Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

     Ruta Sepetys-t rendkívül tehetséges írónőnek tartom. Az Árnyalatnyi remény valamint a Tengerbe veszett könnyek című művei oldalról oldalra kúsztak be a bőröm alá, és olyan érzésekkel ajándékoztak meg, ami keserédes, de mégis fantasztikus. És ha valaki a történeteivel ezt éri el nálam, annak méltó helye van a kedvencek közt. Ezért is szerettem volna elolvasni az írónő Kalitkába zárt álmok regényét, amit a Maxim kiadónak köszönhetően nemrég sikerült is.   

Kiadó: Maxim
Műfaj: történelmi fikció
Oldalszám: 332
Eredeti cím: Out of the Easy
Kötés: puhatáblás
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Megjelenés: 2013
ISBN: 9789632613390

     1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

"- Döntések. A döntések alakítják a sorsunkat.- A könyvet ki sem nyitva idézni kezdett a Copperfield Dávidból.- „ Én leszek-e vajon saját életemnek a hőse, vagy más tölti-é be ezt a hivatást”…
Bólintottam, és vele együtt fejeztem be.- …"elválik majd e lapokból."

     Ez a történet más volt, mint amit eddig az írónőtől megszokhattam. Ezúttal New-Orleans-ba kalauzolt el Sepetys, és egy olyan lány életútjának szeletét ismertette meg velem, akinek az anyja prostituált és abszolút nem érdekli a lányának sorsa. A főszereplőnk, Josie, mégsem hagyja el magát, sőt még inkább küzd a jobb életért, és mer nagyot álmodni, hogy egy nap majd ő is főiskolára járhat, és lehet belőle valaki. De addig is amíg ez a nap eljöhet, anyja madámjának bordélyházában takarít, és egy könyvesboltban dolgozik, aminek emeleti részében él.

"Lelkesen vetettem bele magam a könyvekbe. A szereplők élete annyival érdekesebb, mint a saját, magányos szívdobbanásom."

A cselekmény nem volt olyan sodró lendületű, mint kezdésnél hittem. Ezért nem okozott gondot, hogy akár egy fejezet közepénél is a könyvbe rakjam a könyvjelzőt, és félretegyem pár órával későbbre, vagy akár másnapig. De mivel idővel sikerült megkedvelnem Josie-t, és egyre inkább kezdett érdekelni életének alakulása, és az őt körülvevő szereplők mint Kokszos vagy Willie, a könyv közepétől nem szívesen hagytam abba az olvasást.

Josie végtelenül kedves és önzetlen lány, akinek nem is értem, hogy juthatott olyan anya, mint akivel megverte a sors. Oké, hogy ez a regény fikció, de azért az életben is előfordulnak olyan szülők, akik magasról tesznek a gyermekük boldogságára, csakis a saját önző érdekeiket teszik előtérbe. A lány pedig aztán igazán negatív szülőt kapott, akit nem egyszer jól felképeltem volna. Borzalmasan irritáló személy volt. De akik kellemes meglepetést okoztak, az a félvér Kokszos - aki olykor szinte apaként gondoskodott a lányról - valamint a madám Willie - aki jóformán anyja helyett anyja volt. 

"Mi az, Hamupipőke, hiányzik majd a súrolókeféd?
Willie ágyának oszlopához dőltem. - nem, te hiányzol majd, gonosz mostohám.
Willie letette a tollát, és felém fordult. - Honnan tudod, hogy nem a tündérkeresztanyád vagyok?
Farkasszemet néztünk. A tiszta feketébe öltözött, vérvörös ajkú Willie-t néztem, akinek olyan tekintete volt, hogy egy kígyó visszasiklott volna a búvóhelyére, ha látja. Hirtelen nevetésben törtem ki.
- Rendben - mondtam. - Te vagy a gonosz mostoha, akinek tündérkeresztanya-szíve van."

A történet nem csak Josie életútjával foglalkozott, hanem egy bűnesettel is, amit a lány megpróbált felgöngyölíteni. Szerencsére nem lett belőle egycsapásra nyomozó, és a sztori sem ment át eltúlzott krimibe, az írónő megpróbált egyensúlyt teremteni a történetben, ami többé-kevésbé sikerül is. Talán nem mert a kelleténél jobban belefolyni egy nyomozásba, mert nem tudta hogy tegye. Jobb is volt ez így, mert a fókusz továbbra is főszereplőjén maradt, aki a lapok múlásával egyre nehezebb döntések elé került, és megesett, hogy párszor nagyon megijesztett, mert azt hittem feladja, és hagyja, hogy New-Orleans sötétsége bekebelezze.

"Már semmiben sem voltam biztos, kivéve abban, hogy New Orleans hűtlen barát, és el akartam hagyni." 

Összesítés: néha kilengésekkel és egy-egy unalmasabb résszel, de jó stílusban megírt történet - megfűszerezve egy kisadag krimivel és leheletnyi romantikával - Josie-ról, a kedves, jóravaló lányról hétköznapi álmokkal, amikért neki mégis nagyon meg kellett küzdenie. A sors folyamatosan görgette elé az akadályokat, főleg borzalmas anyja közreműködésével, ami miatt a lány nem egyszer megingott, de kitartó énje és néhány segítőszándékú ember miatt a könyvet végül egy hatalmas, megkönnyebbült sóhajjal zárhattam be.

"…még jobban szeretlek azért, mert azt hiszem, csakis önmagamért kedveltél meg, és nem befolyásolt semmi más."

"Massachusetts akartam lenni. Még mindig szerettem volna hinni abban, hogy lehetséges, hogy a szárnyam - mindegy, milyen sovány és tépett - valahogy elrepíthet a hazugságoktól és a perverz férfiaktól. Szerettem volna az eszemet tanulásra és kutatásra használni a csalás és az utcai trükkök helyett."

9/10

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!