Álomháború - több mint látvány

     A 2011 márciusában bemutatott fantasy filmre mondhatnánk, hogy csak egy csapat pufogtató cicababát felvonultató, klipesített ócskaság, aminek null történetét pazar látványorgiával akarták eladni a készítők, de a Sucker Punch több ennél. Erős története van, ami a szabadságról szól, amihez minden embernek joga van. Ám főhőseink akaratukon kívüli rabok, akik a szabadságért bármire képesek, még az életük kockáztatásával is.

    Zac Snyder a Watchmen, 300, Superman: Reboot rendezőjének  mozija olyan látványvilágot mutat be, amelyben szamurájok, félholt katonák, sárkányok, robotok küzdenek főhőseink ellen. Sokan összelopkodott elemekkel bíró filmnek mondják az Álomháborút, de valljuk be, a mai világban elég nehéz új ötletekkel előrukkolni. Viszont Snydernek, ezeket a meglévőket azért elég jól sikerült összehoznia, amivel egy szép divatfilmet alkotott. A jelmezek, a képi világ, és a dalok, örökre beleivódnak a nézők tudatába.

    Bár a négy világban történt gonosz eseményeket, amikkel a lányoknak szembe kell nézniük, egy-egy animációs kisfilmmel igyekszik megmagyarázni a rendező, ezek mégis összeférhetetlenek a fő történettel. De nem is az a lényegük, hogy megértsük őket, hanem, hogy élvezzük a ránk zúdított csodás látványt, amit megannyi dögös zene kísér.

 

    Az első fantáziavilágunkban Baby vívja a harcot, amiben volt egy néhány buta koreográfia, de elég korrektre sikerült. Bevezetésnek pont megfelelt, amit Bjork és a Skunk Anansie - Army of me c. száma, tovább tetéz.

 
    A második, háborús világban bemutatott harctér, képi világ, fegyverek, akciók voltak a film legjobb jelenetei, amit sajnos a további síkok már nem tudtak felülmúlni. Itt egyedül Rocket mozdulatai nem tetszettek annyira, persze nem is csoda, hogy néha kifulladva mozog, hisz állandóan őt verik meg. Kötelező hanganyagunkat, ezúttal Emiliana Torrini - White Rabbit-ja szolgáltatja.

 
    Harmadik kincsszerző utunk egy várba vezet, amit trollok, és katonák akarnak bevenni. Hőseink aprítanak is mindent, és mindenkit. Ez az akció is elég pofás, a sárkány kifejezetten ijesztőre sikerült, ami leginkább a bővített változatban jön le. Itt a lányok mellett, a Skunk Anansie - Search and Destroy zúz.


    A negyedik, és egyben utolsó mangacuccos harcban, amazonjainknak egy nukleáris bombát szállító vonatot kell megállítaniuk, amit robotok őriznek a sikeres célba érésig. Rengeteg lassítást láthatunk, amit még a sok összemosódott kép is ront. Bár itt van a film egyik legnagyobb drámai pontja, a gyenge és torz effektek miatt, kicsit élvezhetetlen ez a rész. A zene viszont egész jó,  Carla Azar - Tomorrow Never Knows dala, remek aláfestésnek bizonyul.


    A film alatt felcsendülő dallamok mindegyike feldolgozás, amik Tyler Bates és Marius De Vries nevéhez köthetőek.

     A soudtrack-eket hallgatva nemcsak a neves előadók hangjaira lehetünk figyelmesek, hanem a film szereplőiére is. Itt van rögtön a mozi elején hallható Sweet Dreams, amit maga a főszereplő, Emily Browning (Baby Doll) énekel. Az ő nevéhez fűződik még a Where Is My Mind ? és az Asleep.

Emily mellett Oscar Isaac (Blue) és Carla Gugino (Vera Gorski) is lezavar egy showt, a Love is the Drug című számmal.
A filmben elhangzott dalok mellett szerepel egy jó néhány zúzós rockszám is, amik a trailerek alatt hallhatóak.
A zenének nagy szerepe van, nemcsak a hangulat miatt, hanem mert ezeknek köszönhetően lépünk át a valóságból, az alternatív világokba.

    Na de lássuk csak, mi is az a nagy történet:  

     Filmünk elején a később megismert Sweet Pea (Abbie Cornish) mond egy monológot, amiben védelmezőkről beszél, akik különböző alakot öltve, akár egy kislány, vagy öreg bölcs képében vezetnek utainkon.

Miután ezek elhangzanak, megszólal a zene, fellebben a színpadi függöny, ami mögött megpillantunk egy vaságyon ülő szőke lányt, aki édesanyja halálhíréről értesülve, húgával befut egy másik szobába, ahol térdre esve, együtt gyászolnak a halálos ágy előtt.

Egyetlen gyámjuk marad, mostohaapjuk, akit szemmel láthatóan nem viselt meg felesége halála. A temetés végeztével, Dolly a rózsaszín nyusziját szorongató húgára vigyáz, amíg az el nem alszik. Eközben a mostohapapi felnyitja a remélhetőleg nagy örökséget tartalmazó végrendeletet, ami bánatára nem az ő javára íródott. Minden vagyon a két lányé. Bedühödik, jól leissza magát, a kudarc miatt pedig úgy gondolja, bosszúból jól elszórakozik a lányokkal. Elsőként a nagyobbik testvérre támad rá, aki védekezésként jól belekarmol  a vén kéjenc képébe, erre otthagyva a harcias lányt, a kisebbik szobáját célozza meg. Ám előtte becsukja a nagyobbik ajtaját, nehogy húga segítségére siessen. Eközben a kicsi elbújik a közeli szekrényben, amit a mostoha egy idő után betör.

Dolly nem adja fel, a szakadó esőben, egy kis ablakon való hintázás után bejut a házba, a mostohája nagy meglepetésére immár fegyverrel a kezében, amit hamar ráfog a vénségre, sőt kétszer el is süti azt. De csak a karját sebesíti meg a kiszemeltnek, sajnos a golyó más életét oltja ki - a húgáét. Az elkeseredett lány, tettének felismerése után, még egyszer megpróbálja elintézni a már zsarukat hívó erőszakoskodót, de képtelen meghúzni a ravaszt. A fegyvert eldobva elmenekül, anyja sírjánál találnak rá a rendőrök. Jól jön a gikszer a mostohának, mert így őrültnek állíthatja be a lányt, s ezáltal mindenkitől megszabadulva, nyugodtan élvezheti a vagyont. A nyugtató hatása miatt alvó szöszit el is viszi egy elmegyógyintézetbe, a Lennox House-ba.

Itt megken egy nyálas ápolót - Blue Jones -, csináljon már valamit a lánnyal, nehogy annak eljárjon a szája. Blue le is zsírozza az ügyet egy külsős orvossal, aki öt nap múlva lobotomizálja a lányt, mely után a kezelt betegre, vár az édes tudatlanság "Paradicsoma". Csak az intézet orvosától kell egy aláírás, amit az ápoló készségesen aláhamisít.
   Miután Blue a vendégeivel végigmegy a folyosón, bevezeti őket a "színpadra", ahol Dr Gorski foglalkozik a betegekkel. Eljátszatja velük azokat a borzalmakat, amiket az intézetbe kerülésük előtt éltek át. Miközben szöszink háta mögött folyik az "üzleti tárgyalás", a doktornő, biztató szavai közepette bekapcsolja a terápiás célokra szánt zenét. Bátorságot próbál önteni a lányokba, arról beszél nekik, hogy a képzeletükkel bármit elérhetnek, saját világot teremthetnek maguknak, ahol ugyanolyan élő a fájdalom és a bűntudat mint a valóságban.

De harcolhatnak, a fegyvereik megvannak hozzá, akár szabadságot is nyerhetnek. Baby Doll, a hallottakat megjegyezve, jól körülnéz. Megfigyeli az embereket - főleg a vaságyon ülő Sweet Peat - és különböző tárgyakat.

Az újbóli zene közben sok pillanatképeket látunk, köztük egy olyat, ahol Blue inzultálja a lányt. A legutolsó képnél viszont Baby műtétjénél, hirtelen visszautazunk az időben, és egyben egy másik valóságban találjuk magunkat, amit szőke hősnőnk félelme gyártott magának. Félt attól, hogy kihasználják, gyűlölte az erőszakot, ezért az elmegyógyintézetet úgy látta, mintha egy lokál lenne, ahol a sok bűnözési ág között, vígan virágzik a prostitúció.

    A valóság, és a lokálos világ közt folyamatos párhuzam van, amit megannyi szimbólum is átitat - persze ezek a szimbólumok, javarészt az alternatív, háborús világban kapnak nagyobb szerepet.
Bociszemű hősnőnk világában, a következő szerepeket töltik be a résztvevők:

Mostohaapa - egy pap, aki eladja a lányt a lokál tulajdonosának.

Blue - a lokál tulaja, aki álcaként, klubként működteti a helyet.

Vera Gorski - ő a Madam, aki betanítja a lányokat, a különböző show számokra.

Orvos - Pénzeszsák, Baby Doll legnagyobb félelme, aki a valóságban az öntudatától, míg a képzeletbeli világban az ártatlanságától akarja megfosztani.


Beteg lányok - a lokál "sztárjai", akik a show műsorok után, a vendégek igényeit elégítik ki. 

     Baby hamarosan megismerkedik négy lánnyal, akikkel Sweet Pea kivételével, hamar össze is barátkozik. Főleg Swett húgával, Rockettel (Jena Malone), akit egy alkalommal, kést szegezve az erőszakoskodó szakács nyakának, meg is ment. Eközben a táncteremben folynak a műsor próbái, ahol Madam Gorski magához hívja, az éppen akkor besétáló Baby Dollt.

Táncra parancsolja, ám a lány nem csinál semmit. Csak akkor illeg billeg egyet, miután a Madam felvilágosítja, akinek nem veszik hasznát, attól megszabadulnak. Ha élni akar, táncoljon. Ezután neki is lenyomja azt a harcos szöveget, amit még a diliházas valóságban hallhattunk.

A lány megfogadja a tanácsot, behunyja szemét, és miután kinyitja, egy másik, alternatív világban találja magát. - Kisiskolás harci gönce animékből lehet ismerős, nekem egyből Sailor Moon jutott az eszembe - Amikor körbenéz, egy kolostort pillant meg, amiben egy öregember átadja neki a szabadságáért vívott harchoz való fegyvereit - egy kardot, és egy pisztolyt. Bölcs mondásai közepette  - mondjuk nekem Gorski mondatai több értelmet tartalmaztak, mint ennek a vénembernek a levegőbe beszélése - elmondja, a szabaduláshoz szüksége lesz térképre, tűzre, késre, kulcsra és még valamire, aminek kitalálása az ő feladata, s amivel elérhető egy tökéletes, tiszta győzelem.

Mielőtt útjára bocsájtaná az új információkkal rendelkező lányt, önvédelmet ajánl neki. Rövidesen három  hatalmas szamurájjal találja magát szemben, akik az életére törnek. Egy kiadós csihipuhi  után, Baby legyőzi a gorillákat, és ismét a lokálos világban találja magát. Minden résztvevő  elvan ájulva a tánctól, egyedül Sweet Pea nem.


Szerintem Baby különleges táncai (amikor az alternatív valóságban küzd) a külső szemlélőnek harci motívumokkal teletűzdelt show jön le, míg valószínű, hogy az eredeti, diliházas valóságban, a lány ezekről a harcokról mesél.

Ezután szöszink elmondja barátnőinek a szökési hajlamát, s miután az akaratos Sweet Pea is beleegyezik, a tervét is megosztja. Egy táblára felírja szabadságuk tárgyait.

-  Térkép - ami az épület kijáratait jelöli
- Tűz - figyelemelterelés
- Kés - ha bajba kerülnének
- Kulcs - ami minden ajtót nyit

A történet alatt Sweet Pea megszerzi Blue irodájából a térkép másolatát (a háborús világban a náci katonáktól kaparintják meg - ahol Amber kap egy óriási robotot, egy nagy rózsaszín nyuszi vigyorgó pofikájával az elején. Itt Baby emlékezik meg a húgáról, akinek szintén volt egy nyuszója), Amber (Jamie Chung) pedig egy öngyújtót csór el a polgármestertől (egy sárkánnyal küzdenek meg a kincsért). Minden tárgy megszerzésénél, Baby Doll, "táncával" foglalja le a csecsebecsék tulajdonosait.

Persze nem megy minden zökkenőmentesen, Blue megsejti a lányok tervét. Figyelmezteti őket, s a fenyegetés miatt, Sweet lefújja az akciót. Ám a többiek nem állnak meg, ha nélküle, de megkísérlik a kijutást. A következő megszerzésre váró kincsük a szakács kése. Ám Baby Dollnak szüksége van azokra a zenékre, amik által, harcos énje megtestesül.

Viszont az egyik lány, Blondie (Vanessa Anne Hudgens), félelmében elakarja mondani Gorskinak a nagy titkot, ám pechjére, Blue is éppen arra jár.

Közben a nagy késvadászatnál akad egy kis probléma, a rádió vezetéke zárlatot kap, ami miatt Baby abbahagyja a táncot (és a harcot a robotok ellen), véget vetve a szakácsra mért "varázslatnak".
Aki a lopást észrevéve, rátámad a kést elkobzó Sweet Peare, ám húga az éppen döfő hagymapucoló elé veti magát, ami olyan súlyos sérülést okoz neki, hogy belehal.
Blue két gorillájával betör a konyhába, leszidja a szakácsot, és "rendet" próbál teremteni a káoszban. Sweet Peat bezáratja egy zárkába, Babyt és Ambert pedig fellépni küldi. Miután mindenki kész van a showra, Blue tart egy kiselőadást az öltözőben a kölcsönös tiszteletről.

Mivel Amber és Blondie kiestek a kegyből, ezért példát statuálva, Gorski kérése ellenére, lelövi őket. Majd Babyn kívül mindenkit elküldve, rátámad a lányra.

Elmondja, bár egy vagyont kapott a Pénzeszsáktól (Jon Hamm) érte, mégis vágyik rá, hogy magáévá tegye.Baby a dulakodás közben megérzi a fiók alá, Amber által rejtett kést, és leszúrja vele támadóját. Elveszi a mesterkulcsát, és miután kinyitja Sweet zárkájának ajtaját, ketten folytatják a kijárathoz vezető 
utat. De gond van, mert a szabadságuk kapuját néhány "liliomtipró" zárja el.

Szöszink felsorolja a négy tárgyat, majd eszébe jut az ötödik elem, ami Ő Maga. Fel kell áldoznia magát, el kell terelnie a figyelmet, hogy Sweet megmenekülhessen. Az életben maradt testvér még hazamehet, annak még van családja, élhet teljes életet, ám neki már senkije, és semmije sincs, csak a fájdalma. Miután Baby elküldi a lányt, összetűzésbe keveredik egy monstrummal, aki lágyéksérülése miatt, rögvest megajándékozza egy monoklival, akit hamarosan Pénzeszsák ágyába tesznek.

Itt Baby Doll kellemesen csalódik "kliensében", aki egy őszinte érzésekkel teli éjszakáért, szabadságot ígér neki, ahol nincs sem bűntudat, sem fájdalom. A lánynak tetszik az ötlet, hamar be is adja a derekát.

Ezalatt a diliházas valóságban Baby kérlelően néz a dokira, tegye meg, a lobotómiával  vegye el a tudatát, ezáltal a szörnyű emlékeitől is megfosztva.

A műtét végeztével, Blue parancsára a többi ápoló kelletlenül, egy félreeső szobába vezeti a lányt, ahol a megszúrt ápoló szólongatni, és csókolgatni próbálja őt, ám hiába, mert az már nincs "ott". Keserűségében fojtogatni kezdi, de Gorski a rendőrök segítségével leszedi a lányról a nyomorultat, aki hisztije közepette elárulja, hogy ő hamisította alá az lobotómiához való engedélyt, és azt is elköpi, hogy a mostohaapa fizette le érte. A gonoszok megkapják kiérdemelt jutalmukat, Baby Doll a fájdalom nélküli szabadságát, míg szimbolikus alakja, Sweet (aki szintén elvesztette húgát), az igazit.

Szökés közben ellop egy fehér ruhát, majd Baby tanácsára buszra készül szállni, de két zsernyák megállítja, viszont a buszvezető - aki a háborús világban az útvezetőjük volt (Scott Glenn) - biztosítja  a rend őreit, a lány nem tud az itt történt dolgokról, mert már egy ideje vele utazik - az öreg, Baby Doll tudatalattija; a kis srác pedig, akit többször is láthattunk Sweetre nézve, Baby húgának lehet a szimbolikus alakja, akik együtt vigyáznak menekültünkre. Ez elég nagy bizonyíték arra, hogy a zökkenőmentes buszozás, Baby képzeletében játszódik le.
Miután mindez tisztázódik, Sweet beszáll a buszba, és ahogy a film elején, most is elmond egy pár mondatot arról, hogy mi magunk őrizzük szabadságunk kulcsát, amiért harcolnunk kell.

    A sok szimbólummal átitatott történet remek szórakozást nyújthat a nézőnek, egy kis játékra invitál minket, hogy melyik világban mi mit, vagy ki, kit szimbolizál.
    A színészek minden tőlük telhetőt kihoztak a szerepükből, az csak a készítők hibája, hogy nem figyeltek kellően a karakterek, és szövegviláguk kidolgozására.
    Emily Browning folytonos szájtátásával lekörözi az alkonyatos Kristen Stewartot, sajnálkozó tekintetével pedig a Shrek cicusra emlékeztet, de a macsnak azért jobban állt ez a pillantás. A film első néhány percében nagyon jól alakított, még ha nem is a szövegelése volt a lényeg. Igaz később sem beszélt valami sokat, inkább harcolt, amit ha néha lassan is, meg egy pár béna koreográfiával, de egész jól csinált. Ha nem is ő volt a legjobb színész, de az ő karaktere jött be a legjobban.

     A film Baby Doll életét mutatja be, a két testvér, Sweet Pea és Rocket által. Hisz mindkét nővér megakarta védeni húgát, sikertelenül. És mindketten szabadok lettek...ki így, ki úgy.
    Jena Malone aranyos színésznő, ebben a filmben is hozta a figurát, a tőle jól megszokott kedvességgel.
    Abbie Cornish volt a legjobb, remekül játszotta a dög, félelmét nem bevalló, ezért mogorván viselkedő lányt. Amikor filmbéli húga meghalt, nagy átéléssel adta elő magát, és ez a fájdalmas pillanat győzött meg igazán.
    A másik két leányzó nem sok szerepet kapott, ők inkább a helyet foglalták, és jobb dolguk nem lévén, villogtatták bájaikat, a férfiak nagy örömére.
    Carla Gugino erős akcentusát hallgatva többször elfogott a nevetés, én elhittem neki, hogy tényleg egy lengyel doki. Madamként sem volt rossz, csak egy kicsit lett volna gonoszabb, mert ez a jótündéresdi nem igazán jött be.
    Az abszolút elnyomó Blue karaktere, nagyon jóra sikerült. Isaac élvezte is a szerepet, csak néha egy kicsit túljátszotta. Főleg az elején.

     Felmerül egy kérdés. Vajon Snyder nem vitte túlzásba a látvánnyal és a zenével a filmet? Nem feltétlenül. Bár ezek együttese kissé elhalványítja a történetet, amit a kritikusok és a nézők része egy apró észrevétellel marhaságnak tartanak, mégsem az. Az alapsztori nagyon jó, csak a forgatókönyvön kellett volna még mit finomítani. De akkor is, ehhez a filmhez egy kicsit érzékenynek kell lennünk, hogy átéljük minden egyes mozzanatát. Nem csupán néznünk kell, hanem látnunk is a történteket. A veszteséget, a keserű harcot az elnyomás ellen, az áldozatot a szabadságért, ami nem minden személynek pont a valós világot jelenti.

10/10

Szerintem a legjobb trailer szám:

Silversun Pickups - Panic Switch