragadja Minoo vállát, és elkezdi rázni.
- Halló!
- Óvatosan! - szól rá Anna-Karin.
Linnéa arcon csapja Minoot. Nem nagyon erősen, de azért meglehetős eréllyel. Minoo szeméből könnyek törnek elő, mikor Linnéára pillant.
- Ne haragudj - mondja neki Linnéa. - Vagy ez, vagy egy vödör víz."
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése