The Amazing Spider-Man 2 - A csodálatos Pókember 2

     Nem tett rám túl jó benyomást az első csodálatos pókfilm, mert én még mindig a Raimi trilógiát favorizálom, de meg kell hagyni, ez a két évvel későbbi folytatás jobban sikerült. Ahhoz képest mennyire nem szerettem volna megnézni ezt a második felvonást, most annál inkább várom a harmadik részt, csak ne kellene arra is legalább két évet várni.

Peter Parker (Andrew Garfield), aki vörös-kék pókruhájában üldözi a gonoszt a nagyvárosi utcákon megígérte szerelme haldokló apjának, hogy kerülni fogja a lányt - és így gondoskodik a biztonságáról. Ám ez egyszer megszegi az ígéretét.
Nem elég neki, hogy elkapjon minden bűnözőt, kevés a toronyházak fölötti, őrült tempójú száguldás és lendülés: Gwen (Emma Stone) nélkül már semmit sem ér az élete. Lehet, hogy meg fogja bánni: egy új szupergonosz ellenfél, Electro (Jamie Foxx) felbukkanása ugyanis minden eddiginél nagyobb veszélybe sodorja - és a múltjából is újabb, tisztázatlan emlékek kísértik.
Még a szuperhősök sem tartják be az összes ígéretüket.

     Nagyon nem szerettem volna fizetni ezért a filmért, de párom unszolására - és mivel hajlandó volt velem megnézni Az éhezők viadala: Futótűzt - rábólintottam a mozizásra. Főleg azután, hogy láttam az utolsó előzetest, ami annyira jól sikerült, hogy a hideg futkosott tőle a hátamon. Utazás előtt begyűjtöttük két barátnőmet, aztán az állandóan "hol a pók?"-ot skandáló kisgyerekeket figyelmen kívül hagyva, akik előszeretettel rugdosták a székünket, valamint olykor simogatták a hajunkat, kistányérnyi szemekkel adtuk át magunkat a látványorgiának. Szó mi szó, az új Pókfilm nagyon ütős látványköntösbe lett bújtatva, a filmesek pedig nem is spóroltak az effektekkel. A mozinéző helyenként úgy érezhette magát, mintha Pókember mellett hintázna New York épületei között, nem egyszer száguldott át egy lepkeraj a gyomromban, úgyhogy a hatás megvolt. Az előző résszel ellentétben itt már nemcsak egy emlékezetes harcjelenetet tudnék megemlíteni, hanem... szerintem az összeset ide lehetne sorolni. Szóval látványtéren nálam nyert a film, de a történetvezetéssel már akadnak gondjaim.

A film első percei Peter szüleiről szólnak, s hogyan vesztették életüket egy repülőgép szerencsétlenségben. Tetszett ez a bevezető, egyaránt volt szomorúan, de látványosan is bemutatva. Ezután viszont a stafétát Pókember vette át, aki jó darabig laza humorával és precíz mozdulataival szórakoztatta a közönséget, miközben Stacy parancsnok "szelleme" olykor letörte a kedvét. Később kaptunk Peter életéből is, aki még mindig nyomoz szülei és apja munkája után, miközben Gwen (Emma Stone) és közé egyre nagyobb szakadékot hasít a sors, de a szerelmesek igyekszenek felülkerekedni a problémákon, több kevesebb sikerrel.
Úgy volt, hogy ebben a részben már szerepet kap Mary Jane, akit A beavatott sztárja, Shailene Woodley alakított, de a filmesek úgy döntöttek, inkább kivágják a moziból, mert egyrészt túl hosszú lett volna a film játékideje (szerintem is), másrészt inkább Gwen és Peter kapcsolatára szerettek volna fókuszálni. Egyet kell értenem velük, mert így is elég sok részt tudhatott magának a mozi romantikafronton, hát még akkor mi lett volna, ha MJ is képbe kerül. Féltékenység stb... kösz, az ilyenből nem kérek, jó is volt, hogy a nézőket megkímélték, és csak az első rész párjára koncentráltak. Kellett is, főleg Gwen miatt.

Színészeink jól teljesítettek, játékukkal semmi gondom nem akadt, de egyes szereplők bevezetésével már igen. Amikor feltűnt Harry Osborn (Dane DeHaan), egy pillanatra azt hittem SP-t látom, csak... hát sokkal gázabb kiadásban. Amikor megláttam elkapott a nevetés, végül csak megszoktam, és figyeltem, hogy válik belőle manógyerek. Átváltozva elég jól festett, tisztára őrült manó volt, csak ahogy bedobták a filmbe, az nem volt szimpatikus.
De nem csak őt. Rhino sem kapott túl nagy szerepet, őt is csak betessékelték a filmbe, nem volt hangsúlyos gonosz, ahogy Osborn sem. Utóbbi olyan volt mintha csak egy sima eszköz lett volna, hogy a film átessen egy hangsúlyos drámai pillanaton. Egyedül Electro volt a kezdetektől jól felvezetve, de mint anno a Gyíkembernél, nála is azt éreztem, hogy nem ő a megfelelő gonosz Pókember számára, viszont remek csatákat vívtak ők ketten.

Összesítés: simán átugrotta az első film színvonalát, sokat fejlődött látványtéren, aki a csatákra kíváncsi, az szerintem bőven meglesz elégedve akár moziban vagy otthon nézi (majd). Látványra ugyan pöpec, viszont nekem túl sok a gonosz, sajnos nem is kaptak megfelelő mértékben szereplési lehetőséget. Ezen a téren nem volt meg az egyensúly. Viszont a film tartalmaz humort és drámai pillanatokat egyaránt, amit a színészek jól kezelnek, hitelesek.
Ámde nem csak a gonoszokkal, hanem a zenei anyaggal sem vagyok túlságosan kibékülve, nekem itt most az Acélemberrel ellentétben nem jött be Zimmer dallama, viszont az Electro által játszott póki-dal kellemes meglepetés volt.

Valamikor azt hittem, azért kap Pókember új moziverziót, mert beakarják dobni a Bosszúállók közé, de mivel a jogok a Sony-nál vannak nem a Marvelnél, és ahogy nemrég olvastam, az S-csapatnak esze ágában sincs bevonni a pókfajzatot Vasemberék csapatába, merthogy a hálószövő hős egymaga is megállja a helyét, és van ám neki bőven ellensége akit legyőzhet. Őszintén, ennek nem igazán örülök, mert jó, hogy Pókembernek sok ellensége van, de ha nem csatlakozik akkor minek kellett az első trilógia után nem sokkal mozivászonra dobni a csodálatost? Nem értem. Oké van Pókiban lehetőség, de akkor ajánlom, hogy a következő filmnél olyan gonoszt kapjon, aki nemcsak a képregényben méltó ellenfele, de a vásznon is megállja a helyét.  

8/10