Rachel Gibson: Jégbe zárt szívek

     Nemrég olvastam Rachel Gibson Hokisok sorozatának negyedik részét, és mivel a harmadik is már csak emlék maradt, ezért elhatároztam, most már ideje megismerni az előző két könyv történését is. Hát gyerekek, marhára meglepődtem.

Kiadó: Athenaeum
Sorozat: Hokisok
Műfaj: kortárs, romantikus, erotikus, chick lit
Oldalszám: 378
Eredeti cím: Simply Irresistible
Kötés: puhatáblás
Fordító: Berta Ádám
Megjelenés: 2010 (eredeti megjelenés: 1998)
ISBN: 9789632930442

     A Jégbe zárt szívek Rachel Gibson amerikai bestsellerszerző egyik legsikeresebb romantikus-erotikus regénye. A női főszereplő, Georgeanne igazi déli szépség, Playboyba illő idomokkal, üres pénztárcával és egy lemínuszolt bankkártyával. Gazdag és nála jóval idősebb vőlegényét, többek közt egy profi hokicsapat tulajdonosát, az esküvőjük napján mégis otthagyja: beugrik az első autóba, ami a ház előtt parkol. A kocsi John Kowalskyé, a hokicsapat kapitányáé. Magának való fickó, aki igaz, hogy fantasztikusan néz ki, viszont nagyon mogorva, sokat iszik, és túl van néhány váláson is.

Egyikőjük sem örül a véletlen találkozásnak, de izzik köztük a levegő, és mégsem tudnak ellenállni a vonzásnak. Együtt töltenek egy éjszakát, majd John gyorsan megszabadul a nőtől. A családjára nem számíthat, így Georgeanne kétségbeesésében egy étkeztető céghez jelentkezik szakácsnőnek. Remekül főz, ez tulajdonképpen az egyetlen dolog, amihez ért. Az üzlet szépen virágzik, de 7 év elteltével egy váratlan pillanatban egy fogadáson újból összefutnak Johnnal.

A férfi szeretné felmelegíteni a kapcsolatot, viszont hideg zuhanyként éri a felismerés, hogy a régi együttlétből született egy kislányuk. Sok félreértés, kölcsönös bizalmatlanság és durva vádaskodás után, végül mégis olvadni kezd a jég; nagy nehezen mindketten képessé válnak arra, hogy túllépjenek saját árnyékukon, és nem csak folyton izzó vágyaiknak, hanem végre az érzelmeiknek is szabad utat engedjenek.

"Az elmúlt időszakban nagyon rossz választások irányították az életét. A lista tetején az állt, hogy úgy döntött, hozzámegy egy nagypapakorú férfihoz. Szorosan ezután második helyen következett, hogy gyáva nyúl módjára futamodott meg az esküvőről. Az viszont, hogy beleszeretett Johnba, nem választás dolga volt. Egyszerűen csak megesett."

     Volt hoki, de nem olyan sok, hogy csömöröm legyen, és elmenjen a kedvem a szokásos téli meccsektől, amit a családdal zavarunk le fagyos téli napokon (pedig a legutóbbi alkalomkor jóapám úgy megküldte a korongot, hogy még mindig látszik a pukli a lábszáramon). Nem voltak márkanevek egymás hegyén hátán felsorolva, ami nagyon jó volt, mert utálom, amikor a jó sztoriba beleerőszakolnak egy reklámújságot - ezek azok a dolgok, amiket nem csipázok Gibson könyveiben, de a többi, mint a szerelem, félreértés, gyerekes titkolózás, fincsi szex, beszólások, helyzetkomikumok, azok jöhetnek minden mennyiségben, és hála a magasságosnak, ezek az alkatrészek is megvannak az írónő gépezetében.

A Szerelmi katasztrófákban elég sokat hallottam Virgil Duffyról, a Chinooks hokicsapat tulajdonosáról, amit az első rész csak fokozott, amikor feltűnt a neve. Gonoszul arra gondoltam, ez a papó olyan személy lesz, mint a Jóbarátokban a pucér pasi, vagy a 2 Broke Girls-ből Max anyukája, akikről sok szó esik, a közönség viszont sosem látja. Idővel mégis feltűnt a dúsgazdag öregúr, és a róla kialakított jóember képem egycsapásra összeomlott, mert megkaptam a valóságot: ő is csak egy büszke fazon, akit megsértettek, amikor otthagyták az oltár előtt. Ugyanis a vén szivart elhagyta legújabb fiatal arája, akit a porból akart felemelni, hogy büszkén villoghasson mellette, ám az ara bepánikolt, így megpattant, méghozzá Virgil egyik játékosával, aki épp leakart lépni az esküvő helyszínéről. A lány kezdetben segítséget szeretett volna kérni, de a nap végére annyira összebarátkoztak, hogy hét évvel később már a suliba készült az egyéjszakás kaland gyümölcse, Lexie. Csak épp a szülők nincsenek együtt. És a volt vőlegény sem tudja, hogy felszarvazták, nem is akárhogy.

"- Csak mert nem vallottam szerelmet rögtön másnap reggel, eldugtad a gyerekünket. Alaposan bosszút álltál rajtam, igaz? 
- Nem azért döntöttem így, hogy bármit is megtoroljak. - Georgeanne felidézte magában azt a napot, amikor megtudta, hogy terhes. A sokk és az ijedtség csillapodtával kezdte úgy érezni, áldás szállt rá. Mint aki ajándékot kapott. Lexie lett Georgeanne egyetlen rokona, ketten alkották az egész családot, és nem volt hajlandó osztozni a kicsin. Még Johnnal sem. Főképp nem vele. - Lexie az enyém.
- Aznap éjjel nemcsak te voltál ott az ágyban, Georgeanne - mondta John, és felállt. - Ha azt hiszed, hogy most, miután értesültem Lexie-ről, többé rátok sem nézek, akkor nem vagy normális."

El sem hiszitek, mennyire örülök, hogy a fülszöveg csomó mindent elspoilerezett. Így legalább nem kell a forró kása körül szambáznom, és részletezhetek kicsit.

"Johnnnal könnyebb megcsúszni, mint egy olajfolton, és ha Georgeanne nem vigyáz, a férfi képes elfeledtetni vele a fájó múltat."

John - ő jelenleg az első számú hokis álompasim! Tahó, nagy pöcs, mocsok módon bánt el Georgeanne-el. De azzal a kedves, szexi, izgató modorával mégis ledöntött a lábamról. És ahogy a Lexie kérdéshez állt, a legeslegjobb volt. Tényleg megdobbant érte a szívem, a kemény múltja miatt pedig fájt.

"Előző este óta már mást is értékelni kezdett a nőben, nemcsak gyönyörű szemét és nagy mellét, megértette, hogy Georgeanne méltó a tiszteletére. Ő John gyermekének anyja. És ő John szexuális fantáziáinak és erotikus álmainak hősnője."

Georgeanne - nem tipikus sabloncica, akinek a nagy melleiért és csinos pofijáért megvesznek a férfiak. Eleinte üres fejű libának tűnt, de én már akkor is megszerettem, mert megértettem miért mutatta magát annyira sekélyesnek. Amikor hét évvel későbbi énjéről olvastam, még inkább csíptem, és annyira jól kivan találva, hogy nem tudok neki semmit sem felróni, a későbbi, tartózkodó magaviselete miatt is hátba veregetném. Mindegyik átvert nő úgy tett volna, mint ő. De mivel ez egy romantikus szösszenet, így hagytam, hogy takarítás helyett elragadjon a hálivúdi nyál, és intettem a porszívónak, majd találkozunk. Rossz szavam nem lehet erre a történetre, talán annyiba belekötnék, a vége összecsapott lett, de kit érdekel, ha az első laptól az utolsóig imádtam mindent sort? Na ugye. Letojtam a beleküszködött mellékszereplők szerelmét, nem érdekelt a gyors vég, inkább olvastam átszellemült képpel, várva, mikor ugornak a főmuftik egymás torkának, mi lesz a virgiles találkozással, mikor jön a szó után a csókcsata, mit produkál Lexie. Édes, tüneményes kiscsaj, én is akarok egy Lexie-t! Környezetemben most elég sokan várnak babát, asszem megirigyeltem.

"Lexie barátságos, nyílt, társasági lény volt, alapvetően kedvelte az embereket. Mindig mosolygott, sokat nevetett, és mindenkivel úgy bánt, mintha köztudomásúlag ő, Lexie volna a legpompásabb találmány a civilizáció történetében a tépőzár óta."

Összesítés: eddig ez a legerősebb történet amit az írónőtől olvastam. Minden és mindenki tetszett, odavoltam a sztoriért, a cselekményvezetésért, bár apró hibák még így is becsúsztak, de most leszarom hangulatban vagyok, mert az idén először kedvencet avattam, és ez az a könyv, ami megnyerte a kiváltságos címkét, kérem szépen! Tara Sivec: Csábítások és csemegék című könyvéhez tudnám hasonlítani, amit nagyon szeretek, ezt pedig még jobban, pedig nincsenek benne eget rengető poénok, de mellőzi a ronda káromkodást, ami plusz. A főszereplők hasonló cipőben járnak mindkét regényben, de Gibsoné jóval lightosabb, kedvesebb történet, ami most nagyon jólesett.

10/10