Sasha Grey: A Juliette társaság

     Sasha Grey nevével A szürke ötven árnyalatával kapcsolatban találkoztam. Egy lelkes rajongó őt választotta volna a mozi női főszereplőjének. Egyes jeleneteknél biztos teljes odaadással hozta volna a szerepet. :D Aki nem tudná, ő egy "nyugdíjba" vonult pornószínésznő, aki pályafutása befejeztével úgy döntött, írói babérokra tör. Amikor megtudtam, hogy könyvet ír, igaz, hogy szkeptikus voltam, de azért lelkes is, hogy elolvassam a könyvét. Gondoltam olyan tucatkönyvet írt mint a többi eromantikus szerző, de amikor belemerültem a történetébe, igencsak meglepődtem.

Sasha Grey

     Pikánsan intelligens, intelligensen pikáns.

Catherine,a film szakos hallgató, a gyönyörű nő, akinek szexualitása csak nemrég ébredt, egy titkos klubban találja magát, ahol a világ legnagyobb hatalmú vezetői találkoznak, hogy kiéljék legmélyebb, legsötétebb szexuális fantáziáikat. Ezek az új élmények nagyon erős új élvezeteket nyitnak meg Catherine előtt, ugyanakkor lerombolnak mindent, amit addig értéknek tartott.
Sasha Grey első regényében egy zártkörű, titkos, erotikus társaságba vezeti be az olvasót, ahol bármi és minden megtörténhet.

     Mint a legtöbb fülszöveg, ez is becsapós, mert azt ígéri, hogy a történet a lány és a társaság körül forog, pedig utóbbi épphogy jelen van. Ez a könyv javarészt Catherine vágyairól szól, a tanáráról szőtt szexuális ábrándjairól, plusz a barátjáról, akivel jó az ágyban, de a lány többet szeretne, olyasfajta élményben akar részesülni, ami teljesen kielégíti.

"A szex nagy csalódás volt, mielőtt Jacket megismertem. Azt hiszem, csak arról van szó, hogy meg kell találni a megfelelő embert, aki megnyitja az élményt, megmutatja, hogyan lehet örömöm a szexben."

Úgy tűnik az idézet meghazudtol engem, de a későbbiekben Catherine belekóstol másfajta, durvább világba, ami igencsak ínyére való. Enyhén nimfomán a lelkem, de jó darabig hűen kitart egyetlenje mellett, aki egy szenátorjelölt kampányában vesz részt, ami sokszor kimeríti a srácot, így a lány az illúzióiban leli örömét amikor magára marad mindaddig, amíg össze nem ismerkedik Annával, azzal a gyönyörű szőke lánnyal, aki szabadidejében kedvenc tanárával enyeleg. Amikor pedig a szöszi nem a suliban vagy a tanárbácsi szekrényében tölti az idejét, extra-pikáns szexvideókat forgat. Rövidesen ebbe a világba vezeti be Catherine-t, aki eleinte csak külső szemlélő, majd egy nap örömmel adja át magát annak a világnak, ami a Juliette társaság falain belül zajlik.    

"A felszínen ez a klub sokkal ártatlanabb.
De az alszínen már nem az."

Két kézzel kapaszkodom az olyan könyvekbe, amik már az első oldaltól elcsípik a figyelmemet. Az ilyeneket mindig öröm olvasni, és ez a könyv pont ilyen volt. Az első 100-120 oldal magába szippantott. Nagyon olvasmányos, és érdekes volt. Catherine ábrándjai (nagyrészt) tetszettek, a fogalmazásával sem volt semmi probléma, igaz olvasás alatt sokszor elhagyta a számat a basszus szavacska, mert olykor azért kikerekedett a szemem. Egyáltalán nem olyan könyvet kaptam amit vártam, nem egy újabb tucat szexkönyv volt, aminek örültem. De az első hullám után, a könyv maradék részét nem tudtam olyan lelkesen magamba fogadni. A sztori elkezdett kicsapongani, a főszereplő szerette osztani az észt, amit be kell valljak, a legtöbbször jól is csinált, mert ha eleinte nem is értettem az egyik dolog miért követi a másikat, később leesett, hogy minden egyes történés kapcsolódik, és hat egymásra. Catherine szeretett filózni, de amikor jóformán egy teljes fejezetet az ondó csodálatos voltának szentelt... na az volt nálam a vízválasztó.

Ettől kezdve nem számítottam semmi komolyságra, és már arról is letettem, hogy a lány valaha eljut abba a híres, könyvcímben szereplő társaságba, nem csak B kategóriás klubocskákban nézelődik. Amíg végre sikerült idáig eljutni, addig bepillantást nyertem olykor nehézkes párkapcsolatába, és az ő piszkos kis fantáziájába. Bevallom, vártam ezeket a jeleneteket, amit egy pornósztártól el is lehet, de amit nyújtott, annak legtöbbjére már nem is emlékszem, viszont egyet a büdös életben soha, de soha nem fogok kigyomlálni az emlékezetemből. Nem is akarom, mert ha csak rágondolok, elfog a fojtogató röhögés.   

"Orgazmusom közben fenekem záróizma enged, szellentek, és a bélszél egy csipetnyi chillit szór szanaszét. Gyötrő a fájdalom. A seggem ég, puncim lángokban. A tűz a testemet emészti, agyamat nyaldossa. Szerelmünk tüzében égünk."

Kérem szépen, ez ám a fantázia! Ilyet sosem tudtam volna kitalálni. Szerintem más sem nagyon. Ezt a... nem is tudom minek nevezzem, maradjunk annyiban, hogy tüzes jelenetet, a szerző a végén még úgy akarja eladni, hogy az olvasó azt gondolja, ez ám a lángoló együttlét. Hát, végül is az. :D  

"Miért ne vetnék egy pillantást erre a világra? Milyen az élet a tiltott zónában?"

Nem értem. Catherine ábrándozik, ez oké. De ha többet szeretne, egy kis újítást a hálószobában, akkor miért nem beszéli meg a pasijával, ahelyett, hogy lapít, és figyeli, miként hullik lassan darabjaira a kapcsolata? Hmm... mert ha beszélt volna, akkor még nyúlfarknyibb történetet kaptam volna, és a lánynak nem jött volna később a megcsalás miatt érzett bűntudat. Merthogy beadja a derekát, de ezt várni is lehetett. Csak azt nem gondoltam, hogy tud ő értelmesen is gondolkodni, és ahelyett, hogy full belevész a társasági életbe, inkább visszakozik.
A könyv megtudott lepni. Sokféle szempontból. Azt gondoltam, sok mindent tudok, sok mindenről olvastam, de amit az a világ amibe ez a könyv bepillantást engedett, az nagyon is meghökkentett. Az az  alvilág, amiben azok a gazdagok töltik idejük egy részét... elég érdekes volt. Uralkodók voltak minden tekintetben. Anna videói pedig... na azok voltak ám az arculcsapások. Azok az eszközök... uhh... az emberi leleményesség határtalan.

Összesítés: ha az első száz valahány oldalt nézem, akkor egy szórakoztató, olykor meglepő, de vicces és jó könyvnek mondanám A Juliette társaságot, de mivel Catherine mesélés közben szeretett kicsapongani, és ezzel elvette tőlem a kezdeti lendületet, ezért maradjunk az elfogadhatónál. Még akkor is, hogy értem, mit miért írt, de nem biztos, hogy erre mindenki vevő. Én nem voltam az.
Olykor élvezetes olvasmányélményt nyújtott Sasha Grey első könyve, amit remélem, folytatni fog még pár, mert a csaj nem reménytelen, szerintem tud írni, csak még dolgoznia kell az írói vénáján, és jobban neki kellene ülnie az ötleteinek, hogy a lehetséges filozofálgatásaival átszőtt történetei ne tűnjenek olyan légből kapottnak, mint sokszor ez.

4/10