Pár évvel ezelőtt olvastam Tarryn Fisher Kihasznált alkalom című könyvét. Nem volt egy megszokott romantikus, még azt sem tudom igazán, hogy rábiggyeszthetem ezt a címkét, mindenesetre a történet eléggé lekötötte a figyelmemet, az unszimpatikus szereplők emlékezetessé váltak, az írónő stílusa pedig nagyon bejött. Kicsit Fisher rajongójává váltam, és eldöntöttem, elolvasok tőle minden egyes olyan történetet, amit magyarul kiadnak. Igaz, picit le vagyok maradva, mert azóta megjelent a Zűrös vörös és a Colleen Hoover-el közös Soha, de soha, viszont a F*ck Love-nak nem tudtam ellenállni.
Először Molyon pillantottam meg a FL-t, de Ngie, az Inside my head csatorna vloggerínájának véleménye győzött meg igazán arról, hogy ez egy érdekes könyv, érdemes lenne elolvasni.
A cím is jó, a borító pedig gyönyörű, volt a tarsolyomban egy meghatározó pozitív vélemény, és Fisher stílusát is szeretem, így hát amikor láttam, hogy magyarul is megjelenik a kötet, gondolkodás nélkül megrendeltem.
Kiadói sorozat: Rubin Pöttyös
Műfaj: new adult
Oldalszám: 328
Eredeti cím: F*ck Love
Kötés: puhatáblás
Fordító: Frei-Kovács Judit
Megjelenés: 2018 (eredeti megjelenés: 2015)
ISBN: 9789634572343
Helena Conway szerelmes lesz.
Akaratlanul.
Észrevétlenül.
De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…
Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.
Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről.
"Csapdába estem egy álomban. És az álom meghódítja az egész életemet."Legutóbbi álmom a vámpírakadémiás Rose-ról és Dmitrijről szólt, akik egy kihalt épületben bújtak el, miután a férfi megsérült. Nemsokára jött egy zombi, amit Rose elakart intézni. Kapott is párat, de az utolsónak szánt döfés után nem nyuvadt ki az ellenség, ugyanis kiderült, a rohadt cafatok alatt egy terminátor rejtőzik, amit így sajnos nem sikerült legyőzni. Rose tovább próbálkozott a kinyírással, Dmitrij pedig ordított, mire felébredtem. A való életben a babám jelezte, hogy kaját kér, de tüstént. Ellátás alatt visszagondoltam az álmomra. Furcsa volt. Ahogy a FL főszereplőjének, Helenának a Kit-el kapcsolatos álma, ami elindította könyvünk történetét.
Rühellem a szerelmi háromszögeket. Tudom, ezt párszor elmondtam már. De ami bosszantó, az bosszantó, főleg olyankor, ha szembejön az emberrel. Ez a könyv pedig pont erről szól, egy szerelmi háromszögről. Akkor mégis minek kezdtem bele? Csakis Fisher miatt, mert olyan jól tud írni, és kíváncsi voltam, mit alkotott ennél a történetnél. És bizony elég keszekusza érzelmi hullámvasútra ültetett fel, sokszor nem tudtam kinek a pártjára álljak.
Ha valaha Della helyében lettem volna, utálnám ezt a könyvet. De mivel nem, ezért jó darabig az idei kedvencem volt ez a sztori. Úgy kb a feléig. Mert amikor már igazán bonyolódott a helyzet, Dellát egyre inkább kezdtem taszítónak érezni, Kit-el kapcsolatban meg olyan szavak röpködtek a fejemben, hogy balf@sz, gyáva sz@rházi. Érdekes volt a fickó... és most bocsi, de muszáj spoilereznem. Szóval rájön, hogy szerelmes Helenába, de azért kétszer is teherbe ejti Dellát. Aztán még fura volt az is, hogy Helena az álmában azt mondja nem szereti a gyerekeket mert koszosak és büdösek, később viszont Annie-vel úgy bánik, mintha született babysitter lenne, és közli, hogy imádja a gyerekeket. Jó, hát eltelt pár év az álom után, biztos változott a véleménye. Spoiler vége!
A karaktereket nem szerettem, de érdekesek voltak. Az olykor elhintett humor jólesett, de ami az elején igazán megfogott, az Helena szerelmi vergődése volt. Napról-napra alig vártam, hogy legyen egy kis szabadidőm, és elmerülhessek a sorok között.
Olvasás alatt találkoztam néhány fájdalmasan humoros pillanattal. Például, ami a következő kis idézethez köthető.
"Baing, baing, baing a kis csontos pulykanyakán!"Olykor találkoztam elgondolkodtató mondatokkal.
"Nem vagyok hűséges barát."Máskor pedig szájtátós, többször olvasós jelenetekkel - pl Gavitron.
"Egy dolog beleszeretni egy fiúba, de beleszeretni a legjobb barátnőm pasijába egy álom miatt... Nos, el vagyok cseszve."Összesítés: nem minden álmunkra emlékszünk. De amikre igen, azok elég meghatározóak: érdekességükkel, furcsaságukkal, rémségükkel vagy szépségükkel. A FL történetét egy fura álom indította el, aminek cselekménye kiszámíthatatlan volt, és ez nagyon tetszett benne. Nem tudtam elképzelni, hogy jöhetnének össze a szereplők anélkül, hogy valamelyik másik fél ne sérülne. Kíváncsi voltam, van-e annyi gerincük, hogy még időben egymáshoz lépjenek mielőtt még több szív törne össze, vagy Helena hagyja az egészet, és sóvárogva elhúzza a csíkot, Dellától és Kit-től jó messzire. Ez egy darabig ment is, de még hátravolt a könyv fele, és én kíváncsian mustráltam az oldalakat.
8/10
"Nem mindig azt akarjuk, ami megfelelő. Azt akarjuk, amit nem kaphatunk meg."
"Isten látja lelkemet, szeretem Dellát. Azóta ismerem, amikor még nem bontakozott ki a személyiségünk, és gagyi tiniújságokból lestük, hogy melyik hírességgel illenénk össze (...). De az emberek felnőnek, és különböző házakhoz csatlakoznak - Della a Mardekárhoz, én pedig a Hollóháthoz. Olyanokká válnak, amit az élet megkövetel tőlük, és mi Dellával két különböző úton indultunk el."
"Bűntudatom támad, amiért nem vagyok mellette, de már nem vagyok mindenkinek a szemetesládája. Most tanulom, hogyan álljak meg a saját lábamon; másoknak is meg kell tanulniuk."
"Az ő fejében én csak egy lehetőség vagyok, de az enyémben, ő az egyetlen lehetőség."
"Még soha életemben nem viseltem gondját egy ilyen apró teremtménynek. csupa jövés-menés: futsz ezért, szaladsz azért. Kimosod a dolgokat, lemosod az apró teremtményt, és te magad soha nem mosakszol. Igazán kemény munka, és közben nagyon kevés időd jut arra, hogy saját magadra gondolj."
"Általában visszanyelem az érzéseimet, és magamban birkózom meg velük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése