Sylvia Day: Egymásba fonódva

     Hasonló témájú könyveknél megemlítettem már, hogy Day a Crossfire sorozatot három helyett öt részesre bővíti. Ezzel még nem is lenne semmi baj, ha izgalmas terve lett volna a folytatásokhoz a szexjeleneteken kívül is, mert látszik, hogy az írónő nem így gondolta a továbbiakat, és ez a harmadik rész nem lett más, mint egy átvezetőrész, mindenféle jól kidolgozott részlet nélkül.  

     Megismertem Gideon Crosst, és abban a pillanatban éreztem, hogy van benne valami, amire szomjazom, aminek képtelen vagyok ellenállni. Veszélyt jelent, jól tudom, és hozzám hasonlóan az ő lelke is sérült. Ám ellenállhatatlanul vonz, s az élet nélküle elképzelhetetlen számomra.
Senki nem tudja, mi mindent kockáztatott értem. Ijesztő, hogy múltunk sötét árnyai elől nincs menekvés – felfalhatnak minket. Súlyos titkainktól nem szabadulhatunk, mégis megpróbáltunk dacolni a sorssal, és megadtuk magunkat leküzdhetetlen vágyunk elsöprő erejének.

    Régóta tervben volt már a Crossfire harmadik része, de néhány vélemény kicsit elrettentett a könyvtől, mert azt állították, hogy ezzel a résszel kezd süllyedni a színvonal. Belátom valahol igazuk van, mert érezni rajta az erőlködést, de még mindig nem lehet egy napon nevezni az írónő legújabb könyvével, a Megigézve "remekművel", amire tényleg bűn volt papírt pocsékolni. Viszont itt jön az a de, mert azért még fellelhető a sorozat első két kötetének hatása, mivel a stílus ugyanaz, ebben Day nem lustult el.
Követhetőek a jelenetek, nincs úgy egymásra dobálva az egész, a szexjelenetek is ugyanolyan jók mint az előző kötetekben, csak irgalmatlanul sok van belőlük. Mivel a sztori a második rész bravúros befejezése után nem mozdult szinte sehová sem, így az írónő lepedőakrobatikával pótolt minden olyan részt, amit inkább a bűncselekmény következményeire kellett volna szánnia. Természetesen semmi bajom a 18+ fejezetekkel, azok továbbra is jól megfogalmazottak, de nem lehet mindent erre építeni. Eva és Gideon szinte mindenhol egymásnak estek, nem volt semmi a tüzelőképességük, főleg Eváé, aki még a sokadik menet után is ugyanolyan szűk volt, mint a tali előtt. De jó neki.

Ha párosunk nem szexelt, akkor épp azt bizonygatták mennyire szeretik a másikat.

"– Fogd be, ősember. Hagyjuk az „én Cross, te kicsi Cross lány” dumát – csattantam fel. – Ha már elfelejtetted volna, akkor megállapodtunk. Én a tiéd, te az enyém. És én megvédem, ami az enyém."

A szeretlek szó többször is elhangzott, de csak Eva szájából, ami már kezdett idegesítő lenni. Szép ez a szó, de még elkopik, és elveszti valóságtartalmát, inkább éreztesse, amit meg is tett, de olykori bizonytalanságával engem is kibillentett az egyensúlyomból, és eltűnődtem, vajon tényleg ennyire szerelmes, vagy inkább a vágy és a hála tartja Gideon mellett.

"… szeme ablak egy sebzett lélekre, melynek éppoly nagy szüksége volt rám, mint az enyémnek őrá."

Szükség. Vágy. Bevallom, leginkább ezeket éreztem az irányából, ellenben Gideon most sokkal nyíltabb személyiség volt nekem érzelmi téren, mint az előző részekben. Ha nem is mondta ki azt a bizonyos "sz" betűs szót, mégis éreztem a ragaszkodást, a feltétel nélküli szerelmet ami Evához fűzi, függetlenül attól, hogy a második kötetben mit tett.
Nem tudom miért, de Gideont most jobban favorizáltam, pedig eddig Eva volt a kicsi ász, ám a nő most nem volt annyira szimpatikus. Néha idegesített, főleg Brett miatt. Jaj, azt a rocksztárt legszívesebben fellőttem volna a Holdra, nagyon irritált. Nem szeretem a nyomulós pasikat. Sem az életben, sem a könyvek lapjain.
Néhány előző szereplő is helyet kapott ebben a részben, mint például Corin, vagy Gideon testvérei, Eva szülei és Cary. Eva anyja is mehetne az űrbe, pénzhajhász ribanc! - és ezzel mindent elmondtam róla. De Cary, ő továbbra is cukipofa, a kedvencem az egész szériából, még ha hülyeségeket is csinál, de egyre felelősségteljesebb, ami nagyon tetszik.

Ennek a sorozatnak is szenteltem egy táblát pinterest oldalamon, kereséskor pedig pár érdekesség után találtam olyan képeket is, ahol Eva menyasszonyi ruhában tetszelgett. Nem voltam meglepve, csak babaképeket hiányoltam, de gondolom az utolsó két részben ilyen mérföldkő is lesz a szereplők életében. Na már most, vártam a fehér ruhás eseményt, de... nem is tudom, mit mondhatnék. Nem így képzeltem el.

Összesítés: valahogy ez a kapcsolat kezd egyre furábbnak tűnni, amit a szükség és a testi vágy hajt előre, de ne legyen igazam, remélem a későbbiekben jobban átérzem majd a romantikát, az igazi érzelmeket.
Az Egymásba fonódva ízig-vérig átvezetőkötet, ami tocsog a szexjelenetekben, viszont a történet többi része száraz, mint a sivatag. De kategóriájában még így is az elfogadhatók közé tartozik, viszont félek a folytatástól, mert ez a könyv is nagy zuhanás a korábbiakhoz képest, és ha a többi rész olyan minőségű lesz mint a Megigézve, akkor gyászolni fogok.

6/10       

• Még több képért kattintsatok ide!