Dora Craiban: Fénytörés

     Vannak olyan napjaim, amikor nincs kedvem olvasni. Túl fásult vagyok ahhoz, hogy belevessem magam egy történetbe - olyankor inkább bámulom a tévében futó sorozatokat. Máskor pedig csak olvasnék és olvasnék, egynél több könyvet is bejelölök, amikhez épp kedvem támad, amiket szép lassan sorra veszek. Egyszer annyi olvasmányt bejelöltem, hogy több mint egy évig virítottak olvasatlanul a blog oldalsávjában, és eléggé idegesítettek, főleg, hogy egy idő után nagyon nem volt kedvem hozzájuk. Most csak egyet jelölök be, tutira megyek, mert nem szeretnék többet abba a hibába esni, mint legutóbb a Helena-trilógia első részével.

Dora Craiban

     A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei. Kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz…
Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.