Egy ideje szemezgettem már a könyvvel, de a borítója miatt inkább hanyagoltam. Nem igazán tetszett. Később viszont egyre több figyeltem kattant rá a könyvre, amivel az én kíváncsiságomat is felkeltették, megsokszorozták, így végül elolvastam.
A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? nemsokára már egy másik játszmát játszanak - belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.
Tisztázzuk, Cheyenne elég hamar lerendezi magában, hogy nem kívánja a megcsalós exével felmelegíteni a káposztát, és ennek nagyon örültem. Mert Gregory egy marha nagy pöcs, aki a lánytól vígan megérdemelt volna egy nagy maflást. Minimum. Ám Cheyenne másként szúrt oda, jó nagyot rúgott a srác büszkeségébe, amikor összejött egy újabb new adult sztárral, Colt-al.
"Vöröske szavai újra a fülemben csengenek. Gregory sajnál engem? Felelősséggel tartozik értem? Hát bassza meg! Ez a pasi lesz a bosszúm tökéletes eszköze!"Ha kedvenc könyves műfajt kellene választanom, akkor a new adult stílust tenném első helyre. Minden megvan benne ami számomra kedves - vicces jelenetek és beszólások, romantika, ha mázlim van, még jó dalok is -, valamint egy adag dráma, amivel még inkább lehet rám hatni. Persze azt szeretem, ha mindez egyensúlyban van, minden érzelemből kapok kóstolót, és amikor végzek egy adott könyvvel, napokig emésztgessem. Vannak ilyen könyvek szép számmal, de olyanok is, ahol az írók egyes elemekkel túlzásba estek - vagy túl szirupos, vagy túl drámai. Összeakadtam én már mindkettővel. Viszont megesik, hogyha valami már túl sok, mégis működik. Hogy érthetőbben adjam elő magam, felhoznék két példát. A soha határát rengetegen ismerik és szeretik, és a legkedvencebb könyvem. A vége nagyon happy, de összességében mégis nagyon-nagyon eltudja bűvölni az olvasót (kivételek akadnak, de velük most nem foglalkozom:)). Másik példának pedig itt van az Easy - Egyszeregy, aminek egyes drámai elemét már túlzásnak tartottam, és ezért nem is szerettem meg annyira. Nyrae Dawn sem aprózta el a szomorú részeket, de nála mégis működött. Egységesen, szépen levezette a történetét, amit főleg kellemes karakterekkel tett színessé és maradandóvá. Azért becsúsztak olyanok is, akik kellemetlen, zsörtölődő pillanatokat okoztak, de Chayenne és Colt minden bosszantó mellékszereplőt elfeledtettek velem, amikor őszintén bölcselkedtek,
"Ha nincstelen vagy, akkor nagyon megbecsülöd azt a pár holmit, amit a magadénak tudhatsz."vicces szituációkba kerültek,
"- Colt...vagy pedig mikor felismerték, hogy a kettejük játszadozása többé már nem színjáték.
- Igen... - lehelem. A fenébe is, szexi ez a lány! Érzem a teste melegét, és többet akarok.
- Ha nem lépsz hátra most azonnal, akkor a szád marad az egyetlen testrészed, amivel még boldoggá tehetsz egy lányt."
"Ki ez a fiú, és hogyan ismerhetem ennyire jól? Mikor történt ez az egész, és hogyan jelenthet valaki jóval többet számomra, mint azt sejthettem volna?"
"Nincs itt semmi színlelés. Még nem tudom, hogy minek nevezzem ezt az érzést, de bármi is, a miénk. És ehhez ragaszkodom, nem engedem kicsúszni a kezeim közül."Ebben a könyvben mindkét szereplő lelki sérült. Cheyenne kislány kora óta az, mióta az édesanyja kilépett az életéből, és emiatt pánikrohamokkal küzd. Senkinek sem vallja be min ment keresztül az évek során, és hogy sosem tudta feldolgozni a veszteséget. A világ felé ő egy bájos, kedves lány, aki menő cuccokat hord és rendben halad az élete mindaddig, amíg a pasija csalfa élete ki nem derül. Ettől kezdve lép az életébe Colt, az a káromkodós, rosszfiúnak tűnő srác, akivel alkut köt. Amikor Colt fejezeteihez értem, eleinte haragudtam a beteg édesanyjával kapcsolatos gondolatai miatt. Aztán rájöttem, hasonló helyzetben talán bennem is ezek a gondolatok kavarognának, és utálnám is magamat miattuk. Ezért is volt Colt olyan igazi karakter. Kedveltem őt, és szerettem, hogy nem egy csapásra lett Cheyenne támasza, próbálta ő is tartani azt a kis távolságot, de nem sokáig - aminek persze így kellett lennie.
"A szex nálam rendszerint nem jár érzelmekkel, de Cheyenne-nel nem így volt, és ez megzavart."Kettejük kapcsolata nagyon érzelmes, de nem csak miattuk volt a könyv érzelemgazdag. Colt anyukája volt az egyik legjobb szereplő. Annyira odaadó volt. Az írónő nagyon megszerettette velem őt, és a végén, miatta, nagyon sok papírzsepire volt szükségem.
Összesítés: morogtam, nevettem, sírtam és aggódtam olvasás alatt, amit elég kevés könyv hoz ki belőlem egyszerre. Hosszú idő óta ez volt az a nyári olvasmányom, ami a legjobban lekötött, amire alig vártam, hogy időm jusson, hogy újra és újra elmerüljek benne. Eléggé olyan hangulatba kergetett, mint anno A soha határa, de hogy ne csak dicsérjem, voltak jelenetek amik nem tetszettek. A legvégén történő baleset túlzás a javából, és amikor az együttléteknél Cheyenne a behatolásnál folyton felsikoltott, bocsánat, de elnevettem magam. Mintha kínozták volna, holott nem. És ha már így belemerültem ebbe a témába, attól sem voltam elragadtatva, hogy Dawn cenzúrázta az ágyjeleneteket. Valakinek ez nem gond, hát nekem kicsit csípte a szemem. De egy szó mint száz, összességében tetszett, az egyik legjobb, legérzelemdúsabb könyv műfajában.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése