Újabb nagy közönség kedvencet vettem a kezembe, kétszer is. Nem újraolvasásról van szó, hanem pár fejezet után félretettem egy ideig a könyvet, mert más jobban lekötött, de pár nappal ezelőtt visszahúzott a szívem ehhez a fura borítójú és még furább című regényhez.
Sorozat: Egy font hús
Műfaj: new adult
Oldalszám: 528
Eredeti cím: A Pound of Flesh
Kötés: puhatáblás
Fordító: Lukács Andrea
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2015)
ISBN: 9789633108130
Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát.
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.
Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack.
Világhálón való szörfözésem alkalmával, amikor spoilermentesen próbáltam a könyvről csipegetni néhány infómorzsát, azt a következtetést vontam le magamnak, hogy ez a sztori végig a börtönben fog játszódni, ahol nagyon vad és szenvedélyes pásztorórákat fog eltölteni egymás karjában a fiatal rab és tanítónénije. Baromira leegyszerűsítettem magamban a sztorit, hmmm... sima pornót gyártottam magamnak gondolatban. Persze nem ilyen gügye, zs-kategóriás történetről van szó, az már a sokadik fejezet után bebizonyosodott, és ha már forró jelenetek, bizony az elég sokáig váratott magára.
"Muszáj volt a félelmei közelében lennie, olyan emberek társaságában, akiknek nem sokat számított megszegni a törvényt, és fenekestől felforgatni más emberek életét úgy, hogy bele sem gondoltak a következményekbe. Közelebb kellett lennie hozzájuk, hogy megértse, mi vesz rá valakit, hogy ilyesmire vetemedjen. Gyűlölte a félelmét, és gyűlölte az okát, de tudta, hogy szembe kell néznie vele... habár halálra rémült tőle."Arról már nagyon hamar megbizonyosodtam, hogy Kat igazán bátor nő. Fejest ugrott a félelmeibe, és azután, hogy kisgyerek korában néhány drogos huligán agyonverte az apját, fogta magát, és felnőttként elment egy börtönbe irodalmat tanítani. Én a helyében inkább messzire kerültem volna a bűnözőket, de ő belátta, hogy néhány lecsúszott tag miatt nem kell gyűlölni az összes olyan embert aki nagyot hibázott, inkább megakarta őket érteni, és segíteni szeretett volna nekik, hogy többet hozzanak ki magukból, és jobbá váljanak - már amennyire lehetséges.
Ez időszak alatt pedig új tanítványt kapott Wesley Carter személyében, aki utálta ha a keresztnevén szólították, és igazi rosszfiú volt, valódi kemény dió. De amikor a férfi rájött, hogy Kat és ő a múltban egy tragédiába torkollt napon találkoztak, másképp állt a nőhöz, hisz az ő tanárnője nem volt más, mint az a lány, akiért gyerek kora óta epekedett - az ő Barackja, akibe egész életében szerelmes volt. Innentől pedig lehetett szurkolni értük. Olvastam ám serényen a sorokat, vártam a romantikus pillanatokat, de nagyon nehezen haladt a cselekmény, és néha olyan dolgokkal találkoztam, amikre nem tudtam hogy reagáljak. Példa: Kat édesanyja kb 2-3 oldalon keresztül fájdalommal telve gyászolja 16 éve elhunyt férjét, mire a lánya azt mondja, az anyja úgy néz ki, mintha szorulása lenne... na helyben vagyunk, juj...Talán 100 oldal után villant be először, hogy na ebből a sztoriból kialakul valami jó, aztán Carter kiszabadult, és jött az első dal (bónuszt kapnak nálam az olyan könyvek, amikben jó zenéket sorolnak fel), amit meg is hallgattam olvasás közben, és olyan jól működött a kettő, hogy azt mondtam, erre az élményre megérte várni.
Nagyon jól működött a kémia a főszereplők közt, és bár az írónő elég hosszúra nyújtotta a kapcsolatuk kialakulását és beteljesedését, nem tudom azt mondani, hogy rosszul írta meg a történetüket, mert minden közösen eltöltött időért odáig voltam. Nem mondom, ennyi giccset és szirupot rég olvastam már, de úgy érzem az írónő bőven a határon belül maradt, és szerintem kellenek néhanapján az ilyen történetek, aminek szépségén és édességén elmosolyodhat az ember. Amikor egyszerűen átsöpör rajta az a sok édes romantika és szerelem, ami a szereplőket összeköti.
"Egész valójával szerette a férfit, kívül és belül, a jót és a rosszat, a múltat és a jelent."Összesítés: egyik szereplőnek sem volt könnyű múltja, és a jelenükben is nagyon sok minden és mindenki megnehezítette az életüket, de az őket összekötő szerelem erőssé tette mindkettejüket oldalról oldalra. Szomorú volt olvasni a szenvedésüket, de annál nagyobb öröm járt át, ahogy egyre inkább közelebb kerültek egymáshoz, és a vágyat felváltotta a valódi, izzó szerelem.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése