Milyen hülye cím ugye? De figyelemfelkeltő. Főleg az a fülszövegpótló részletecske a könyvből, ami eléggé erotikus. Na mondtam, ez kell nekem. De nem vesztettem volna semmit, ha ez a könyv kimarad az életemből.
Isabella Capellina, a gazdag úrihölgy jobb dolga nem lévén, megépített Mexikó elhagyatott részében egy olyan farmot, ahol kedvére uralkodhat az elcsábított naiv nőkön és férfiakon. A szexfarm még nincs teljesen beüzemelve, de az úrnő addig is vígan bünteti a tőrbe csalt egykori vetélytársnőjét, Catalina Fuentest, szeretője elcsábításáért.
Olvastam már olyan könyvet, ami egyre jobban felemelte a vérnyomásomat, annyira felidegesített, de ez a könyv ha mégis az olvasott történeteim közül a legrosszabbak egyike, mégsem bosszantott fel, inkább röhögtem rajta, annyira gáz szegény.
Kezdjük a történettel. Ami annyira mégsem az. Mert kidolgozatlan. Mert nem is igazi, jól vezetett történet, hanem csak egy kis sztoriszál, ami ide-oda lengedezik a szemecskék előtt. Oké, pofás történetvezetést nem vártam ami izgi lett volna, de legalább a szexjelenetek lettek volna úgy megírva, hogy picit szaporábban vegyem a levegőt. De a drága író úr, inkább lefirkantotta az egyik-másik erotikus álmának kisebb-nagyobb halvány részleteit, amit én még véletlenül sem tudtam magam elé kivetíteni gondolatban, pedig van képzelőerőm. Ahogy megpróbáltam elképzelni az adott szitu főszereplőit, hogy ki mit csinál a másikkal, vagy harmadikkal, olvasás közben olyan kuszán volt megírva az egész esemény (ami amúgy sem állt semmi másból, csak herék csattogásából, álló dákókban való gyönyörködésből, kocsonyás férfizseléből...), hogy totál összegubancolódtak előttem az emberkék, úgyhogy inkább hagytam a fantáziálást. És persze, hogy a női ékességek is megvannak említve, főleg a muffok, amik dzsungelként burjánzottak a hölgyek ölében, és drága combjaik miképp fésülték fazonra minden egyes szálat. Backi, ki a tökömet érdekel ez? És érdekes, valahogy minden második oldalon sikerült kilyukadni annál a bizonyos gyűrűs lyuknál. -.-
A szereplők borzasztóak. Röhejesek. Nem tudom megérteni, hogy a francba maradt ott egy csaj szűz. Persze a végén tuti nem volt már az, de erről csak sejtést kaptam. Mindegy, nem érdekel. Akiken a legtöbbet röhögtem, az a kis bugris, aki a könyv végén "megmenti" kedves úrnőjét a fogalmam-sincs-hogyan-meg-honnan-jött-nagyon-hirtelen-egy-kis-kalamajka problémából, ugyanis az "epilógus" előtt valakik, valamiért megtámadták a birtokot. Hogy minek, arról halvány lila gőzöm sincs. Mert olyan kapkodott, morzsás egy sztori ez, hogy vagy elsiklottam eme lényeges információ felett, vagy vagyok olyan hülye, hogy nem értettem meg az indokot... Vissza, vissza, hisz a kis bugrisról, az úrnő új kis kedvencéről akartam egy kicsit írni. Olyan jófej kis szuperhős, hogy mielőtt még kimentette volna a nőcit a szorult helyzetből, a néhány meztelen nő és a megszállók által kikötözött úrnőjének látványától előbb még megragadta az ágaskodó rúdját, és adott neki. Hja le kellett magát nyugtatnia, mielőtt "hősködni" kezd.
Ha már az úrnő - úgy utáltam, amikor több oldalon keresztül másról sem szólt a nóta, mint a nő ruhájának színéről, anyagáról, fazonáról stb. Dilis ribi, aki a temérdek pénzét egyébre is költhetné, mint szexfarm építésére. Meg ahogy a srácért hirtelen odavolt, khm. A jeleneteik fantáziátlanok, emellett zagyvaságok, és rengeteg bugyutasággal teletűzdelt párbeszédek halmaza. Csak egy példa, a nagy kedvenc:
"Istenem, micsoda mennyei szag árad ebből a fiúból: verejték, istállószag, lovak csípős húgyszaga, a durva szappanszag..."... hát ezek tényleg szagok, de még messziről sem mennyeiek, nemhogy olyanok, amit szívesen szimatolnék a páromon. Pfúj...Az "epilógusnál" meg a fene, hogy nem bírták őket levadászni az amerikaiak.
Rossz sztori, pocsék kivitelezés, röhejes karakterek. Boldogan adom neki a megérdemelt pontszámot:
(Ja, és a borító, valami fenomenális. xD Csak azt nem értem, ha már mexikói sztori, mi a francnak kellett egy indiai borító o.O)
1/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése