Te jó ég, Mead valami fantasztikusat alkotott ezzel a kötettel. Hihetetlen, hogy három könyv után ez a sorozat nemhogy elfárad, hanem egyre izgalmasabb és fordulatosabb. Így kell ezt csinálni!
Aki még nem olvasta a sorozatot, annak szólok, a bejegyzés nyomokban spoilert tartalmaz! A könyv fülszövegét meg abszolút ne olvassátok el. Ha csak nem zavar titeket, hogy egy orbitális csattanóval találkoztok. Én megmondtam.
Sorozat: Vámpírakadémia #4
Műfaj: urban fantasy, young adult
Oldalszám: 350
Eredeti cím: Blood Promise
Kötés: puhatáblás
Fordító: Farkas Veronika
Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 2009)
ISBN: 9789639868991
Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt…
Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?
"A veszélyt keresem ugyan... de egy bizonyos okból. Be kell váltanom az ígéretemet, hogy megkeresem Dmitrijt. Lehet, hogy ez öngyilkosság, és csak hitegetem magam azzal, hogy nemes cél."Eszméletlen mennyi minden volt ebben a könyvben. Olvasás végeztével nem győztem felkaparni az állam a padlóról. Egyszerűen zseniális, amit itt az írónő véghezvitt. Fogta ezt a vámpírsulis sorozatot, és kötetről-kötetre fokozatosan építette a cselekményt, karaktereit bámulatos jellemfejlődéssel ruházta fel, és mindaz amit a negyedik kötet adott... hát én szívem szerint megfosztanám a sorozatot a young adult címkétől. Mert ez minden volt, csak az nem, amit a YA kategóriától megszokhattunk.
"...eltökéltem, hogy megtalálom Dmitrijt, noha ugyanakkor rettegtem is ettől. Mert ha tényleg sikerül beteljesítenem ezt az elmebeteg tervet, ha sikerül megölnöm a férfit, akit szeretek, az azt fogja jelenteni, hogy Dmitrij valóban eltűnik a világból. És őszintén szólva, nem voltam biztos benne, hogy képes leszek egy ilyen világban élni."A harmadik kötet arcul csapós véggel zárult, ami egy érdekesebb folytatással kecsegtetett. Nem is ért csalódás, a történet vérfrissítést kapott, amikor Mead átültette a cselekményt Oroszországba, pontosabban Szibériába, amiről én mindig azt hittem sivár, hideg vidék, ahol csak a fagy az úr. De nem. Mert az írónőtől olyan szép tájleírásokat kaptam, hogy muszáj volt utánanéznem - és tényleg.
A helyszínváltoztatással csak érdekesebb lett a történet. Mert nem csak új helyet sikerült megismernem, de más szereplőket is, akik közül a lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-páros volt az egyik legizgalmasabb, de a Belikov család is hamar szimpatikussá vált. Igaz Dmitrij nagyanyját tovább tartott megkedvelni, mert egy szigorú boszi, de szeretnivaló. Huncut volt az öreglány.
"...nagyon jó barát vagy nagyon rossz ellenség tudok lenni. Tűnj el Bajából, mielőtt kiderülne, melyik.
Ezzel megfordult, és nagy megkönnyebbülésemre elment. Nem akartam, hogy lássa, mennyi félelem ül ki az arcomra a szavai hallatán."
Nem tudom van-e olyan ember aki ne szeretné Rose és Dmitrij párosát, de ha igen, annak ez a regény picit unalmas lehet, mert inkább rájuk fókuszál az egész történet. Persze a barátnők közötti köteléknek köszönhetően az írónő nagyon ötletesen oldotta meg, hogy a többi tinédzser mindennapjairól se maradjak le. Volt ám itt jó pár jelenet, ami Lissáékkal foglalkozott. Az első sorból láthattam, ahogy Lissa kifordul önmagából, amivel még ellenszenvesebbé vált. Továbbá megismertem egy újabb karaktert, Avery-t, aki Rose helyetteseként funkcionált. Nem csíptem a csajt."Avery leginkább csak egy szomorú, megbántott lánynak tűnt, akinek felborult az élete. Olyasvalakinek, akit éppen úgy dróton rángatnak, mint mostanában Lissát."
"Hogy lehet, hogy egy lány ilyen könnyedén átveszi a helyemet? Ellopta a legjobb barátomat, és most az a srác, aki égre-földre megesküdött, hogy engem akar, komolyan gondolkozik azon, hogy lecseréljen.
Képmutató vagy, mondta bennem egy szigorú hang. Miért teszel úgy, mintha nem lenne igazság, hogy valaki más lépett be az életükbe? Te hagytad ott őket. Lissát és Adriant is. Minden joguk megvan arra, hogy továbblépjenek."
"– A távolságtól hívebbé válik a szív, Rose. Kéretem magam, hogy vonzóbbnak tűnjek.
– Nem forogsz ebben a veszélyben, attól ne tarts."
Az otthoni események és Rose között, Adrian volt a kapocs, aki különleges képességének köszönhetően gyakran meglátogatta főhősnőnket. És képzeljétek, ezeket a részeket olvasva valami hihetetlen dolog történt velem. Kicsit megkedveltem a srácot. Mert Mr. Lazaság és Buli aki az elmúlt két regény alatt hidegen hagyott, itt végre megmutatta, hogy nem csak nagyképű tud
lenni, hanem képes törődni is másokkal.
És ahww, ebben a részben nagy meglepetésemre feltűnt Sydney is, akivel külön spin-off sorozatot kaptak (Vérvonalak). Juhé! Igaz, most még a lány semleges, de remélem idővel megbarátkozom vele. 
A történet csupa meglepetés, és abszolút levetkőzte a tinis vonalat. Rose is sokkal komolyabb, bár hiányzott a sok viccelődése - sokszor. De a jellemfejlődése, az katartikus, teljesen más lett, mint amilyennek az első részben megismertem. Imádtam a határozottságát, a bátorságát, a belső vívódásait, főleg, amikor végre szemtől-szembe találta magát Dmitrijjel. Jesszusom, Dmitrij, valami elképesztő lett belőle! Eddig olyan kedves, kitartó, kemény fickó volt, aki tette a kötelességét, és hűségesen szerette Rozáját. De most olyan oldalát ismerhettem meg, ami gonosz, lehengerlő, laza. Igazi rosszfiú lett belőle, ijesztő, az a típus, akit ha meglátsz gyorsan húzd fel a nyúlcipőt, és fuss el minél messzebbre, de ez az új Dmitrij, nekem baromira bejött! És akarok még erről a pasiról olvasni! Egy darabig. Aztán nyugodtan visszaváltozhatna régi önmagává.
"Miért nem tud baljósabb és ijesztőbb lenni? Sokkal könnyebben a sarkamra tudnék állni és visszautasítani. Erre még a szenvedély hevében is képes voltam. De valahogy... - amikor ilyen higgadtnak és ésszerűnek láttam... nos, túlságosan hasonlított a régi Dmitrijre, akit szerettem. És ennek nehéz volt ellenállnom. Most először a strigává változás... nem is tűnt olyan rossznak."Összesítés: Mead egyre jobban fokozza az izgalmakat vámpíros sorozatában. Ez a rész bővelkedett eddig a legizgalmasabb cselekményvezetésben, legjobb karakterábrázolásban. Egyszerűen nagyszerű volt, minden egyes sora! Nem tudok többet mondani, ez a rész hatalmas kedvencem lett. És a vége, wáhh...
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése