 |
| J. D. Barker |
EGYNEK ELMENT
A negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában.
Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost.
Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.
"Ez a fickó szórakozik velünk."
Igaz az első kötet nem nyűgözött le, de nem akartam abbahagyni a sorozatot. Reménykedtem hogy az átvezető rész csak jobb lesz, ezért tiszta lappal indítottam, és milyen jól tettem! Lassan de biztosan bekebelezett Baker olvasmányos írásmódja, a nyomozói már nem idegesítettek, mikor végre a feladatukra kezdtek koncentrálni, és további pozitívum, hogy az előzővel ellentétben ez a kötet pörgősebben indult.
Az előző részben sikerült sorra kitalálnom a nagy csavarokat, na ebben viszont a közelében sem jártam egyiknek sem. Amikor azt hittem igen, Baker az orromra koppintott, és szinte hallottam hogy azt mondja semmit sem tuuudsz! Okosan szövi a szálakat ez a pali, és csupa meglepetést okozott.
Csak kapkodtam a fejem a sok hulla láttán, közben meg azon gondolkodtam, hogy mi köti össze őket? A végén meg kistányér lett a szememből. Csak gratulálni tudok magamnak, hogy nem hagytam abba a sorozatot. Egy igazán érdekes történettől fosztottam volna meg magam. A második kötet várakozásaimat bőven felülmúlta, természetesen
NAGYON AJÁNLOM
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Sam Porter nyomozóban a „Bocsáss meg, Atyám!”-szöveg rég elfeledett emlékeket idéz fel, a szándékosan eltemetett múltat. Anson Bishop számára ez a három szó köti össze a gyermekkort a jelennel, miközben fellebbenti a fátylat az évtizedek óta rejtegetett igazságról.
Ez a holttestek mellett hagyott szöveg arra utal, hogy az áldozatokkal ugyanaz a gyilkos végzett, de azonos időben fedezik fel őket Chicagóban és Dél-Karolinában. Ha ugyanaz a gyilkos végzett velük, vajon hogyan hidalta át az ezer mérföldes távolságot?
A Chicagói Rendőrség és az FBI háza táján közben teljes a zűrzavar: egy lezárt kórház, egy szélhámos zsaru és korrupció egészen a legmagasabb szintekig. Amikor Anson Bishop, a hírhedt 4MGY sorozatgyilkosságok gyanúsítottja feladja magát, egy meglepő történettel áll elő, amely a feje tetejére állítja a nyomozást, és az összes érintett életét megváltoztatja.
"Hiába temetjük el a rossz dolgokat, mert a rossz dolgok hajlamosak kiásni magukat."
A 4MGY első két része után megtanultam, hogy gondoljak a legképtelenebb megoldásra, összeesküvés elméletre. Így szabadjára engedtem a fantáziám, és ha olykor bele is trafáltam egy-egy megoldásba, rövid idő után inkább már hagytam magam az árral sodródni. Nem gyártottam több elméletet, inkább elmerültem az alaposan kidolgozott történetben, ami egyszerre volt érdekfeszítő és izgalmas.
Minden egyes morzsa felcsippentését élveztem, még ha azoktól legszívesebben elhánytam volna magam. Elképesztő, mennyire komplex történetté állt össze ez a sorozat az utolsó kötettel. Szerencsére nem csak az utolsó ötven oldalra pörögtek fel az események, mert ez az egész kötet az első betűtől az utolsóig nyújtott egy kiváló szintet, mindig megbújt egy érdekesség a lapok közt, és nem csak a cselekmény, hanem a karakterek szempontjából is. Porter jelleme nagy utat járt be a trilógia során, ami a végén csúcsosodott ki. Jaj, a legvége... nem gondoltam volna, hogy a könnyeimet nyelve bucsúzom majd a könyvtől. Számomra hihetetlenül megrázó volt, egyszerre öntött el a szomorúság és a sajnálat. De mindezzel együtt
NAGYON AJÁNLOM
Összesítés: J. D. Barker igazi közönségkedvenc a thriller zsánerben, amit én is szerettem volna megtapasztalni a 4MGY sorozatának elolvasásával. Az első résztől kerülgetett homlokráncolós ugyanmár életérzés sajnos számomra majdhogynem bukta lett, de borzasztóan örülök amiért nem adtam fel, mert a második kötet totálisan ellentétes érzéseket váltott ki belőlem, amit még a harmadik rész is szépen megkoronázott. Az utolsó mondat után szívemben könnyes szemmel és büszke mosollyal tapsoltam, annyira lehengerelt végül a sorozat, hiába volt benne minden bicskanyitogató.
Újraolvasós nem biztos hogy lesz, nem bírnám ki még egyszer ezt az utazást, viszont az író további köteteire abszolút vevő vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése