Szeretem a krimit, de nem olvasok műfajon belül túl sokat, mert mindegyikben gyilkolásznak, van 1-2 tökös nyomozó férfi vagy nőnemű (esetleg csapattal karöltve), akiket kerget a múltból valamilyen traumát okozó démon, de sosem feledkeznek el a legfontosabbról: kézre keríteni a gyilkost... vagy gyilkosokat. Kérdezhetnétek, mégis mit várok egy krimitől? Pontosan ezeket az alapdolgokat. Csak azért nem falom az ilyen témájú könyveket vég nélkül, nehogy rájuk unjak. Inkább olvasom őket ritkábban, de a jobbak között válogatva, mint minden egyes nap. Mert a banánra is hamar rálehet unni, ha mindennap azt ennénk.
Karácsony közeledtével mindenki a nagy szeretetfelhőbe csomagolta magát... én meg szerettem volna elolvasni egy kis borzongató krimit. Így esett a választásom a Kolibrire.
Oldalszám: 516
Kötés: keménytáblás
Fordító: Bába Laura
Megjelenés: 2015
ISBN: 9789632934693
Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával.
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába.
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.
Sosem olvastam még skandináv krimit. Eddig mindig Amerikában zajlott nyomozásokban vettem részt. Kacsingattam én az északi földrészekre, aztán más dolgom akadt, vagy más könyv jobban lekötött. De eljött a nap, megláttam a Kolibri borítóját, elolvastam a fülszöveget, aztán rákerestem mások véleményére, kritikáira, és meggyőztek arról, hogy ezt nyugodtan olvassam el.
A cselekmény két részre bontható, és két szemszögre is. Az egyik egy kurd lány segélykérésével kezdődik, akit a rokonai férjhez akarnak adni valami pacákhoz, hisz régóta ez a szokás a népük között, de a lány szabad akar lenni, és folytatni szeretné azt a lehetőségekkel teli életet, amit Finnország nyújthat neki. A másik rész pedig egy sorozatgyilkos elkapásáról szól, aki úgy tűnik, találomra lövi szitává a futópályákon kocogókat. Mindkét eset a magyar származású Fekete Anna szeme előtt landol, akinek feladata, hogy társaival karöltve minél hamarabb megoldást találjon a "problémákra".
"Az első munkanapom még csak nem is közelít a végéhez, és már a nyakamba szakadt egy becsületbeli erőszak gyanúja, egy különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és egy utolsó szemét társ..."A másik történetszálat a mindent tudó narrátor meséli, ami azért is volt jó, mert nem csak Annát helyezte előtérbe, hanem a munkatársait is. Eleinte nem tetszett, hogy akaratom ellenére belebonyolódok a kollégák magánéletébe, de aztán felocsúdtam, hogy hé, ez nem is rossz, hisz az eddigi krimijeim csak a főszereplő életét boncolgatta. Úgyhogy Bihar után a munkatársak megismerését is pozitívumnak könyvelem el.
"... Eskónak és a hozzá hasonlóknak tökéletesen hiábavaló reménytelenségről, félelemről, háborúról, kínzásról, kizsákmányolásról, megkülönböztetésről, szegénységről és éhségről beszélni, arról, hogy a világ tele van emberekkel, akiknek a hétköznapjai másból sem állnak, mint ezekből az irtózatos fogalmakból."És itt van Anna. A nő, aki olyan pofátlan társat kapott, aki nem nézi jó szemmel a bevándorlókat (Anna is egy közülük), és ennek hangot is ad, amit a végén megértek, de a zsaru túlnyomórészt várlázító stílusban nyomta a szövegét. Anna, elég érdekes volt. Nagyon kíváncsi vagyok, mi volt a legfőbb oka annak, hogy rendőrnek állt, mert az első kötetből ez nem derült ki. Igen, ez is sorozat lesz, de nem lepődünk meg, ugye? Nem is baj, mert lenne még hová fejlődnie a nőnek, mert még elég zöldfülű a rendőrszakmában.
"A támadás mindig a gyenge pillanataiban éri az embert, mélyre döfi rozsdás tűjét, és fájó emlékeket szaggat fel, melyekről már azt reméltük, rég elfelejtődtek és örökre eltűntek, de valójában megragadnak az elme zugaiban, és míg világ a világ, ott kapaszkodnak, reggeltől estig, költözésről költözésre, évről évre. Sosem szakadnak ki onnan."Nehezen kezeli a gyilkossági ügyeket, nagyon megviseli. Ez végül is jó, mert nem érzéketlen tuskó, de aki olvasta a könyvet, az érezhette, hogy Annának még edződnie kell. Apropó, edzés. A futásról sok szó esett, főszereplőnk előszeretettel végzi ezt a sportot, néhány kósza percig nekem is meghozta hozzá a kedvem, aztán mindig kinéztem az esővel fenyegető égre, és hagytam az egészet.
A történetet alaposan bevonta a ború és búskomorság. Rengeteg rész szólt az időjárásról, néha fáztam olvasás közben. Aztán a szereplők előkapták a piát, cigit, beszélgettek, máskor meg a lényegre tértek, és nyomoztak, mert előkerült egy friss hulla. Ez a borús időjárás taglalása, pia, cigi, megint borús idő, pia, cigi, és így tovább, ez a sok ismétlődő kör nekem nem tetszett. Sok figyelmet elvett Biharról, és a gyilkossági nyomozásról, amikre valóban kíváncsi voltam. És az a baj, hogy végül az a lélek és testromboló hármas maradt meg hosszú távon. A regény eléggé depresszív hangulatú lett, lehangoló, pedig borzongást akartam inkább, és a kurd lány megmeneküléséért drukkolni.
Összesítés: két szál, amik önmagukban érdekesek, és így, hogy együtt szerepeltek egy történetben, különlegességet adtak a regénynek. Csak az a baj, hogy a túlzott időjárás jelentéssel, italozással és dohányzós résszel eltompította az izgalmas történetvezetést, ami miatt jó párszor átéltem az unalmat. Lanyhult a lelkesedésem, de azért mégsem tettem félre a könyvet hosszabb időre, mert gördülékenyen ment az olvasás, nem esett nehezemre újra és újra kézbe venni, miközben abban reménykedtem, na most meglovagolok egy érdekesebb részt.
A szereplőkkel nem akadt bajom, bár nem is szerettem meg őket, de drukkolok, hogy Anna szimpatikusabb legyen (azok az egy éjszakás kalandok nem tették túl kedvelhetővé), határozottabb és keményebb. A nyomozós részek pedig feszültséggel telibbek, mert kezdetnek ez az eset egész jó volt, de lehetett volna sokkal jobb is.
6/10
Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése