Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara

     A Magyar Könyvek Viadala tiszteletére megígértem, hogy minden hónapban elolvasok egy magyar szerzőtől származó könyvet. Az olvasást be is tartom, csak a bejegyzésekkel vagyok elmaradva... sajnos. Jelenleg két poszttal vagyok adós, egy Leslie L. Lawrence és Vavyan Fable könyvvel, és bár az illem úgy tanítja hölgyeké az elsőbbség, most mégis az úriembert helyezem előtérbe, mivel Laci bácsi könyvét hamarabb olvastam.

     Leslie L. Lawrence, a nemzetközi biológuskonferencia résztvevője béka helyett megfojtott vikingre lel a kristiansandi mocsárban, s egy hullára a feje felett a fán. Később a hulla eltűnik, hogy máshol bukkanjon fel. A mocsár szélén elszabadulna a pokol, de ekkor vízhatlan fóliába csomagolja 38-as Smith and Wessonját, zsebre vágja pipáját, s egy porszívócsővel a szájában lemerül a mocsár mélyére, hogy elkapja a megfojtott vikinget.

     Egyik kollégámtól kaptam kölcsön a könyvet, gondolta ha már annyira szeretek olvasni, akkor megdob vele. Természetesen nem utasítottam vissza a kedves gesztust, egyrészt kapóra jött, mert magyar olvasnivalót kerestem, másrészt szeretem az író úr könyveit. Nem ez az első könyvem Lawrence-től, nagyjából már kiismertem a történetvezetését, így nem okozott túl sok újdonságot ez a kalandregény.


A viking kultúra számomra érdekes, csöppnyi kutatás ebben a könyvben is felfedezhető, de nem túl sok, ha egy kicsit többet kaptam volna a történelemből, jobban örültem volna, de ennek a kaland- és krimiregénynek a gyilkosságok volt a centruma, amiket egy bosszúéhes viking szellem követett el. A felgöngyölítésre váró ügy adott, a könyv már az első fejezettől bedobja a mély vízbe az olvasót, a történet főhősével, Leslie. L. Lawrence-szel együtt. Nekem az első fejezet pazar volt, minden sora izgalmas, szóval nagyszerű kezdés, de a továbbiakban kicsit megcsappant a lelkesedésem.

"Érdeklődve néztem, mit csinál, de csak addig, amíg észre nem vettem, hogy az a hosszú valami, amit a kezében tart, nem szőlőkaró, hanem egy kétcsövű vadászfegyver.
(…)
Mindenesetre ott állt a bokor előtt, komor képpel, kezében a rám irányított puskával. S mivel pontosan tudtam, milyen galibát tud csinálni egy nagy szemű söréttel töltött vadászfegyver, habozás nélkül feltartottam a karom."

A hullák szép sorjában jöttek és mentek. Minden nap más és más holttest csücsült egy fán, amit a főszereplő rendszerint felfedezett, többedmagával, ugyanis a közelben tanyázó biológuskonferencia résztvevői is belekeveredtek az ügybe. Néhányuk kíváncsisága a tulajdon életükbe került, így másnap már új személyek meredtek üveges tekintettel a saját vérük szennyezte talajra, nyakukon egy fültől-fülig tartó vágással, amit egy addig mesének hitt, valaha meggyilkolt viking szelleme metszette rajtuk. Bírom a paranormális részeket tartalmazó könyveket, szeretem a rejtélyeket, a belevaló főhősöket akik kötelezően keresik a bajt, vagy akaratukon kívül pottyannak a kulimász közepébe.

"… ismét belekeveredtem valamibe, amibe nem lett volna szabad belekeverednem. Csak hát, az ilyesfajta ügyekkel úgy van az ember, mint az utcán heverő kutyapiszokkal. Nem akar belelépni, aztán mégis belelép, és csak akkor veszi észre, hogy belelépett, amikor odahaza éppen kedvenc perzsaszőnyegébe masszírozza bele."

Az ellenállhatatlan Lawrence pont az utóbbi, de annál nagyobb hévvel ugrik fejest a baj sűrűjébe, nem is tehetne mást. S miközben azon van hogy megoldja a problémát, szabadidejében néhány nőt is ágyba cipel, amíg az életére nem törnek. De mindig akadnak segítői, és olyanok is, akik vigyáznak rá... még ha olykor nem is az életére, sokkal inkább a... tisztaságára.

"A kisfiú méltányolta erőfeszítésemet, és elmosolyodott.
– Helló! Hogy vagy?
– Kösz – mondtam, megvagyok. Te ki vagy?
– Gunnar Gulbrandsen. Én vigyázok rád.
– Igazán? És miért kell rám vigyázni?
– Hogy le ne szarjanak a sirályok.
(...)
– És te jól vigyáztál rám? – kérdeztem, és végignéztem magamon. Elegáns tréningruhában voltam, bár mintha egy számmal kisebb lett volna a kelleténél.
– Minden oké. Egy fekete fejű jött csak erre, de amikor meglátott, nem mert leszállni. Kérsz whiskyt?
– Hogy? Mit? – hápogtam, és arra gondoltam, tán eddig láthatatlan őrangyalom elevenedett meg előttem."

A történet néha megfeneklett, így sokszor eluntam magam, de amikor a szellemgyilkos feltűnt, valamint a közelben lévő viking ásatás körül valami bűzlött, ismét érdekesnek találtam a történetet, főleg amikor Lawrence előkapott egy porszívócsövet és lemerült a mocsárba. Bátor tett volt - én sosem mernék egy ilyenbe belevágni -, de ennek köszönhetően újra felvillanyozott a történet, és alig vártam, hogy a nyomozás végére érjek. Ötletem sem volt a megoldásra, így a bűnös személyek és indítékaik meglepetésként értek.

Összesítés: nekem ez a kalandos krimiregény egy kicsit langyosra sikeredett, pedig jó az alap és a kivitelezés sem rossz, csak néha elhagyott a lendület, és többször unatkoztam olvasás közben mint szerettem volna. Lawrence nem tartozik a kedvenceim közé, de jó karakternek tartom, olykor humoros tud lenni, ami kedveltté teszi, és a kalamajkák sem semmik, amibe belekeveredik. A mellékszereplői nem voltak túl emlékezetesek, nem igazán izgattak, a rejtély sokkal inkább.

6/10